Lucinda Riley – Pillangószoba
Lucinda Riley nevével biztosan találkoztatok már, ha kedvelitek a romantikus könyveket. Ha pedig rendszeres olvasóink vagytok, akkor nálunk is kiszúrhattátok, hiszen a Napnővérről és A szerelmes levélről idén mi is írtunk, most pedig a legújabb magyarul megjelenő regényét hoztuk nektek, ami a Pillangószoba címet viseli.
A történet 1943-ban kezdődik és közel hét évtizedet ölel fel. A kötet elején a főhős, Posy még csak hét éves és Admirális Ház kúriában él, a második világháború alatt. Kedvenc tevékenysége, hogy édesapjával játszik egy általuk kitalált játékot, melyben ők a tündérkirályság urai, édesapja a tündérkirály, ő pedig a hercegnő. Mivel édesapja természettudós, játékból elfogják a pillangókat, melyeket édesapja a kúria birtokán levő toronyba visz, ahol megeteti őket, majd elengedi. A torony alja bár raktár, a tetején van édesapja titkos helye, ahova Posy-nak tilos felmennie. Vajon mi rejtőzik ott?
Posy édesapja azonban hamarosan visszakényszerül sérülése után a frontra, ahol repülőgép pilóta, ez pedig azt jelenti a kislány számára, hogy édesanyja elküldi otthonról, így Cornwallba kerül nagyanyjához. Fiatal korát tehát itt tölti egészen a bentlakásos iskola kezdetéig, amit a lány egyetemi évei, majd anyai kötelezettségei váltják fel, végül pedig az idős kor. A Pillangószoba tehát egy csodálatos családregény, amely Posy és a körülötte élők történetét meséli el a lány fiatal korától, egészen hetvenéves koráig, amikor még bizony továbbra is aktívan él.
Ahogyan azt már megszokhattuk, a történet két idősíkon játszódik, váltakozik a múlt és a jelen, így mesélve el, hogyan jutott el Posy oda, ahol most tart. A különlegesség ebben, hogy bár a visszaemlékezéseket Posy szemszögén keresztül látjuk, a regény többi részét külső szemlélőként olvashatjuk.
A karaktereket kezdjük egyből a lány édesanyjával, aki miatt Posy apai nagyanyjához került. A nő törekedett mindig a rendre, a makulátlan megjelenésre, amit elvárt a mindössze hétéves gyermekétől is. Egy néhai francia bárénekes, aki hozzáment egy természettudóshoz. Egyszerűen nem bírtam felfogni, mégis hogy lehetett belé szerelmes ez a jó humorú, játékos férfi, akit a kötet elején ismertünk meg? Posy anyja önző volt, aki képes volt elhagyni anyai kötelezettségeit és figyelmen kívül hagyni lányát, mi több, képes volt évekig meg is feledkezni róla. Ez számomra minden könyvben, filmben, való életben felfoghatatlan.
Mivel családregényről van szó, ezért képet kapunk Posy fiairól is, Samről és Nick-ről. Utóbbi a boldogságot keresi, míg Sam kissé kevésbé szimpatikus manipulatív személyiségének köszönhetően. Nem is értettem, hogy válhatott ilyenné, hiszen Posy már-már túl tökéletes figurája mellett elképzelhetetlennek tűnik. Ő ugyanis mindig szófogadó volt, kitűnő tanuló, aki tudományos pályára lép, hogy kövesse édesapját. Posy édesapja hatalmas hatással van a lányra, ami abban is kimutatkozik, hogy mennyire kötődik az Admirális Házhoz.
Olvasás közben egy percre sem hagy elkalandozni.
A regényben szó van a családi kötelékekről, a hazugságokról, azok fontosságáról és persze a szerelemről. Azonban a dolog, ami miatt mégis ajánlom, az Lucinda Riley írásmódja és az őt körül lengő hangulat, ami minden könyvét jellemzi. A Pillangószobát és minden más regényét hatalmas élvezet olvasni, ugyanis egyből magával ragad. Egy könnyed hangvételű olvasmány, amit gördülékenyen lehet elolvasni. A bónusz pedig az, hogy az írónő kötetei sosem rövidek, ezért dacára a vastagságnak, pikk-pakk a végére érünk.
Könnyed, hangulatos, szórakoztató.
A karakterek majdnem mindegyike szerethető, a valóságos problémák pedig sokkal közelebb hozzák az egészet az olvasóhoz. A rossz döntések és hazugságok mind-mind olyanok voltak, amik életszerűvé, hétköznapivá, hihetővé tették a regényt, emiatt nem válik unalmassá.
Ha szívesen olvasol tehát egy kacifántos, szerteágazó családregényről, a Pillangószoba jó választás lehet. A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!
