Kultúra

Utcai művészetek – A homokművészek

By

Manapság már számos lehetőségünk van arra, hogy többféle módon fejezzük ki érzelmeinket, gondolatainkat és a nézeteinket. A modern technika gyors mértékű fejlődése lehetővé tette, hogy ezeket bármikor, egy-két kattintással a világ tudtára adjuk. Lássuk be, hogy azért ez nem a legkreatívabb és legőszintébb megnyilvánulási forma, de sajnos ma már ez a gyakoribb. 

A sorozat utolsó részeben a graffitisekhez, az utcazenészekhez,  az utcai táncosokhoz és a pantomimesekhez hasonló művészeket mutatunk be nektek, akik már mesterfokon gyönyörködtetik az arra tévedt szempárokat és ismét csak azt bizonyítják, hogy a tehetség határtalan.

A művészek sok kiemelkedő tulajdonsága közé tartozik az is,  hogy abból, ami mások számára hétköznapi, képesek valami lélegzetelállítót alkotni. Így van ez a homokművészeknél is, hiszen mi jut eszünkbe, ha homokot látunk? Jóformán semmi kreatív.

Eredete

A homokfestés a délnyugati indiánok szertartásihoz tartozott. Szimbolikus jelentése volt, az ujjaik közt áthaladó homokszemek az irányítást jelképezték. Az általuk tervezett alkotást szellemi élőlényként kezelték és tisztelték. Ünnepségeiken különleges helyet kaptak; több mint harminc különböző homokfestmény kapcsolódott egy-egy szertartáshoz. Az indiánok művei a szimbolikus jelentés mellett gyógyító célt is szolgáltak, melyek elkészítése közben az orvos énekelt. Úgy tartották, hogy a homokfestés egyfajta portálként vonza a rossz szellemeket, ezáltal segítenek a betegnek “felszívni” a betegséget. Az erre a célra felhasznált homokfestményeket megsemmisítették, mert a betegség felszívása után után mérgezőnek tekintették.

Hogyan csinálják a nagyok?

A festmény elkészítéséhez természetes színű homokhoz kevernek különböző színezőanyagokat, mint például, gipszet (fehér), homokkövet (vörös), szenet és még sok mást, amivel elérhetik a kívánt színt. Ezután csak a formától függően odaszórják, egyengetik a színezett homokot.

Ennek a fajta homokfestésnek egy kiemelkedő alakja Joe Mangrum, egy ötvenes éveiben járó amerikai férfi, aki New York utcáin, az aszfaltra készítette el alkotásait. A műveit több, mint 8 órán keresztül csinálta, a szél pedig egy pillanat alatt elfújta. Nos, ez nem a legkifizetődőbb művészeti ág, ha a maradandóságról van szó…

A múlandóság problémájával küszködik Andres Amador, a világhírű homokművész is. A negyven éves San Francisco-i férfit a tengerpartok ihletik meg, ám az ő ellensége az ár-apály, így az alkotásait sem lehet egy napnál tovább látni. A művész egy gereblye segítségével rajzolja meg a tengerparti motívumokat, amiket természetesen megörökít.

 

Történt egyszer, hogy Amador művével egy barátjának, Jasonnak segített, aki éppen barátnője, Kelly kezét akarta megkérni egy nem mindennapi módon, amire természetesen igent mondott,.  Hogyan lehetne egy ilyen alkotást visszautasítani?

Homokszobrászok

Ha homokmandalát nem is, de homokvárat biztosan épített már mindenki legalább egyszer. Vannak azonban olyanok, akik ezt is mesterfokon, rendkívül látványos módon művelik tovább és hatalmas méretű homokszobrokat hoznak létre. Épületeket, híres történelmi és filmjeleneteket, vagy tulajdonképpen bármit meg tudnak formázni, amik úgy néznek ki, mint az igazi szobrok, csak sajnos az alakjukat nem tartják meg úgy.

A sorozat utolsó részét elolvasva még több ízelítőt kaphattunk olyan művészekről és művészetekről, amik színes kis világunkat még szebbé és érdekesebbé tették és teszik is a mai napig. Sok embert kápráztattak el azzal, hogy alkotásaikat és előadásaikat nem rejtették el, hanem az utcán nyűgözték le a járókelőket. Szerencsére ma már az emberek sokkal elfogadóbbá és nyitottabbá váltak, így nem kell félnünk ha a tehetségünket az utcán, mások szeme láttára szeretnénk csillogtatni, vagy különben Paulo Coelho szavaival élve:

,,- ahelyett, hogy előkerülne – mindörökre a homok rejtekében marad. “

Forrás: x x x x

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: