Kultúra

Újság versus internet

By
A hírközlésnek már régóta nagy szerepe van a világban. Mióta elkezdtünk beszélni, törekszünk arra,
hogy az információkat eljuttassuk egymáshoz, legyen szó akármiről, egy halálesetről, vagy éppen születésről, akár még egy egyszerű pletykáról is. Ennek eleinte a legegyszerűbb módszere volt a szánkkal való hangalakok formázása, de a későbbiekben, ahogy kialakultak a városok és az emberek terjeszkedni kezdtek, egyre nehezebb lett eljuttatni az információt egyik pontról a másikra. Ekkor az első mérföldkőt a könyvnyomtatás megjelenése jelentette, amikor már nem szerzetesek másolták naphosszat a könyveket. A reneszánsz után pedig folyamatosan fejlődött a technika és egyre elterjedtebb lett a nyomtatás, több eljárási módszer is kialakult. Ám itt nem állhatunk meg, hiszen az emberek az újságok után kitaláltak egy újabb módszert arra, hogyan lehet a híreket még egyszerűbben elérhetővé tenni. Az internet története már 1957-től kezdődik, amikor a Szovjetunió felküldte az űrbe az első műholdat, ami ugye elengedhetetlen a háló működéséhez. Innentől kezdve rohamosan fejlődik a tudomány, és 1990-től már komolyabban használatba is kerültek a számítógépek. Az ezredforduló után pedig már alig létezik olyan háztartás, ahol ne lenne legalább egy számítógép és internetkapcsolat. De mit is jelent ez a hírközlés szempontjából?
Az ember szeret tisztában lenni az újdonságokkal, hiszen nem hátrány, hogyha tudja, mi történik körülötte a világban. Ezen túl vannak és voltak olyan fontos hírek, amiket muszáj volt eljuttatni az emberekhez. Ilyenek voltak a törvények, vagy egy híres ember halála. Például a Magyarországon megjelent első újság(levél) a Rövid de igen bizonyos relatio címmel, ami von Wallenstein hadvezér árulásáról és haláláról tudósított. Tehát mondhatjuk, hogy a hírességek nem csak a napjainkban felkapottak. Hiszen kit ne érdekelne akkor és most, hogy mi történik a politikusok körében vagy a kedvenc színésznőnkkel? Az előbbi érdekes, mivel kihatással lehet egy egyszerű polgár életére is, míg az utóbbi a pletykakedvelők kielégíthetetlen szomját jelzi csak.
A rendszeres hírközlés először a tavaszi és őszi vásárokon jelent meg a 16. század vége felé, amikor a vásár alkalmával kiadott hírlapok magukba foglalták az elmúlt fél évben történt gazdasági és politikai eseményeket. Az emberek ilyenkor kaphattak rendes tájékoztatót arról, hogy mi történik körülöttük az országukban és esetleg külföldön.
Ahogy kialakultak a postahálózatok és a leveleket egyre gyorsabban tudták eljuttatni A pontból B pontba, a sajtó meglátta ebben a lehetőséget, hogy nagyobb teret nyerjen magának. Az 1600-as évektől kezdve több és több sajtótermék jelent meg különböző országokban. Egyre sűrűbben és könnyedebben jutottak el az aktuális hírek az emberekhez.
Az ipari forradalom itt is letette a nyomát, nem csak a gazdaságban és közlekedésben. A gépek lehetővé tették a gyorsabb nyomtatást, aminek így az értéke újra csökkent. Tekintsünk csak vissza arra az időszakra, amikor a szerzetesek kódexeket másoltak. A belefektetett munka és idő értékessé tette mind a munkát, mind azt a tudást, amit az ódon kötetek tartalmaztak. Ebben az időben a tudás még hatalom volt. Aztán ahogy fejődött a technika, a papírnak és a nyomtatott betűknek egyre kevesebb lett az értéke. A tudás és a hírek könnyebben elérhetővé váltak, aminek egy darabon még megvolt a pozitív oldala. A közember tudása fejlődött, egyértelmű volt, hogy tud olvasni és értékelték a köznépet annyira, hogy értesítsék őket a hírekről, és ez fordítva is igaz volt, hogy az átlagember felfejlődött arra a szintre, hogy érdekelje a világ. Ahogy a hírlapok megjelentették az aktuális politikai híreket, úgy a bulvár műfaja is volt annyira felkapott, ám ez igazán a 19. században lett népszerű a filléres újságok megjelenésével.
A hírlapok elterjedése után nem kellett sok, hogy a politika és a cégek megtalálják a saját helyüket benne. Újságot szinte mindenki olvasott, így egyszerűbb volt megjelentetni benne a politikusoknak kedvező híreket. Idővel, ahogy képeket is tudtak mellékelni az újságokba, ez a politikusok egyik fő kommunikációs tényezőjévé vált. A látványos rendezvényeken részt vettek az újságírók és tudósítottak. Az emberek pedig mindig kedvelték az egyszerűbb megoldásokat, vagyis nem kellett sok ahhoz, hogy elterjedjenek az álhírek, nem mellesleg pedig a propagandának is megfelelő talajt nyújtott.
Miért kellene valaminek tényleg megtörténnie, hogyha a hírét egyszerűen el lehet juttatni az emberekhez? Közre játszottak ebben a csalfa politikusok, és a pénzhajhászás is. A sajtónak is kellett a pénz, ezt pedig megkaphatták, ha fizettek nekik azért, hogy hallgassanak el valamit, formálják át a történteket ügyesen a szavaikkal. Vagy pedig reklámokat is megjelentethettek.
Ami az újságok technikai oldalát illeti, az idővel az is szépen átalakult. Régebben a híreket kronológiai sorrendben jelentették meg, de a nyomtatók pontatlansága miatt átszoktak a piramis szerkezetű, vagyis a fontossági sorrendre. Előbb jött a következmény, utána pedig az előzmény.
Ha górcső alá vesszük az internetet, annak a hírközlés része nem több mint egy újságé, csupán ennek a továbbfejlesztett változata. A hírek még könnyebben elérhetőek, ha valami történik a parlamentben, esetleg a szomszéd tinédzser lányával, Marikával, azt is egyből tudhatjuk. A sajtó ilyen szinten fejlődött tovább az interneten, ahol már a hír nagyságától függetlenül bármit megtalálhatunk. A háló lehetőséget nyújt mindenre, tájékoztat, szórakoztat, és olykor sajnos félre is vezet.
Ugyanazt láthatjuk itt, mint amikor megjelent a gőznyomtató. A hírek értéke csökkent, az online újságokhoz ingyen hozzáférhetünk, míg a kézbe fogható papírlapért még mindig pénzt kell adnunk. Rengeteg előnye van annak, hogy inkább az internetet használjuk az újságos bódék helyett. Egyszerűbben találunk meg bármit, akár tegnap történt esetről, akár száz évvel ezelőttiről van szó, hiszen a Google a barátunk, a Wikipedia pedig a barátnőnk.
 
A kézbe fogható, papír alapú tárgyak előnye viszont az, hogy időtállóak, Gutenberg közel 560 éves Biblia nyomtatásából is találni még a világon nagyjából negyven darabot. Az ilyen könyveket, újságokat pedig akárhol olvashatjuk, nem kell hozzájuk hordozóeszköz. Míg az interneten, illetve a számítógépünkre letöltött adatokhoz kell egy pendrive vagy internet hozzáférés, amit nem mindig és nem mindenhol vehetünk használatba. Habár ahogy fejlődik a technika, lassan már nem találunk olyan helyet, ahol ne tudnánk felnézni a világhálóra a mobiltelefonunk segítségével.
Ahogy régen, az új médium mindig kiszorítja az elődjét, minden hadakozás ellenére. A mozik kiszorították a színházak jelentős részét, a könyvnyomtatás pedig a kódexet, s most szemben állunk a következő lépcsőfokkal: akárhogy harcolnak az újságok a fennmaradásukért, az internet óhatatlanul veszi át a hatalmat.
A sajtó elkezd átalakulni, hogy fenntarthassa magát. A hírlapok átváltanak kompaktabb méretekre. Bizonyára sokan emlékszünk, ha máshonnan nem is, filmekből azokra a fekete-fehér újságokra, amiket hatalmas méretekre lehetett kihajtogatni. Ezt a méretet cserélték le kisebbre, ami beleférhet egy táskába, vagyis megcélozták ezzel azokat az embereket, akik házon kívül is tevékenykednek, így amikor tömegközlekedésen utaznak, sokkal egyszerűbben elő tudják venni az újságokat és olvashatnak, informálódhatnak. A következő lépéssel már próbálják tartani az iramot az internet ingyenes hírportáljaival. Megjelennek az ingyenes, hirdetésekből fenntartott napilapok, például a Metropol. Találhatunk benne fontos híreket, a mérete könnyen hordozható és fizetni sem kell érte. Harmadjára a fizetős magazinok különböző termékekkel próbálják rávenni az olvasókat, hogy vásárolják meg őket. Sajnos ezzel az olcsóságuk veszítik el, ahogy néha ékszert, vagy valamilyen lemezt adnak ajándékba. Ráadásul interneten ingyen letölthető tartalmak pótolnak minden CD-t és DVD-t.
A politikai lapok utolsó mentsvára a fehér zászló lobogtatása. A nyomtatás mellett áttérnek az online felületre, ahol ugyanúgy lehet pénzt kérni az olvasásért, de kárpótlásként megőrzik évtizedes hírnevüket és olvasóikat.
A nyomtatás fejlődése ördögi körbe kergette a hírközlést, ami az internet világában teljesedett ki igazán. A felgyorsuló folyamatok lehetővé tették, hogy a hírek gyakrabban jelenjenek meg. A hírciklus egyre rövidebb lett, míg az online világ felgyorsultságában ez szinte el is veszett. A hírciklusok rövidülése intenzívebb hírversenyre késztette a sajtósokat, nagyobb lett a híréhség, ami már kielégíthetetlen a hírértékű történések hiánya miatt, ezért nem egyszer fordul elő, hogy a napvilágra került hírek mögött nincs elég információ és kutatómunka, ami így pontatlan lesz. Megjelentek az álhírek. Az internet lehetővé tette, hogy minél többen és többen próbára tehessék magukat és írói képességeiket, vagyis rengeteg oldal verseng egymás ellen, az olvasókért.
Ami a hírportálok közötti versenyt enyhítheti, az az erősebb hírkontroll. Míg a rádióban és a tv-ben nem nézhettünk, hallgathattunk két adót egyszerre, addig az interneten semmi akadálya, hogy több oldal is meg legyen nyitva egymás mellett. Több beszámolót olvashatunk el ugyanazon eseményről, ami segítheti, hogy pontosabb képet kapjunk, és ki tudjuk szűrni az igazságot.
A média tömeges hírközlése nem csak a sajtó szempontjából változott, hanem az olvasókéból is. Az interneten az ismerőseinkkel is megvitathatjuk a történéseket, továbbá online kommenteket fűzhetünk egy-egy cikkhez, amit bárki elolvashat. Az újságírók okfejtése már itt gellert kap, hiszen vitatkozni bárki tud, és sokan szeretnek is. A papír alapú újságok korában maximum ismerőseikkel oszthatták meg az emberek a véleményeiket, ám a világ túlsó felén lévőkkel nem. Az átlagember nem csak kommentekben nyilatkozhat, saját weboldalt, vagy blogot indíthat, önnön szempontjának szentelve azt. Ezzel jelent meg az ötödik hatalom. A sajtót a 19. század óta szokás a negyedik hatalomként emlegetni, ami az első három hatalmat ellenőrzi, a döntéshozót, a végrehajtót és a bírói hatalmat. A mára kialakult ötödik hatalom, vagyis a civilek ellenőrzi a negyediket.
Az újságírók kezében volt a hatalom, hogy eldöntsék, hogy a világ történései közül melyek hírértékűek. Az internet olcsósága, illetve ingyenessége miatt a civilek ragadták magukhoz a hírközlést. Sokszor szakértelmet mellőzve választják ki a hírközlési tematikát.
Az online adatletöltés segíti, nem csak hátráltatja a sajtósok munkáját. Az oldalmegtekintésekből egyszerűen készíthetnek statisztikát, amiből kiderül, hogy mi a korunkban a legelterjedtebb és legérdekeltebb téma, ami a bulvár.
A felhalmozódott hírközlési oldalak, akár hivatalos, akár civil forrásról van is szó, elvesztették a hitüket a publikálásban. Régen a hivatásos újságíróknak komoly feladata volt: a tények és adatok pontos figyelembe vételével kellett a népet tájékoztatniuk. Mostanra a feltorlódott portálok miatt már senki sem érez magában akkora erőt, hogy saját cikket írjon, sokkal szívesebben veszik át mások gondolatait. Elterjedt a ctrl c és ctrl v felhasználása. A mai birtoklási vágy ott van a legtöbb emberben és követeli magának a sikert és elismerést, a lehető legkevesebb energia befektetésével. Ilyenkor kézenfekvő mások munkáját ellopni, esetleg összeollózni azt innen-onnan. Ez sokkal egyszerűbb, mint energiát fektetni abba, hogy saját magunk járjunk utána a tényeknek és több forrást figyelembe vegyünk.
Mint ahogy a világ minden szegletén, a nyomtatott és az online sajtó közötti harcban sem minden fekete-fehér. Megvolt az előnye az újságnyomtatás elterjedésének, ám az internet végtelen tárhelyének megjelenésével átestünk a ló túloldalára. Évszázadokkal ezelőtt az információnak értéke volt, hatalmat jelentett, amit végül sikerült megosztani az emberekkel. Alapvetővé vált az újságokkal a hír kényelmes terjedése, ami elegendő, pontos információt adott a világról és a benne történő dolgokról. Aztán jött az internet és a rajta felhalmozódó hírek és álhírek kavalkádja. Az információ értéke elveszett, hiszen nem kell fizetnünk már semennyit a hírekért, ingyen és online tekinthetjük meg őket, akár otthon vagyunk akár úton valahova. Jó dolog, ha tudunk informálódni, de ugyanúgy, mint az élet bármely más területén, itt is meg kell találnunk az aurea mediocritast, vagyis az arany középutat.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: