Budapest Bulvár Kultúra Zene

Punnany Massif szülinap – 2015

By
2015 Július 24-én ünnepelte a Punnany Massif a 12. születésnapját. Bár én még csak 18 éves vagyok és közel sem ismerem őket ilyen hosszú ideje, a zenéjüknek nagyons ok mindent köszönhetek, ezért is érzem úgy, muszáj nektek beszélnem egy kicsit róla. Ha újat nem is mondok nektek, legalább az élményeimet elmesélhetem az estéről.
A Punnany Massif hivatalos formációja Pécsen, 2003-ban állt össze és a maguk sajátos módján hip-hop zenét játszanak. Wolfie (Farkas Roland) és Felcser Máté még az 1990-es években, egészen pontosan 1994-ben találkoztak először és nekik volt is egy közös vállalkozásuk, a Kész Face rádiósorozat. Egyébként ezt nem tudom mennyien tudtátok, én csak pár éve jöttem rá és meg is lepődtem ezen. Kettejük első zenéje Kőházi Ferenc (FankaDeli) megkeresésére készült 2003-ban, aki egy underground hiphop előadó, hangmérnök. Végül egy egész lemezt sikerült készíteniük és a közös munka álltal RendbenMan és Wolfie rájöttek, hogy remekül dolgoznak együtt és létrejött a Punnany Massif.
A Körkorkép lemezre nem tudom ki mennyire emlékszik, ez 2006-ban jött ki és 17 számot tartalmaz, az emberek hétköznapi szokásait, napjait mutatja be, punnany szemszögből. Ez lett az első lemezük, amit együttesként adtak ki, majd a második csak évekkel később, 2010-ben jelent meg, de ezt két – egy Pécsi és egy Budapesti lemezbemutató követte. Eközben 2009-ben a Telik c. számuk az év dala lett a hiphop.hu díjátadón.
A zenekar több tagja Angliában próbált szerencsét, ezután a banda új tagokkal gazdagodott, majd Törökországban egy újabb felállást mutattak be, immár akusztikusan, gitárral, hegedűvel, vokállal…stb. Az angliai utazásnak köszönhető a második lemez kései kijövetele, mivelhogy így szüneteltetniük kellett a közös munkát.
Amit most írni fogok nem biztos hogy igaz. Szerettem volna leírni nektek a tagok érkezési sorrendjét, de sajnos nem találtam több órás keresgélés után sem, így az emlékezetemre kell hagyatkoznom. Legelsőként két DJ csatlakozott hozzájuk, Fekete Zsigmond, alias Zsiga Bá és Harmati Balázs, akik már nem tagai a jelenlegi felállásnak. Piszkár Bálint (R-nold) csak utánuk csatlakozott.
 
További nem említett tagok:
Meszes Balázs (Meszi) – vokál
Iványi Szabolcs – gitár, vokál
Lipics Gergő (Lipi)- hegedű
Bolbach Gábor (Deepy) – billentyű
Kerekes Kornél (Keko) – nagybőgő
Szekeres Norbert (Szeki)- trombita
Czimerman Csaba (Czimi) – dob
A koncerten kapunyitás 5-kor volt a Budapest Parkban, és mivel barátnőmmel mi nem vettünk előre jegyet, ezért akkorra is érkeztünk meg a helyszínre, biztos ami biztos alapon. Miután még 6kor is a fával leborított talajon ücsörögtünk a színpad előtt, addigra már legalább tízszer megbeszéltük, hogy lazán ráértünk volna mégcsak akkor elindulni otthonról. Nem azt mondom, hogy rossz volt dumálgatni kicsit, mert rég találkoztunk az iskola vége óta, de na. Ott álltok a nagyszínpad előtt az egyik kedvenc bandátokra várva, nem tudva mikor kezdődik a koncert, eléggé bosszantó.
Félnyolc körül jelentek meg a srácok a színpadon, visítások/tolongások mindenhol. Jópárszor megfordultam már koncerteken, de olyan közel a színpadhoz, mint amilyen közel most voltam, legutoljára a nagyjából egy évvel ezelőtti Irie Maffia koncerten álltam, és akkor is valami hihetetlenül felemelő érzés volt a 3-4. sorban állni.
Miután az emberek kitolongták  magukat, a srácok elkezdtek a mobiljaikról zenéket lejátszani, hogy ők ezeket hallgatják felkészülés közben.Őszintén szólva pont nem érdekeltek, végig azt vártam, hogy életemben először végre élőben is hallhassam őket és erre meg itt szórakoznak előttem és a telefonjukat nyomkodják. Azt hittem felmegyek a színpadra és leütöm őket, hogy kezdjék már el. Egyébként mikor ezt a gondolatot formáltam, akkor lőtték ezt a csodálatos képet magukról és rólunk. Innen, képekről visszanézve elképesztő milyen sok ember volt jelen, nem is hittem volna. Brutális!
Filozofálásaim közepette kiszúrtam, hogy a kettővel előttem lévő sorban a Középsuli sorozat egyik szereplője ácsorog. Vagyis nem voltam benne biztos, mert nem volt rajtam a szemüvegem és hogy őszinte legyek nem igazán izgatott abban a pillanatban. Ha érdekel titeket a sorozat, akkor ide kattintva megtekinthetitek, nem nagy durranás, de unalmas perceitekben szerintem nyugodtan nézhetitek. Az első két részt kissé fintorogva néztem, aztán ma már valamiért mindig izgatottan várom az új epizódokat. Ne várjatok nagy színészkedéseket, amatőr fiatalok játszák, de pont ez benne a vicces.
A koncert végül nyolckor kezdődött, így utólag visszagondolva tök normális időben, de akkor viszont nagyon későn. Mellettünk állt egy nagyjából 14-5-6 éves társaság, főleg fiúk, akik hulla részegre itták magukat. Nyár van, fesztiválok, bulik, koncertek tömkelege, de édeseim, délután/este 8-kor már részegnek lenni? Én akkor szoktam elkezdeni készülődni az ivászatra, nem már akkor kiütni magam! Hova lesz a mai fiatalság? Igyanak nyugodtan, egy koncerten ez megszokott és elvárandó, de ha ennyire kiütitek magatokat nem tudjátok majd a sok rókázástól élvezni a zenét. Meg egy részeg lány eléggé kiábrándító látvány. A barnaságnál már csak a barátja volt jobban kiütve, aki egy póló miatt, amit a Punnany tagok dobáltak a színpadról, képes volt összeverekedni egy másik sráccal. Tulajdonképpen nem izgatott volna a dolog, egy szemforgatással és egy beszólással elintéztem volna, ha ezért nem borították volna rám a mellettem álló sörének 50%-át és barátnőmre a másik felét. Ráadásul ugyan azt a pólót a bejáratnál meg is lehetett volna venni, de nem, a részegeknek pont a nem tudom hány ezer fős társaság közepén kell lebunyózniuk. A kínos az egészben, hogy egyik srác se ment volna oda szétválasztani őket. Mindegyik ott ácsorgott és ordibált nekik, két lány és barátnőm (bár ő dühében) ment oda szétszedni őket. Gratulálok srácok, nagyon bátrak vagytok a 21. században!
A koncert szuper volt, a pólókat ugyan úgy dobálták közben, persze egyet se sikerült elkapni. Ott hadonásztam, 3-ba(!!!) bele is értem, de nagyon szépen körbedobáltak. Fantasztikus volt ott állni az első sorokban és őket hallgatni. Még úgy is, hogy részegékre egyfolytában figyelni kellett, mert a csávóka nemhogy egyenesen se tudott állni, de a nője állandóan felakart ülni a nyakába. Ha háromszor nem kellett elkapni, akkor egyszer sem. Egy időre eltűntek mellőlünk, nem is tudjátok hogy megkönnyebbültem, mikor tudatosult bennem nem kell félni a rókázás veszéllyétől. Mai napig nem tudom, hogy a szabadtéri koncerteken hogy fogok ki mindig egy ilyen társaságot. Leginkább beltérieken voltam eddig és ösz-visz 5 kültérin, de ebből 3-szor mindig elkaptam a lányt és szőkehercegnek éreztem magam.
Mikor már végre tényleg feledhetetlenül élveztem a koncertet és vagy kétszer leütöttem az előttem álló lányok fejét, a felettük szálló lufit célozva, vége lett a zenének. Teljesen felháborodtam, mert még a visszakiabálás előtt számítottam legalább az egyik kedvenc cámomra tőlük, de nem. Az egész park ordította, hogy ‘ÉLVEZD’ meg ilyenek és megkönnyebbültem, hogy nemcsak nekem hiányzott. Meglepően sokat kellett rájuk várnunk, de végül tovább is maradtak a színpadon, szerintem pont emiatt. Én nem sajnáltam, élveztem. 😉
Közben részeg barátaink is előkerültek, teljesen jól visszafurakodtak elénk. Mikor közölni akartam velük, hogy hát azért hátrébb az agarakkal, lehet hogy a 160 cm-eremmel nem vagyok egy feltűnő személyiség, de azért itt vagyok. Helyette csak megfogtam a hátát és megkérdeztem jólvan-e, ne vigyem-e el a mosdóba, még a végén lehányja a kedvenc cipőmet. A válasza annyi volt, hogy képenbüfögött és bólintott egyet, aztán gondolom nagyon jót érzett, mert eléggé idióta vonaglásba kezdett, ami szerintem ritmusra való ugrálás akart lenni, de hát ki tudja. A mellettem álló haverja közölte, hogy ez azt jelentette, értékeli az aggódásomat és baromira nincs jól, illetve hogy ő már háromszor elcipelte hányni és szerinte nemsokára megint indulóra kell fogniuk. Közben a még nálam is alacsonyabb lánykája ott pattogott KözépsuliBende mellett és egyáltalán nem tűnt föl neki párja párpercel későbbi eltűnése. Milyen szép is a szerelem.
A koncert végén, mielőtt harmadjára is elismételték az ingyenes (k*rvadrága piákkal rendelkező) afterpartit felhívtak minden tagod, stábtagot és segítőt a színpadra egyenként. Mindenkinek megköszönték a munkát, a részvételt, a segítséget és baromi megható volt az egész. Látszott rajtuk, hogy ők tényleg egy ‘család’. Remélem a jövőben nekem is ilyen kolegáim, barátaim lesznek majd mint amilyenek ők egymásnak.
Egyébként az afterparty is szuper volt. Egy csapat 25-26 éves kézilabdás ismerőssel lógtam végig. Nagyon rendesek voltak, szóval a jókedv velük is garantált volt, de a végén végül csakazért is elrontották kissé. Úgy volt barátnőm nálam alszik, de aztán mégse. Közölte hajnali 1-kor, induláskor, hogy bocs, mégse mert inkább ittalszom pesten XY-nál, amin kissé felhúztam magam. Tudta, hogy másnap korán kell kellnem mert programom van és csak miatta maradtam ott, úgyhogy fogtam magam és se puszi, se pá nélkül leléptem dühömben. Tudom, roppant érett viselkedés volt, de inkább nem rontottam el a hangulatukat a cifra gondolataimmal, amit más helyzetben simán rájuk zúdítok.
Azt azért tudni kell rólam, hogy egészen tavaly év végéig egyáltalán nem tudtam közlekedni Budapesten, tehát most is rohadt tanácstalanul álltam a park előtt 3 busszal szemezve, hogy hova a frászba szálljak fel. Öt perc elteltével a Budapest menetrend segítségével tökjól megoldottam és rekordsebességgel eljutottam a Móricz Zsigmond körtérig, egy pillanatnyi pánik nélkül. Szóval legszívesebben egy örömtáncot jártam volna, hogy Gratulálok Eszti, te aztán napról napra ügyesebb vagy, még a végén járhatsz Pestre egyetemre mert olyan hiperszuperzseniálisan fantasztikus vagy. Megnyugodva, hogy nem kellett legyalogolnom a kettes villamos távját megjutalmaztam magam két sajtburgerrel és leültem a 972-es buszmegállójába elátkozni az eget, hogy legközelebb mindenkivel elismételtetem háromszor, hogyan tervezi az alvást egy ferde este után még az indulási idő előtt legalább 3 órával.
A buszra felérve a változatosság kedvéért fél Törökbálint felszállt, aztán nagy meglepetésemre KözépsuliBende is. Legalább is addigra már teljesen biztos lettem benne, főleg, hogy egy nem éppen csúnya srác bemutatta ismerősömnek. Na jó, nem éppen annyira az ismerősöm volt a szintén nem csúnya fiúcska, csupán egy helyen fociztam vele. Kiderült, hogy Bende unokatestvére Törökbálinti, illetve Bendegúz az Erzsébetvározsi Kéttannyelvű suliba jár. Kicsi a világ. Először rájövök, hogy a szinkronszínész Ducsai Ábellel egy suliba jártam régen és szintén Bálinti, aztán fulkómásan egy újabb youtube-ost hallgatok ki egyazon napon. 😀 Mindenesetre meglepett Bende, mikor azt fejtegette, hogy ő nem szereti a sorozatukat. Lehet kissé kínosnak gondolja, esetleg nem akar vele felvágni, én tényleg nem tudom, de ha engem felismenének a youtube-ról, akkor nem úgy mutatkoznék be, hogy Te tényleg ismered? Nem baj ha nem, szerintem se annyira jó… . Félreértés ne essék, nem ez hagyta el a száját, de a lényege ez volt. Szerepelni persze szeret benne és nagyon kedveli a többi tagod, de ahogy Stormeee is elmondja a videóiban, a munkáinkat nem mindig kell kedvelni.
Na ennyi lett az én élménybeszámolómból, időnként kissé elkalandoztam, de összességében remekül éreztem magam és nagyon örülök neki, hogy egy újabb koncertre eljutottam, ezúttal a Punnany Massifra. Ha szeretnétek a továbbiakban, hogy hasonló eseményekről írjak, akkor írjatok nekem facebookon vagy itt, illetve ha Ti is eljutottatok a koncertre, akkor írjátok meg nekem kommentbe hogyan éreztétek magatokat!

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: