Kultúra

Látogatás a múltba


Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits számos műve itt született, aki ettől kezdve a város kulturális életének meghatározó alakja lett. Alapító tagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. Esztergomi házában több híres írót, költőt, művészt fogadott, akik mind aláírták az úgynevezett autogram-falat. A nyaraló ma Babits-múzeumként működik.”

(Részlet a Wikipédiából)

Ide látogattam el a napokban az osztályommal egy foglalkozás erejéig.

Az emberek többsége manapság már nem érdeklődik annyira a régmúlt nagy írói, költői iránt. A diákok az akkori alkotók nyelvhasználatát bonyolultnak, érthetetlennek tartják, így hát nem is próbálják megszeretni nagy művészeinket.

Azonban ha félredobjuk makacsságunkat és a nagy terjedelmű olvasmányok, vagy úgy egyáltalán az oktatás iránti gyűlöletünket, igazán szórakoztató és érdekes tud lenni az irodalom.

A “bölcs Bazilika” látképe a ház teraszáról

Senkit se riasszon el a a meredek, lépcsőkkel díszített út, amely a házhoz vezet, hiszen a kilátás eszméletlenül gyönyörű, arról nem is beszélve, hogy a jó öreg Babits is mindannyiszor rendületlenül felbaktatott az épülethez, mégsem abba halt bele.

A méltán híres autogram-fal (ha jobban megnézzük, látható Móricz Zsigmond kacskaringós szignója)

Miután kifújtuk magunkat, szinte rögtön szembe is találtuk magunkat a méltán híres autogram-fallal. Mindenki találhat számára ismerős aláírást, sőt, ezek alapján kicsit jobban meg is ismerhetjük kedvenceinket, Kazinczytól kezdve Móriczon át egészen Illyés Gyuláig. A koszosszürke vakolat arról is árulkodik, kit ismert el, kit talált szimpatikusnak az Isteni Színjáték fordítója. A szóbeszédek szerint amint elmentek a nyaralóból a vendégek, Babits és a felesége, Török Sophie megvitatták, kinek az aláírása maradjon fent. A rajszénnel felírt nevek közül a “kiválasztottakét” a háziasszony freskófestékkel szignózta, a többi viszont törölve lett. Mint kiderült, az autogramfal ötletét a költő az Einczinger-pince emlékfalának nyomán “honosította”. Az esztergomi Bánomi úton állt a pince, ahol egy aláírásfal őrizte a család vendégeinek kézjegyét, így Babits Mihályét is. Ez a fal ma már nem áll.

Az üveges veranda

Ezután első megállónk az üveges terasz volt, ahol amellett, hogy fekete-fehér képeket tekinthettünk meg a családról, egy rövidebb rádiós felvételt hallhattunk, melyen a ház tulajdonosa egyik versét olvasta fel. Ennek elkészítésekor Babitsnál már diagnosztizálták a gégedaganatot, így hangja különös, ám megmosolyogtató és szerintem aranyos is, függetlenül attól, hogy akik hallották,  nemes egyszerűséggel kinevették.

A dolgozószoba egyik szeglete… Hát nem gyönyörű?

Innen a dolgozószobába mentünk, ami nekem személyes kedvencem volt, és nem csak az egyik félreeső zúg miatt – most komolyan, ki nem érezné magát otthon egy ilyen helyen? A falakon megtekinthetőek a családképek, valamint a költő fontos pillanatai, főleg a betegeskedő időszakaiban. Láthattuk ezen kívül egy kis fiókba süllyesztve az injekciós tűjét, valamint a róla készült portrét.

A konyha, ahol a felvételeket néztük

A következő helyszín a konyha volt, ahol kisfilmeket nézhettünk többek között Móricz Zsigmondról, Karinthy Frigyesről, és még sok más híres neves költőről. De nem csak fekete-fehér képkockák voltak! Hallhattuk a hangjukat, mintha életre keltek volna a televízióban. Mintha tényleg a vendégeik lettünk volna.

Az általam összeállított montázs Török Sophie szobájáról… Nagy sajnálatomra a zenedoboz nélkül…

Ezután már csak Török Sophie szobája volt vissza. Játékbabák, varrókészlet, freskók és árnyrajzok, és ami bennem a leginkább megmaradt, a lépcső melletti kis polcon lévő zenedoboz, amiből a szoba lakójának korabeli dallamok hallatszottak, és töltötték meg a helyiséget, különleges hangulatot adva az egész látogatásnak.

Zárásul pedig csak azt mondanám ; megéri elmenni az esztergomi emlékházba, akár szereted az irodalmat, akár nem. Előbbiek többet tudhatnak meg kedvenceikről, illetve egy rendkívül emlékezetes élményben lehet részük, az utóbbiaknak pedig – főleg, ha a retró kor szerelmesei – már csak a látvány miatt is megéri. A kilátás, a berendezések, a szobák!

Ki volt már vendége e háznak? Milyen benyomást keltett bennetek, hogy éreztétek magatokat?

GuideHand, I love Dunakanyar, makijani.blogspot.com,Városom.hu

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .