Lakik-e Benned is mesemondó? – 5. kifogás: de én kicsit sem szeretek szerepelni
A mai bejegyzéssel búcsúzik az öt részes sorozat, melyben annak jártunk utána, mit tegyünk, ha lakik, és mit akkor, ha valójában egyáltalában nem lakik bennünk mesemondó? Ez volt az antimesemondó kézikönyv, mentséggyűjtemény, kifogáslexikon és megoldásfüzet mindenkinek.
A mesemondás időtlen. A mesemondás értéket közvetít. A mesemondás szórakoztat. A mesemondás elgondolkoztat. A mesemondás sokszínű. A mesemondás fejleszt. A mesemondás összeköt. A mesemondás… mondjuk már ki:
A mesemondás szexi.
Nem csoda, ha a mesemondó a figyelem középpontjában áll. Ó, igen, de mi van, ha ez a megtisztelő kiemelt szerep nem tartozik valakinek a komfortzónájához? Tudod, mit? Elárulok ezzel kapcsolatban is egy titkot:
Nekünk, mesemondóknak sem porond volt a jelünk már az oviban is. A közönséget szokni kell, kicsit is, nagyot is, gyereket is, felnőttet is. Van, akinek ez megy könnyebben, van, akinek az, de senki sem úgy születik, hogy magától hitelesen tud mozogni mindenfajta reflektorfényben. Sőt, alkalmilag minket is elönt az a bizonyos tea-könyv-kanapé érzés, és olyankor sehogy sem szeretünk kiállni előadni. Kis közönség elé sem. Ilyen ez a popszakma.
Szóval a mesemondás az szereplés. És mégis, mi van, ha tökre nem akarsz ebbe beletanulni? Biztosan érzed, hogy a Te személyiséged így kerek, ahogy van, közönség nélkül. Akkor most hogy fogsz mesét mondani?
NA, ELJÖTT-E MÁR AZ APOKALIPSZIS?!
Ö… Nem.
Huh.
Ezt megint megúsztuk.
Kérlek. Sokan nem szeretik a közönséget. Ez teljesen természetes, tök fölösleges mindenkitől elvárni, hogy porondon érezze magát elemében, annyi minden másban lehet még jónak lenni. Szerintem ebben az esetben alapvetően két út áll előtted. A kérdés az, hogy a szereplési „kényszertől” eltekintve amúgy szívesen mondanál-e mesét?
Ha nem, akkor valószínűleg valamelyik korábbi bejegyzésben már magadra ismertél. Nem szabad kényszerből csinálni semmit sem. Ettől még lehetnek jó sztorijaid, lehetsz szórakoztató beszélgetőpartner, és legfőképpen: lehetsz egy igazán szerethető személyiség. Talán egy apróságot engedj meg nekem: storytelling praktikák teljesen váratlan pillanatokban is érdekelhetnek. Például ha valamilyen munkát kell valakinek átadnod, hiszen sok módszer egyszerűen a mondandó megfelelő felépítésében segít. Hogy aztán közönség elé állni akarsz-e vagy sem, hát ez igazán a Te dolgod.
A másik út, hogy nagyon szeretnél mesét mondani, de nem akarsz közönség elé állni. Na. Álljunk meg! Közönség elé állni. Kiállni? Mindenképpen ezt jelenti?
Hangsúlyoztam már eleget a professzionális és a „házi” mesemondó közötti különbséget? Hát itt az egyik legfontosabb. A házi mesemondó maga választja meg a közönségét, a hivatásos csak valamennyire. Neked, velünk ellentétben, abszolút a saját hatáskörödbe tartozik meghatározni, kinek, mikor és milyen mesét mondasz. Családban 1-2 főnek? Jó. Kis baráti közösségednek? Jó. Például szalonnasütés közben, ha tényleg összeszokott a társaság, a mesemondás is inkább beszélgetéssé alakul.
Evés közben jön meg az étvágy? Elképzelhető, hogy a kezdeti 5-10 meséből álló repertoárodat tágítani fogod. És még ekkor sem biztos, hogy rendezvényekre akarsz majd járni fellépni, és ez még mindig végtelenül rendben van. Vegyük észre, hogy a hagyományos mesemondás egyáltalában nem a színpadon született. Voltak minden közösségben, akik szívesen meséltek mindenféle történeteket, és akadtak, akik inkább hallgatták az előbbieket. Ez a mostani hullám, aminek kollégáimmal a képviselői vagyunk, ez nemigen létezett, ebben a formájában semmiképp sem.
A sorozat zárszavaként pedig íme egy újabb műhelytitok: ezt a kérdést, hogy melyik típusú közönségnek tudjuk igazán elmondani, amit belülről szeretnénk, előbb vagy utóbb nekünk magunknak is meg kell válaszolnunk. Nagyon fontos a rendezvényszervezőkkel mindent tisztázni, hogy a megvásárolt szolgáltatás találkozzon az elvárásokkal, jól együtt tudjunk rezonálni a közönséggel. Aki szakmaként űzi a mesemondást, annak témára és közönségtípusra lebontva kell tudnia megnevezni, milyen irányokban tudja a maximális minőséget szállítani. De ez, amit mi csinálunk, ez előadó-művészet. Nem a mesterség kvintesszenciája vagy csimborasszója, hanem egy ágazata, amit Te opcionálisan választhatsz.
Ha belekóstolnál, várunk csapatunkba. Ha nem, remélem, a sorozat egy-egy üzenetén keresztül azért felkeltettem az érdeklődésedet a mesék iránt. Ha Te is mondanál néha egyet, keress minket bátran további tippekért, ha pedig nem, abban is szívesen nyújtunk eligazítást, mikor és hol lehet éppen meséket hallgatni.
Akárhogyan is, egy dologban biztos lehetsz:
Várunk Téged szeretettel, méghozzá a számunkra legkedvesebb mesékkel.
Képek forrásai: x x x x x
Lakik-e Benned is mesemondó? – 4. kifogás: á, én nem értek a mesék tudományához