Kultúra

Lakik-e Benned is mesemondó? – 1. kifogás: Nem ismerek meséket

Mi mesemondók mondunk mesét otthon, színpadi környezetben, sőt, az alkalmazott mesemondás sem ördögtől való. Mégis, miközben ezek mind nagyon különböző készségeket és affinitást igénylő feladatok, a köztudatban még nem igazán válnak el egymástól. Olykor egy-egy beszélgetés alapján azt érzem, mintha a mesemondás valami új kötelező tevékenységként (vagyis nyomásként) kúszna be a mindennapokba, ami nélkül nem élet az élet, nem ember az ember. Vagy mégis? Most öt bejegyzésen keresztül járunk annak utána, mit tegyünk, ha lakik, és mit akkor, ha valójában egyáltalában nem lakik bennünk mesemondó? Íme az antimesemondó kézikönyv, mentséggyűjtemény, kifogáslexikon és megoldásfüzet mindenkinek.

A mesemondás egyik alapköve ilyen egyszerű: fejből kell tudni egy mesét. Valamilyen oknál fogva a Piroska és a farkas nagyjából az egyetlen, amit stabilan mindenki össze tud foglalni, esetleg még a Hófehérkét. A Csipkerózsikánál és a Hamupipőkénél már megrezeg a léc, Szélikére, Csillagszemű juhászra, Kacor királyra, Csizmás kandúrra, brémai muzsikusokra pedig inkább ne is számítsunk. Mintha ezek valami eldugott népcsoport ismeretlen történetei volnának, igaz? Na jó, most elárulok egy titkot.

Néhány évvel ezelőtt, amikor még nem is készültem mesemondónak, egy nap arra ébredtem, hogy nem ismerem a magyar mesevilágot. Se. Tudod, hány mesét tudtam? Négyet. Elejétől a végéig csak négyet. Két rövid Mátyás király, egy rászedett ördög, na meg persze Piroska és a farkas. Slussz-passz. Pedig nekem igazán mesehallgatással telt a gyerekkorom.

Lehet abban némi igazság, amit mondanak, hogy a meséket valamikor a televízió elterjedésével együtt felejtettük el. Mondani meg pláne. Manapság annyira nem hisszük el, hogy valaki csak úgy fejből előkanyarít egy mesét, hogy rendezvényszervezők néha megkérdezik, milyen állványra lesz szükségem, ahová a könyvet teszem…

ÚRISTEN, AKKOR EZ MÁR AZ APOKALIPSZIS!

Ja, nem.

Huh.

Ezt megúsztuk.

Mindössze arról van szó, hogy átvándorolt a történetmesélés más platformokra: könyvek, filmek, YouTube videók és még sorolhatnám. Ami igazán megnehezíti a dolgunkat, az a források számossága. Például nemigen nézünk meg egy filmet újra és újra, amíg meg nem tanuljuk, hiszen annyi film vár még ránk a polcon. Egyszóval elütjük az időt – lényegében minden mással, mint mesékkel. Nem is igen ismerjük őket, egyszerűen eltakarja a hagyományos történeteket a többi tartalom.

Ha Te most úgy érzed, ez jól van így, és inkább még több történetet ismernél meg még több platformon, az egyébként tök oké. Valójában mi mesemondók is törekszünk rá, hiszen minél több történetet hallunk, annál több szemszögből vagyunk képesek ugyanazt a mesét látni és érteni.

Ha pedig egyenesen a mesékre lettél kíváncsi, nos, akkor szintén nagyszerű korszakba születtél. A magyar mesekincs a rengeteg gyűjtőmunkának köszönhetően igazán bőséges maradhatott, sőt, könnyű hozzáférni is. YouTube-on, MEK-en, könyvtárakban rengeteg gyűjtemény elérhető, kezdetnek megteszi. Egyre vigyázzunk: kerüljük a tőmondatokban beszélő forrásokat. Olyanok, mint a rossz hangszer: hamar túlnövöd, befogadóként is. Ha a világ népmesei anyagába ugranál fejest, magyar nyelven a régi Népek meséi sorozatot ajánlom, de előre szólok, hogy nem lesz mindig könnyű vele. Részben a nyelvezete miatt, részeben pedig azért, mert szerencsésen kevéssé kozmetikázott anyag, úgyhogy amíg nem szoktál hozzá, hogy másik nép meséjéhez bizony máshogyan is kell gondolkoznod, addig bemelegítésnek mondjuk finn vagy észt meséket ajánlanék. Amolyan ismerős-ismeretlen világ.

És végül, de nem utolsó sorban, ha egy mese olyan mélyen megérintett, hogy még a szíved is hevesebben dobog, csak már megoszthatnád valakivel: jöhet a teszt. Falnak, plüssmacinak, tesónak, egy barátodnak – bárkinek. Először lehet, hogy nagyon vázlatos lesz, de többszöri meséléssel szépen fel fogod öltöztetni magadtól is, de erről a folyamatról a következő epizódban fogok beszélni részletesebben. Ha néhányan együtt találtatok rá a mesék világára, mesemondó kört is ér alapítani – de oda engem is hívjatok meg, mert jó meséket jó emberektől én is szívesen hallgatok!

Képek forrásai: x x x x

Hozzászólások