Utazás

Kulturkörút: Madagaszkár – A világ egyik legszegényebb állama

Az Indiai-óceánon és Afrika délkeleti partjánál elhelyezkedő Madagaszkár a világ negyedik legangyobb szigete. Az országhoz számos kisebb sziget is kapcsolódik, amelyen a növény- és állatvilág elszigeteltségben fejlődik. Az élővilága igencsak egyedi, hiszen sem az ott lakók, de még a turisták sem zavarják meg a nyugodt életüket. Az itt élő fajok 90% sehol máshol a Földön nem található meg, így egyesek külön kontinensként tekintenek rá.

A szigetország népessége meghaladja a 25 millió főt, amelynek nagy része az egyik hivatalos nyelvet, azaz a malgas-t beszéli. A másik ilyen nyelv a francia, ám ezt csak a népesség töredéke használja napi rendszerességgel. Nagyon hagyománytisztelő nép, mind a valláshoz, mint a kultúrához nagyon hűek. Az ország Afrika egyik legszegényebb állama, így nem csoda, hogy társadalombiztosításra és egészségügyre sincs pénzük.

Vallás 

A nyelvészek korábban úgy gondolták, hogy a malgas az afrikai nyelvek családjába tartozik, de később kiderül, hogy a maláj-polinézhez sokkal több köze van. Valószínűsítik, hogy az indinéziai bevándorlóktól származik, akik körülbelül 800 éve érkeztek a szigetre. Mivel számos bevándorló és őslakos él Madagaszkáron, így a vallásuk tekintetében is igencsak egyediek. 52%-uk törzsi vallású, míg 23% római katolikus, 18% protestáns, 7%-uk pedig muzulmán. A szigeten tizennyolc maláj-polinzét eredetű törzs él és nem sokban különböznek az afrikai feketéktől. A legjelentősebb törzs, amely 26%-os többséggel van jelen, a merina.

Gazdaság – amely erősen kapcsolódik a kultúrához

Mivel egy nagyon szegény országról beszélünk, így nem csoda, hogy a gazdasága is fejletlen. Megragadtak a régi hagyományaiknál, amiket azóta is megtartottak. Madagaszkár a Föld egyik legfejletlenebb és legszegényebb állama. Az ország lakosságának nagy része a mezőgazdaságból él, rizst és maniókát termeszt. Utóbbi a kutyatejfélék családjába tartozó ehető, gumós gyökerű növényfaj, amely a világ negyedik legjelentősebb kalciumforrása. Emellett halászatból és fakitermelésből tartják fent magukat. Ebből származik a GDP harmada, és az exportjuk 70%-a. Ettől függetlenül a többségnek még napi két dollárja sincs a mindennapi élethez.
Elsősorban kávét, szegfűszeget, borsot és vaníliát termesztenek, amely az export négyötödét teszi ki. Sajnos mindez nem elég ahhoz, hogy elegendő alapélelmiszert állítsanak elő.

Közelekedés – van is, meg nincs is közút

Úthálózatban nincs hiány, hiszen közel 50 ezer kilométeren lehet közlekedni, ám ebből csak mindössze ötezer, amely aszfaltozott. Két vasútvonalon osztoznak, amelyeknek összhossza 900 kilométer. A legnagyobb nemzetközi repterük pedig Antanarivóban található.

Oktatás, intézmények

A szegénység miatt nem csoda, hogy az általános tankötelezettség csak 6 éves kortól 14 éves korig tart. A lakosság egyharamda analfabéta, azaz 33%-uk írni és olvasni sem tud. Egy egyetem található az országban, mégpedig az Antanarivo University.

Világörökségi helyszínei – szinte minden terület védettség alatt

Madagaszkár területéről három helyszín szerepel a Világörökségi listán. A sziget nyugati részén fekvő Tsingy de Bemaraha Természetvédelmi Terület látványos karsztvidéket, éles és magas mészkőtornyokkal szabdalt felföldeket, érintetlen tavakat és erdőket foglal magában. Szinte már csak itt találhatóak meg a szabadon élő lemurok, amelyeknek otthona az 1500 négyzetkilométeres védett élőhely. A lemurok, azaz makik, több, mint 40 millió évvel ezelőtt jutottak el a szigetre és az elszigeteltség miatt ma is zavartalanul fejlődnek.
A másik UNESCO-helyszín az Ambohimanga királydombja, amely a Merina Királyság egykori központja. Ez az ország kulturális identitásának legfontosabb szimbóluma. A jelenleg a főváros közelében fekvő domb egyike a környék tizenkét szent helyének.
A harmadik és egyben utolsó világörökségi helyszín az Atsinanana esőerdő. A terület hat, a sziget keleti részén elterülő nemzeti parkot egyesíti. Az ország élen jár a fajgazdaság tekintetében. Területén közel 12 ezer endemikus növényfaj, világviszonylatban jelentős vadállomány, főként főemlős él. Az itt élő legtöbb faj veszélyeztetett, lakóhelyük leszűkült.

Művészet – amelybe nem szól bele a szegénység

A szegénység miatt nem sok lehetőségük volt a művészetüket fejleszteni. A hagyományos eszközök felhasználásával igen ügyes faragók, elsősorban a sírokat díszítik. Híresek a mahafalik figurákkal díszített faragott oszlopok, míg a szakalavák erotikus sírszobrok.
Az irodalmuk viszonylag későn alakult ki, az is elsősorban francia nyelven. Az 1900-as évek elején kezdtek meg ezzel az ággal foglalkozni.
Zenei téren az indonéz bevándorlók miatt erős a befolyás. A legelterjettebb hangszerük a citera. Különlegességként érdemes megemlíteni a bambuszrudakból készült változatot, amelynek nagy szerepe van a vallásos szertartásokban.

Gasztronómia – a rizs egyik hazája

A madagaszkári konyha nagyon sokszínű, hiszen megkóstolhatjuk a francia, az indiai, a kínai és az arab ételkülönlegességeket. A szigetország legkedveltebb élelmiszere a rizs, amelyet termeszetenek és fogyasztanak. Mindez a kínai hatásnak köszönhető. Miután nagy a szegénység, akár napi háromszor is ezt eszik, ám nem ugyanabban a formában. Az évszázadok alatt nagyon lelelményesek lettek a rizzsel kapcsolatban és számos receptet ismernek vele kapcsolatban. Miután felbecsülhetetlen mennyiségű fűszer terem a szigeten, így főként ezekkel ízesítik.
Néhány helyen fogyasztanak húst is, amelyek közül a legelterjettebb a romazava és a ravitoto. Előbbi egy zöldségköretes marha, míg utóbbi sertéshúsból készül. Emellett sok területen kecskét fogyasztanak, ám még ennél is sokkal népszerűbbek a halak. Miután szigetországról beszélünk, nem mehetünk el a halkülönlegességek mellett sem. A vízi ínyencfalatok rendkívül olcsóak, így könnyen megfizetheti bármely szegényebb lakos. A listán szerepel a homár, de rákokat is szívesen ebédelnek.
A meleg éghajlat miatt számos gyümölcs megterem. A mangótól kezdve, a licsin át, a banánig kóstolhatunk belőlük. Ezek hatalmas mennyiségben találhatóak meg Madagaszkáron.
Italok közül a tea a leghíresebb, a tömények táborát pedig a toaka grasy nevű rum erősíti, amely rizsből és cukornádból készül.

Madagaszkár bár híres lett az ugyanezen a néven megjelent mese által, ám nem segítette őket az előre jutásban. A sziget lakosságának többsége mély szegénységben él és alig tudja megtermelni a napi betevőjét. Ettől függetlenül egy boldog népről beszélhetünk, hiszen olyannyira el vannak zárva a külvilágtól, hogy nincs mi után álmodozniuk. Földet művelnek, törzsi szertartásokat tartanak és ez nekik bőven elég. A nép a legtöbb afrikaihoz hasonlóan sok mindenben hiányt szenved, ám az élethez bőven elegendő az, amit a sziget ad nekik.

Forrás: http://www.deluxe.hu/
https://www.saga.co.uk/
https://www.worldatlas.com/
https://www.wfp.org/
https://lehmanlng339malagasy.files.wordpress.com/

Home


Hozzászólások