InterjúKultúra

Ismeretlen polihisztorok

Napjainkban is köztünk járnak. Sokak számára szinte észrevétlenül olvadnak be az átlagemberek közé. Páran közülük titkolják valódi mivoltukat, de képességük így is, úgy is megmutatkozik. Hogy kikről beszélek? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk és egyáltalán nem sci-fi moziba illő. A titokzatos egyének, nem mások, mint a művészek.

Sokan talán nem is tudjuk, hogy nem kell messzi, idegen országokba elkalandoznunk, találhatunk különleges embereket akár a közvetlen környezetünkben. Ezúttal mi is szétnéztünk magunk körül, konkrétan Tiszakécskén és nem egy, meglepően sokoldalú, szinte már polihisztornak számító emberre leltünk. Az alábbiakban egyikőjükkel, Balla Ádámmal beszélgettünk.

Ádám és szülei ismertnek számítanak a helyiek körében, révén anyukája gyönyörű rajzainak és festményeinek, révén apukája operatőri és fotós munkájának hála.

Ilyen kreatív szülőket látva, nem is csoda, hogy fiuk ennyi művészeti ágban jeleskedik. Az emberek elsősorban, mint citeraművészt ismerik, de kiemelkedő a rajztehetsége, illetve a fotós és operatőri munkája sem elhanyagolható.

 

Mi alapján döntötted el, hogy pont citerázni fogsz? Van esetleg valaki a családodban, aki szintén játszik ilyen hangszeren?

Édesapám kapcsán merült fel a citerázás gondolata. Nagyjából egy időben kezdtem el citerázni, mint ahogy a zongorázást is elkezdtem a zeneiskolában. Apa és a citeratanárom már régóta jó barátok, valamint a citeratábor vezetőjével szintén jóban voltunk. Édesapám minden évben részt is vesz szervezőként a táborban, így egyszerűen csak adódott, hogy én meg mint zenész leszek ott jelen. Más meg nem zenél és soha nem is zenélt a családban, nemcsak hogy citerán,de más hangszeren sem. Egyedül én vagyok az aki ezt gyakorlom és nagyon szeretem csinálni.

 

Hány évesen kezdtél el citerázni?

Pontosan 7 éves korom óta, így 11 éve

 

Ugyanennyi ideje zongorázol is, igaz?

Ugyanakkor kezdtem a kettőt, csak a zongorázást 5 év után abbahagytam, ahogy gimnáziumba mentem. Úgy gondoltam nem tudnám elég elhivatottan művelni mind a kettő hangszert, így természetes volt, hogy inkább a zenekar és a barátaim mellett teszem le a voksom.

 

Azóta nem is zongoráztál?

De, természetesen azóta is rendszeresen zongorázok, csak már nem zeneiskolás keretek között. Így magamnak osztom be az időmet és ez sokkal jobb.  Már megtanultam annyi mindent az 5 év alatt, hogy tudok kottát olvasni és egyedül megtanulni akármilyen zongorás vagy szintetizátoros darabot.

 

Játszol még valamilyen más hangszeren a citerán és a zongorán kívül?

Igen. A zongorából adódott, hogy elkezdtem szintetizátorozni, valamint a zenekarból meg az, hogy harmonikázni. Így összesen ezen a négy hangszeren zenélek. Harmonikázni viszont nem  olyan régen, 3-4 éve kezdtem el. Ami megkönnyíti a dolgom, hogy a tanárom is ezeken a hangszereken játszik.

 

Ezek szerint zenekarban is játszol. Melyikben? Lesznek esetleg a közeljövőben fellépéseitek?

Igen, már tíz éve benne vagyok a Boróka nevű zenekarban és nagyon sok fellépésünk van, folyamatosan. Szerencsére, mára már elég ismert a zenekar és emiatt sok helyről megkeresnek bennünket, akár Dunántúlról vagy távolabbi településekről. Szerintem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy a fellépések azok, ami miatt második sorban zenélünk. Mert az első, az, hogy jól érezzük közben magunkat!

Ez egy helyi zenekar? Mesélj egy kicsit róla!

A Boróka alapból tiszakécskei vagy kecskeméti együttes. A mai napig nem tudjuk még mi magunk sem, hogy melyik a kettő közül. Különlegessége ugyanis a Borókának, hogy a tagok különböző és nagyon sok környező településről járnak be zenélni, többnyire Tiszakécskére, de van, hogy Kecskeméten vannak a próbák. Talán Kécskét tekintjük székhelynek, de például a tanárom  (aki a zenekar vezetője)  kecskeméti és emiatt csak azt szoktuk mondani, hogy kiskunsági zenekar vagyunk. Főleg akkor érdekes ez, amikor távolabbi helyeken muzsikálunk, s így az emberek jobban be tudják határolni.

 

Körülbelül hány tagja van?

A tagok száma változott ugyan a zenekar 10 éves működése alatt, de szerencsére nem komoly mértékben. Jelenleg az induló 15 főből 12 biztosnak, és állandónak tekinthető tag van a Borókában.

 

Milyen stílusú zenét játszotok? Milyen hangszeren játszol a zenekarban? Van-e olyan hogy nem az “állandó” hangszereden (citerán) játszol, hanem valamelyik másik korábban tanulton?

Ezekhez a kérdésekhez órákat tudnék mesélni… de most majd igyekszem csak a lényeget elmondani! Alapul ténylegesen csak citerazenéket játszottunk. Szatmár, Kalocsa, Rábaköz, Kalotaszeg, Somogy, stb… helyekről származó dalokból, egyénileg összerakott összeállításokat. Mára ez gyökeresen megváltozott. A zenekarban nem csak én játszok többféle hangszeren, hanem sokan mások is, így kibővült a hangszerelésünk elektromos ritmus és bassz gitárral, szintetizátorral, fuvolával, akusztikus gittárral, stb. Ezek a hangszerek akkor kerültek legelsőnek előtérbe, amikor az egyik ismerős tanárnő egy március 15-ei műsorhoz írt színdarabot. Majd október 23-án is játszottunk, és végül már ünnepnaptól függetlenül is készültek színdarabok, melyeknek a zenei aláfestését mi intéztük, természetesen az egyéb hangszereken felül a citerákat is bevonva. Egyik ilyen műsorunk például a Siklósiné Balla Erzsébet által írt, Az élet dolgai című előadás. Itt többek között Zorán és Koncz Zsuzsa zenéket dolgoztunk fel egyénileg, de sok más stílus is előfordul, valamint a népzene sem szokott kimaradni még ezekből a műsorokból sem. Valamilyen formában mindig ott van az is. Nem felejthetjük el, hogy alapul népzenét játszó, citerazenekar vagyunk. Jóllehet, ma már, főleg ebben a térségben, szerintem jobban ismernek minket, ezeket a feldolgozásokat játszó Boróka zenekarként, mint citerazenekarként, de ha távolabbra utazunk, ott citerásokként élünk a köztudatban. Én ilyenkor mindig harmonikázok. Nagy ritkán esetleg szintetizátorozok is.

 

Akkor magánemberként inkább a népzene áll hozzád közel, vagy más stílust is szeretsz?

Nagyon sok stílusú zenét szeretek, nem is tudnék konkrétat kiemelni közülük, de a népzene áll az első helyen már nagyon régóta és nem is látok rá egyenlőre lehetőséget, hogy ez megváltozna a közeljövőben. A népzene az, amire a legutoljára mondom, hogy most már elég; már unom…

 

Milyen más hobbijaid vannak a zenén kívül?

Hobbiként még mindenképpen megemlíteném a festést-rajzolást. Főleg a rajzolást az utóbbi időben. Tény, hogy mindent szeretek kipróbálni és jellemző rám, hogy nagyon megszeretem, amit egyszer kipróbálok. Valamiért mindent olyan izgalmasnak és lehetőségekkel telinek találok. De a zenélés és ez a bizonyos festés-rajzolás, ami a leginkább vonz.

Mennyi időd marad a hétköznapjaidban a hobbijaidra?

Annyi amennyit szánok rá. Mindig igyekszem időt szakítani a rajzolásra, sőt sokszor előfordul például, hogy tanulás közben úgy tartok szünetet, hogy zenélgetek vagy rajzolok. Tussal készítek képeket mostanában és ez szerencsére olyan, amit bármikor otthagyhatok. Nem úgy, mint az akvarell vagy akril képeim. De még az olajfestmények sem olyanok, hogy bármikor tarthat közben szünetet az ember (legalább is több naposat, hosszabbat). Néha nem egyszerű, és mivel a tanulásé a prioritás, így nem készítek túl sok képet. Átlagosan egy héten egyet.

 

Van valamilyen kedvenc témád, amiben/amit szívesen rajzolsz?

Csendélet és állatok. Most az állatok rajzolásában vagyok benne nagyon. Az meg hogy éppen milyen állat lesz…az csak úgy jön. Egy gondolat, és amikor van időm, már kezdek is neki ceruzával megrajzolni.

Portrékat nem szoktál készíteni?

Azokba még nem mertem belevágni, de idővel nem kizárt, hogy megpróbálkozom velük. Mondjuk, lehet, hogy nem mostanában, mert most az akvarell képek készítésével szeretnék egy kicsit többet foglalkozni.

 

Mivel szeretnél a jövőben foglalkozni? Tervezel esetleg valami komolyabbat valamelyik hobbiddal kezdeni?

Sajnos nem. A citera ugyan ötletként felmerült, de a családommal együtt úgy látjuk, hogy ebből sajnos nem tudnék megélni. A másik meg, hogy ha ezzel szeretnék foglalkozni, akkor lassan 19 évesen már nem csak hobbi szinten kellene űznöm. Tehát nem. Ez megmarad hobbinak, ameddig megmarad. Remélhetőleg még nagyon sok évig. A rajzolással szintén ugyanez a helyzet.

Voltak esetleg nehézségek, akadályok, problémák művészeti szárnybontogatásaid során? Valami, ami miatt majdnem megálltál és abbahagytad, akár a zenét, akár a rajzolást/festést?

A zenélés terén ilyen szerencsére nemigen merült fel. Nehézségek persze akadtak, de azokat együtt, a tagok, vagy ha olyan volt, akkor én egyedül sikeresen le tudtam küzdeni, így nem volt sosem kérdés, hogy maradjak-e a zenekarban. Soha ott nem hagytam volna, és nem is akarom a jövőben sem. Ami meg a rajzolást illeti…egyszer, amikor egy festészeti kiállításon voltam, majd hazamentem és neki akartam kezdeni alkotni… akkor beugrottak azok az ott látott képek és… na, akkor talán egy kicsit elbizonytalanodtam a tehetségemben. De komolyra fordítva a szót: Nagyon szívesen csinálom és csináltam mindig is mind a kettőt, mélypont szerencsére nemigen volt.

Voltak kiállítva rajzaid vagy festményeid?

Édesanyámnak, aki szintén fest, rajzol, már volt egy kiállítása. Őszre pedig már tervezünk egy közöset, ahol az én képeim is megjelennének.

 

Esetleg pont Tiszakécskén?

Igen. Pontosabban lent Ókécskén a Közösségi Házban. Szóba került az Arany János Művelődési Központ is, de arra a jelenlegi kilátások szerint kisebb esély van.

Mindenképpen elmegyünk majd a megnyitóra!

Köszönöm szépen előre is! Örömmel várunk minden kedves érdeklődőt!

 

Láthatunk-e a közeljövőben valamilyen előadásban?

Lesz egy elég nagyszabású koncertünk július 30-án, vasárnap Tiszakécskén azt Arany János Művelődési Központ előtti színpadon, estefelé, melyre mindenkit nagy nagy szeretettel várunk! Itt a Boróka fog zenélni, és az elmúlt színdarabok, koncertek repertoárjából szelektálva lesznek bizonyos dalok kiválasztva és előadva.

 

 Mi az, amit az ilyen pályára vagy egyáltalán a művészettel komolyabban foglalkozni kívánó fiataloknak üzennél?

Mit tudnék üzenni?, Nos… talán azt, hogy érdemes kipróbálni, mint ahogy én is tettem, többféle művészeti ágat, hátha beleszeret valamelyikbe az ember. Az biztos, hogy általa gazdagabbá, többé válik az illető, akármit is talál. Emellett meg remek szórakozást is nyújthat, valamint tanít, nevel az életre. Ráadásul a felelősségtudatot erősíti, főleg a gyerekekben. Úgyhogy csak annyit üzennék nekik, hogy ne féljenek új, ismeretlen dolgokba belevágni és HAJRÁ!

 

( Az interjúban található képek Ádám Facebook oldaláról, személyes fényképeiből származnak, a citerás csoportkép pedig Csikós János munkája!)

Hozzászólások