Kultúra

Így hintáztak a barokkban

By

Ki az, aki ne lenne tisztában a legalapabb művészeti irányvonalakkal, korstílusokkal, mint például a reneszánsszal? Sok unalmas kép szentekkel, Jézussal, mitológiai alakokkal, mintha vissza tudnák hozni a régi idők idilljét és kultúráját. Dögunalom, minden letisztultsága ellenére. Hát hol vannak az izgalmas témák? Maga az ember?

A barokk história festészetben.

És azt is elmondom, miért tetszik ez nekem annyira.

Miután átrágtam magam töménytelen mennyiségű vallásos témájú festményen – amik persze mind gyönyörűek -, és megismerkedtem újra az ókori mitológiával, hála DaVincinek és a kis gangjének, már a könyökömön jött ki. Kell az életbe az elegancia, de az ember időnként vágyik valami izgalomra. Ezt a bohózatot, érzések kavalkádját adja vissza nekem Fragonard.

A rokokó história festészetének számomra legkedvesebb festője Jean-Honoré Fragonard. Zsánerképeivel megmutatta a kor egy olyan oldalát, amit ezelőtt kevesek mertek felfedni. Igen, szerelmi témájú. Igen, nem túl komoly. De kinek kell ez?

Képzeljük csak magunk elé a reneszánsz archaizáló letisztultságát, ahogy a barokkal átcsap egy sokkal frivolabb, kellemesebb korszakba, ahol nagyobb hangsúlyt kap a szerelem és az élet szeretete. Ennek részeként csodálhatjuk ezeket a mára talán már komikussá vált képeket.

Ha mai szemmel nézzük Fragonard A hinta című képét, és megnézzük a háttértörténetét, remekül szórakozhatunk. Legalábbis nekem nagyon tetszett.

Tehát miről is szól ez a kifinomult alkotás?

Fragonard egy ismeretlen úr kérésére készítette el a képet, aki magát és kedvesét akarta viszontlátni a festményen. De nem ám régimódi portrén! És nem hagyta a festőművészre a körítés megálmodását. Ennek az úrnak határozott elképzelései voltak erről a képről. Az első alak, amit mindannyian észreveszünk és többféle feldolgozását megtalálhatjuk már az interneten, az a női alak, aki a hintán ül. Gyönyörű színvilág, vidám hangulat, habár a beállított mesterkéltség még ebben a korban is jelen van. A megrendelő szerette volna, hogy a szíve hölgye egy hintán üljön. Miért? Hogy ezzel a lengő mozdulattal felfedje a nő a bokáját. Abból a pozícióból, ahol a szerelmes férfi van, tökéletesen rálátni erre a jelenetre (bal alsó sarok). Mmm, lábfétis. Nyilván abban a korban egy ilyen testrész mutogatása már egész nagy dolognak számított, mai szemmel azonban már komikusnak tűnhet.

Ami azonban teljessé teszi a megrendelő kinkjét, az a következő kérése volt. Látjátok ki van a háttérben? Nem magától leng ez a giccses hinta ám!

Ki lehet ez a titokzatos idegen, aki a háttérből mozgatja a szálakat? Hogyan került a képre? Miért pont ő lengeti a hintát?

A megrendelő vágyát képezte, és tette ezzel teljessé a képet, hogy a hintát egy bíboros hajtsa. Habár Fragonard egy átlag embert festett a képre, mégis izgalmas belegondolni az eredeti koncepcióba. Lerepülő lábbeli és bíboros, mint alávetett? Ilyen szexuális fantáziát manapság már nem találni.

Persze ezen túl érdemes lenne elgondolkozni a kompozíción szereplő alakokról, szerepükről és a tudatalatti jelképeiről. Feltételezhetjük, hogy a hinta, mint hűtlenség szimbóluma jelenik meg, és a hölgyemény a két férfi között ingázik. A fenti információk fényében azonban minden új megvilágításba kerül. Édeshármas?

Ti mit gondoltok erről? Szerintetek ilyen egyszerű a kép mondanivalója, vagy tényleg van valami a háttérben?

A végére kaptok még egy Fragonard képet, hogy teljese átjöjjön a vidám légiesség. 

képek forrása: x x x

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: