Kultúra

Amikről nem tanultunk irodalom órákon (+18)

By
 Bizonyára sokan emlékeztek még a gimnáziumi irodalomórákra, amit biztosan többen untak és kevesebben élveztek. Sokszor még maga a tanár sem tanúsított különösebb lelkesedést a versek iránt. Sorra tanították a művészibbnél művészibb költőket, mígnem a mondanivaló már túlment azon a bizonyos kék függönyön. Mindenféle magasztos, emberi érzésről olvashattunk már, szerelemről, magányról, hazafiasságról, mindennapokról. De néhány még emberibb érzelmet eltitkoltak előlünk, a tananyagból orvul kihagyták azokat a költeményeket, amik megragadhatták volna a figyelmünket, hiszen nem egy híres költő foglalt versbe olyan sorokat, amiktől a magyartanárunk, talán még mi is a fülünkig pirultunk volna.
Összeszedtem nektek néhány ilyen gyöngyszemet, híres költők tollából, szokatlan témában.
Pietro Aretino

Induljunk a legkorábbról. Pietro Aretino (Arezzói Péter), olasz, reneszánsz költő nevét talán nem ismerjük annyian, de ha elolvassuk egyik versét, bizonyára bánni fogjuk, hogy nem tartozott bele a neve a tananyagba. Íme a Bujaság szonettjeiből című költeménye, ami megmutatja, hogy nem csak a mai ember meri elengedni magát az ágyban, hanem a régebbi korok lakóinak is megvolt a fantáziája a lepedőakrobatikához. S felfedezték, hogy a mocskos szavak sokszor felkorbácsolják a hangulatot. Míg a szajha kifejezés a hétköznapokban rettentő sértő tud lenni, addig a hálószoba falai között ez  egy egészen természetes bók.

Tárd szét a combod, hogy bódulva nézzem
farod tövét s a kéjek völgyes fészkét
Látvány amelytől dagad minden érzék!
Fészek, mely méltó, hogy Édent idézzem!
S míg ennyi csábon szemem égve néz szét,
s csókolni őket, vágyam kelni érzem:
Nárcisszként nékik tükrét tartja készen
hasam alatt a szent szerelmi készség.
,,Ah, jer az ágyba! vár a lázas éjjel!
készülj, kis szajhám, készülj! Jer az ágyba
vad gyönyöröm alatt zúzódni széjjel!
Gyere már! Ördög bújjon vén anyádba!
“,,Jövök, mucuskám! Ily isteni kéjjel
lecsalhatsz a legmélyebb alvilágba.
Ó, nincs, ki többre vágyna
s kevésbé elégedne meg csekéllyel,
mint én! — Jerünk már, lubickolni, ágyba!”

 

Janus Pannonius

Janus Pannonius nevét már mindannyian ismerjük, reneszánsz, magyar költőnk volt. Olyan verseiről hallhattunk irodalom órákon, mint például az Egy dunántúli mandulafáról vagy Búcsú váradtól. A következő művét viszont senkinek sem olvasta fel a magyar tanára, pedig biztos tanulságos lehetett volna hölgyeknek uraknak egyaránt. A pajzán versike nem csak a hálószoba titkairól számol be, de bizonyos kellemetlenségekről is, amik akár ma is előfordulhatnak velünk.


Cum sese nobis futuendam Lucia praebet,
Dum fero sublatos, ad mea colla pedes,
Terribilem foedo misit de podice bombum,
Qualiter aestiva fulmina nube crepant.
Territus avertor, digitis simul obstruo nasum,
Vena retenta cadit, cogit abire pudor.
Lucia, nulla tuo, contingent gaudia, cunno,
Tam male moratus, si tibi culus erit.

 

Milyen fennkölt és titokzatos a latin, nem? Intelligenciáról, tanult emberről árulkodik, aki ezt a holt nyelvet beszélni tudja. Mielőtt ítélkeznénk, azért nézzük meg ennek a versnek a magyar fordítását is:

 

Még csak alig fekszik le, alig tárul föl előttem
Lúcia, s lába alig nyugszik a vállamon el,
máris ijesztő hang durran ki pogány fenekéből,
mint amilyent ledörög nyáron a felleges ég.
Rémülten hátat fordítok, béfogom orrom,
rég lekonyult, ami állt, s iszkolok onnan odébb.
Lúcia, értsd meg hát, örömöt nem hozhat a puncid,
hogyha ilyen roppant rossz modorú a farod.

 

Jean de la Fontaine

Jean de la Fontaine-ről hogyha irodalom órákon nem is hallhattunk, mindannyian ismerünk tőle legalább egy fabulát, amit még gyerekként olvastak fel nekünk, ilyen például a Tücsök és a hangya. Gondoltuk e volna, hogy ennek a híres meseírónak olyan versek is születtek a tollából, mint az Epigramma. Meglepő, hogy milyen igazságot tartalmaz és mégsem tanították nekünk a gimiben. Ebben a megvilágításban máris máshogy nézünk a kedves állatmesék szereplőire. De legalább a közös vonás megvan mind la Fontaine verseiben és meséiben egyaránt, ez pedig a tanulság.

Szeressünk, tosszunk — ezt a két
Gyönyört egymástól el ne válaszd;
Nézd csak a vágyat, nézd a kéjt:
Ily ritka kincs, mit lelked áraszt.
Két szív, egy rúd s a tokja — itt
Oly béke születik, amit
Nagy oktalanság szájra venni.
Hét te se feledd, kedvesem:
Toszás nélkül szeretni — semmi;
Szív nélkül toszni — annyi sem.

 

Weöres Sándor

Weöres Sándor 20. századi költőnk sem erotikus verseiről volt híres, igaz? Viszont a Bóbita minden gyerek kedvence volt. Ki tudja micsoda sokkot kaptunk volna kölyökként, hogyha véletlenül a szüleink a Priaposból olvastak volna fel nekünk. Hiszen ebben a kötetben található versek inkább felnőtteknek való mesés költemények. A Fürdőt értetlenül hallgattam volna gyerekként, most már viszont mosolygok rajta.

Nyáron strandra járt a Kata
ott jött gyenge pillanata:
“Jankó, bújj a kabinomba,
én utánad jövök nyomba.”
Kipattant a kabin-ajtó,
állva kefélt Kati, Jankó.
Így lett kurva-hírű Kata,
mert volt egy rossz pillanata.

 

A biztonság kedvéért, hogy ne maradjatok éhesen és elhiggyétek, hogy a Priapos nem csak ezt az egy pajzán versikét tartalmazza, itt van még egy:

 

Évi nyafog, ne kínozzák,
míg először olajozzák;
félre-rándul kis popója,
most avatja hódolója.
Nem kell hozzá emberöltő,
síkosan csúszkál a töltő.
S ezentúl csak becsapás
a szemérmes nyafogás.

 

Jókai Mór

Elérkeztünk utolsó költőnkhöz, s egyben a legpajzánabb vershez. Jókai Mórról is tanultunk már, több kötelező olvasmányunk is az ő nevéhez fűződik, mint Az arany ember vagy A kőszívű ember fiai. Egyik sem volt könnyed, szerethető regény nektek, igaz? Pedig, ha az alábbi verset, az Adj egy csókot című költeményét kellett volna megtanulni, sokkal szívesebben olvastatok volna Jókaitól még több művet. Ennek a versnek az olvasatában még Tímár Mihály és Noémi kapcsolata is sokkal izgalmasabbnak tűnik.

Adj egy csókot szép bálványom
Hadd czuppanjon piros szádon
Míg a csókot czuppantottam
A csecsedbe pillantottam.
Jaj de kedves selyem halom
A bimbóját be is falom. […]
Czombod tövét megcsókolom
Kondor fanod felborzolom.
Szétnyílik a pinád partja
Piros száját kimutatja
Hadd nyaljam meg a kis száját
Azt a duzzadó csiklóját. […]
Megmarkolom a farkadat
Piros feje hogy feldagad […]
Végighúzom a pinámon
Hadd meredjen, hadd ugráljon.
Hadd csuzlizza a kis lyukom
A mig beljebb beljebb dugom
Jaj, a pinám már szétrepedt,
Ily falatot még nem evett […]
Taszítsd belém egész tövig
Hadd menjen a köldökömig. […]
Ah most a fark belém ömöl.
Elájulok a gyönyörtõl. […]
Ah a kéjtõl hogy vonaglok
Csupa villanyosság vagyok.
Hagyd a farkad a pinámba
A nyelved meg dugd a számba […]
Fekügyü[nk mo]st megfordítva
Pinám [a] szád felé nyitva.
Nyalogasd a pinám ajkát

Én meg a farkad kalapját […]

 

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: