AHdvent 12. nap – A szaloncukor története
A magyar karácsonyok egyik elmaradhatatlan kelléke a színes csomagolópapírban pompázó szaloncukor, amelyet nem csak csemegeként, de dekorációként is felhasználunk. Bár az édességet több országban ismerik, kicsi hazánk az egyetlen hely, ahol egy teljes hagyományvilág épült ki köré. Míg más nemzeteknél egyszerű ünnepi nassolnivalóként kerül az asztalra, addig nálunk a harmonizáló színű szaloncukrok összepárosítása és azok összekötözése, igazi ünnepi szertartással ér fel. Persze az sem mindegy, hogy ezek a bizonyos édességek mégis hogyan kerülnek fel a fára. Alapos családi kupaktanács szükséges a megfelelő ágak kiválasztásához, hogy még véletlenül se boruljon fel a tökéletes összhang. Ha a fa egyik oldalára véletlenül több szaloncukor kerül, a hibát azonnal orvosolni kell.
Honnan származik pontosan ez az édesség? A története egészen a XIV. századig nyúlik vissza, amikor is francia cukrászok megalkották a szaloncukor ősét, a fondant cukrot. Német bevándorlóknak köszöhetően, a XIX. században jutott el Magyarországra, hazánkban pedig igazi „otthonra” talált. Kezdetben kézzel készítették, ám a későbbiekben Stühmer Frigyesnek köszönhetően megjelentek hazánkban az első fondantkészítő gépek, amik nagyban elősegítették a munkafolyamatot. A papírok rojtozását ugyanakkor még nagyon sokáig manuálisan oldották meg, egészen addig, amíg ki nem fejlesztették erre a célra a „ricselő gépet.”
A szaloncukor külföldi eredetére a neve is utal, ugyanis a német „Salonzuckerl” szóból származik. A selyempapírba, majd színes sztaniolba burkolt édesség az eltelt évek alatt külsejét tekintve nagy változásokon esett át. Bár a formája megmaradt, a csomagolása napjainkban már leginkább színes alufóliából készül, és nyoma sincs a rojtozásnak. A régi időkhöz képest a kínálat is jócskán kibővült. A „régi motoros” zselé és kókusz mellett, most akár joghurtosat vagy fekete erdőset is választhatunk. Ugyanakkor ha úgy döntünk, magunk szeretnénk elkészíteni a karácsonyfáravalót, az interneten számtalan recept áll a rendelkezésünkre.
Nektek melyik íz a kedvencetek?