Életmód Geek Könyvek Kultúra

A szerzői jog – Fókuszban a könyvek

By

Az ember egyik lételeme az alkotás. Eleinte muszáj, illetve kényelmes volt olyan tárgyakat és módokat feltalálni, amik megkönnyítik az életünket, és valamilyen szinten hasznosak. Az idő múlásával azonban rájöttünk, hogy nem csak hasznos dolgok kellenek, hanem szükségünk van a szórakozásra, esztétikára, fantáziadús új dolgokra. Elkezdtünk alkotni. Festünk, írunk, filmeket forgatunk és mind ezeknek hatalmas szellemi értéke van. Ilyenkor gyakran többe kerül ezeknek az elméleti része, azaz, hogy valaki kitalálta, megálmodta és megalkotta mindezt, mint az előállítási költség. Ezért olyan drága egy telefon, egy festmény vagy éppen egy könyv. Ám van különbség egy autó és egy regény ellopása között. Az utóbbit és a hozzá hasonló szellemi alkotásokat a szerzői jog próbálja védeni. Igen, sajnos csak próbálja, hiszen a mai világban már mindent meg lehet lovasítani, a könyveknél pedig ez különösen fájdalmas. Pont az olvasni szerető emberek nem támogatják az írókat.

Az 1999-ben behozott szerzői jog szerint egyes műveket már keletkezésüktől fogva megilleti a szerzői jogi védelem, amennyiben ez egyedi-egyéni termék. Így elméletileg az összes forgalomba kerülő könyv, legyen az kézzel fogható vagy elektronikus formátumban kiadott, védve van, a terjesztése csak a szerződésbe belefoglalt felek számára lehetséges, illetve annak, aki erre engedélyt kapott. A copyright szimbólum is erre hívja fel az olvasók figyelmét, vagyis a kötetet felhasználni és terjeszteni csak a szerző hozzájárulásával lehet. Sajnos ez sokszor már nem akadályozza meg az embereket, a modern technika fejlődésével sokkal könnyebb az illegális tartalmakat továbbadni és csereberélni. (Ez nem csak a könyvekre, de más hasonló szellemi termékekre is igaz.)

Míg nemrég egy időben nem volt divat annyira az olvasás, mostanában újra fellendült a regények iránti érdeklődés és a fiatalok körében egyre többen nyúlnak nem csak a képzeletbeli penna, de a könyvek után is. Az internet megadta a lehetőséget rá, hogy megosszuk másokkal az olvasással kapcsolatos élményeinket, kritikákat írjunk, regényeket ajánljunk másoknak. Ám ennek ugyanúgy megvan az árnyoldala, mint bármi másnak, mivel nem csak a pozitív része burjánzik az olvasóknak, hanem nagyon sok rosszindulatú könyvmoly is megjelent. Facebookon különböző csoportok nyíltak, az interneten weboldalak szolgálnak arra, hogy különböző regényeket, amiket valaki egyszer már megvett e-book formában, oda feltöltve ingyen és bérmentve bárki letölthesse és elolvashassa. Az emberek véleménye szerint külföldi írók könyveinek a feltöltésével talán még nincs akkora gond, hiszen, ha egy regény olyan neves lett, hogy több országba is eljutott, akkor az szerzőnek már van belőle akkora bevétele, hogy néhány illegális letöltés meg sem kottyan neki. Viszont magyar írók regényei ugyanúgy megjelennek ezeken az oldalakon, csoportokban, gyakran már rögtön a megjelenés után egy nappal. Ez pedig egy valós probléma, és nem csak az erkölcsi értékeket tekintve. Elég belegondolnunk iskolásként, egyetemistaként, hogy már egy fogalmazás, egy beadandó dolgozat megírása, ami általában egytől akár nyolc oldalig is terjedhet, milyen nehéz és hosszú folyamat. Rengeteg utánajárást és gondolkozást igényel. Itt már mindenki érezheti, hogy mekkora munka lehet egy több száz oldalas könyv nem csak megálmodásában, de megalkotásában szintén. Nem is beszélve arról, hogy egy ponton túl már nem csak az író munkájáról van szó, hanem a lektoréról, grafikuséról és még a kiadóéról is, külföldi könyvek esetén a fordítóéról. Ebben pedig az a szomorú, hogy a lelkes olvasók pont azoknak okoznak ezzel gondot, akikért rajonganak. Egy magyar író esetében, főleg, ha magánkiadásról van szó, nagy gondokat jelenthet, ha nem folyik be semmi pénz a művéből. Ám ha éppen nem az anyagiakra fókuszálunk, elég belegondolnunk abba, hogy az író csak az eladott példányok számát látja, az illegálisan letöltöttekét nem. Előfordulhat, hogy egy sorozatnak ezek miatt nem készül folytatása, hiszen látszólag nincs elég érdeklődő, miközben az illegális terjesztés javában folyik.Egyesek szerint az e-könyvek problémáját az okozhatta kis hazánkban, hogy a kiadók nem kaptak elég hamar észbe és nem éltek a regények elektronikus úton való kiadásával, miközben ebben a rendszerben rengeteg lehetőség rejlik. Mivel a nyomtatás költségei nem terhelődnek az elektronikus változatra, ezért ezek általában olcsóbbak, hát könnyebben elkelnek. Egyedül talán az Országos Széchenyi Könyvtár reagált időben, és megnyitotta a Magyar Elektronikus Könyvtárat, ahol ingyenesen bocsátottak mindent a közönség elé. Emellett még az is hozzájárulhatott az olvasók elcsorbult gondolkodásához, hogy az e-könyv olvasó készülékekhez gyakran adnak ingyen könyveket, általában klasszikusokat. A legtöbb emberben amúgy is megvan az a rossz szokás, hogyha valami ingyen van, akkor nem csak egyet, hanem egész marokkal vesz belőle. Innen már várható volt, hogy ezekkel a behatásokkal feláll a helyzet, miszerint az ember olvasni akar, de fizetni már nem. Van, aki úgy gondolja, hogy ez az írók kedvét veszi el az írástól, vagy az e-könyv terjesztéstől. Miközben az utóbbi még több bevételt jelenthetne (és egyben kevesebbet), volt már olyan író, akinek a fentebb leírtak voltak az indokai arra, hogy miért csak hagyományos formátumban adatja ki a regényét.Sok az igazságtalanság, és mit lehet mind ez ellen tenni? Szinte semmit. Az író is ember, szereti az olvasóit, hiszen ők is szeretik az írót. Lehetne szentimentálisan azt mondani, hogy ez a közösség egy igazi család, kölcsönösen értékeljük a másikat. Éppen ezért érthető, hogy a hazai írók először a szóbeli fellépéssel próbálkoztak. Mikor a tudomásukra jutott, hogy a könyveiket itt meg ott terjesztik illegálisan, először megpróbáltak beszélni a facebookos csoportok adminisztrátoraival, levelet küldeni a weboldalaknak, felhívták az illetékesek figyelmét a szerzői jogra, törvénysértésre, sőt arra, hogy így az alkotókat lopják meg. Ideális esetben lekerültek ezek a tartalmak, előfordult, hogy elnézést kértek, mivel nem tudhatták az álnév miatt, hogy magyar íróról van szó. Sajnos sokkal több olyan alkalom fordult elő, mikor a felhasználók, adminok, ignorálták a szerzők leveleit, sőt megsértődtek. Itt jött az a rész, amikor az írók a facebookot kérték ezeknek a csoportoknak a beszüntetésére. Ez nem kis bosszút húzott magával, pont az olvasóktól. Míg egy hagyományos esetben, régebben az olvasó megtiszteltetésnek vette, hogy egy író történetét olvashatja és hálás volt a csodás regényekért, most már haragszik, amiért ingyen nem juthat hozzá a kívánt könyveihez. A „vétkes” szerzők regényeit elkezdték lecsillagozni különböző helyeken és negatív kritikákat írtak róluk.

A másik lehetőség, hogy a tárhelyszolgáltatónak írnak az illegális szellemi javakat terjesztő oldal miatt, ez azonban hatalmas macera. Ezek általában angol cégek, a levelezés angolul folyik és nem merül ki ennyiben az akadályozó tényezők száma. Bizonyítani kell, hogy jogsértés történt, temérdek kérdésre válaszolni, és nem ritkán terelődik tovább jogi útra az ügy. Ilyenkor már bejönnek a képbe az anyagi javak, hogyha még ügyvédet is kell fogadni. Lehet azt mondani, hogy nincsenek túl kedvező helyzetben az írók, hiszen ezekben a szituációkban már-már ők a bűnösök és nagyon kevesen tudnak ténylegesen mellettük állni.

Egy ilyen olvasónak, aki szerzői beleegyezés nélkül terjeszti és szerzi be a könyveket, rengeteg indoka lehet, hogy miért nem hajlandó pénzt kiadni egy szellemi termékért, attól kezdve, hogy drága egészen odáig, hogy mi van, ha nem tetszik neki és egy oldal után inkább félbehagyja. Na meg jöhet a klasszikus indok, hogy nem csak egy e-könyvet, de a hagyományos, kézzel fogható formáját is ki lehet venni a könyvtárból, illetve kölcsönadni a barátainknak. Ám azt talán kevesen tudják, hogy a könyvtárból kivett kötetekért a szerző ugyanúgy kap pénzt. Egy könyvet kölcsönadni a barátainknak pedig sok tekintetből más, mint az elektronikus változatot online terjeszteni. Egy könyvet féltünk, nem szívesen adjuk oda olyanoknak, akikről nem tudhatjuk, hogy mennyire fognak rá vigyázni, össze fog-e gyűrődni, míg náluk van. Ráadásul mivel általában egy regényből csak egy példányt birtoklunk, csak egyet tudunk kölcsönadni. Viszont e-könyvből egyszerre akár húszat is, és nem kell féltenünk másoktól.

Ha ennyi probléma van egy könyv terjesztésével és a jog elméletben védi a szellemi anyagokat, akkor mi van az újra és újra forgalomba hozott klasszikusokkal? A jog erre is kitér. A szerző halálát követő hetven év után lesz az általa létrehozott mű közkincs, ekkor jár le a szerzői jog, ami az alkotást védi. Innentől kezdve mindenki ingyen felhasználhatja. Mivel ezek a művek már jócskán éltesek, nem lehet velük visszaélni, hiszen, ha valaki a saját nevén akarná eladni, mindenkinek hamar feltűnne, hogy az Anyám tyúkját Petőfi Sándor írta, nem pedig a szomszéd gyerek.

A legtöbb illegálisan terjesztett könyv írója mégsem halt meg hetven éve, és ahogy a legtöbben, úgy én is elítélem ezeket a könyvtolvajokat. Az emberek megszokták, hogy egy termékben általában az alapanyagot kell kifizetni, és mivel itt e-könyvekről van szó, ez a primitív olvasó fejében úgy jelenik meg, hogy nem lehet kézzel megfogni, tehát nem létezik. Szerintem fontos lenne, hogy a legtöbben, akik a szerzői jogokat megszegve terjesztenek e-könyveket, megértsék ezt a problémát. Nem csak a figyelmüket kéne felhívni rá, de közelebbről meg kéne ismerkedniük azzal, hogy mennyi munkával jár nem csak egy hagyományos, de egy elektronikus könyv kiadása is. Ha ez nem lenne elég indok, mindenképp gondolniuk kéne a statisztikákra, hogy a kedvenc könyvsorozataik talán pont azért nem fognak folytatódni és az író pont azért hagyja abba a publikálást, mert a bevétel alapján kevés embert érdekelnek a történetei. Vagy pont a kiadó dönt úgy, hogy nem folytatja a munkát az alkotóval. Sajnos már nem csak az olvasók kelletlenségéről van szó, sokszor a kiadó sem hajlandó többet tenni az írói érdekében. Változtatni kéne az általában vett szerződéseken, ahol a kiadó többet vállal magára, nem minden feladat a szerzőt sújtja, hogy ő maga is érdekelt legyen a könyvek sikerében és terjesztésében. Továbbá nem ártana szigorítani a szabályokon. Míg Németországban börtönre ítélhetik a szerzői jog megszegőit, addig itthon játszi könnyedséggel siklanak el e fölött. Hogyha nem éppen szabadságvesztésre ítélik az illegális terjesztőket, de talán egy erősebb pénzbírság után már jobban odafigyelnének arra, hogy megéri-e pár száz vagy maximum ötezer forintos könyveket letöltögetni.

Ez a probléma fenn fog állni, míg valaki komolyabb lépéseket nem tesz az ügyben, hiszen több száz, esetleg ezer embert nehéz meggyőzni, főleg egyszerre a szerzői jog komolyságáról. Továbbá sajnálatos módon nem csak a könyveket érinti az illegális terjesztés gondja, hanem ugyanúgy a filmeket, sorozatokat, zenéket. Nem csak a könyvmolyoknak és a kiadóknak kéne foglalkoznia a szerzői jog megsértésének meggátolásával, mivel sokkal több embert érint ennél. Emberek ezreinek lenne érdeke, hogy megpróbálják az útját állni azoknak az oldalaknak és csoportoknak, ahol ez az illegális terjesztés folyik, mivel itt már többről van szó, mint egy-két lopott könyvtári könyvről.

Neked erről mi a véleményed?

képek forrása: pixabay.com

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: