Budapest Életmód Geek Kultúra

A MondoCon kiállítói szemmel

By

Az évnek megint ahhoz a szakaszához értünk, amikor a fura emberek előbújnak a laptopjaik mögül és megrohamozzák a Hungexpot. Ilyenkor a buszokon, a metrón és az utcán is látni a csapatban vonuló színes hajú és szokatlan öltözékű fiatalokat. Avatatlan szemnek érthetetlen lehet, hogy mi történik, de aki ismerős ebben a kultúrában, az tudhatja, hogy eljött a nyári MondoCon ideje, ami idén július 15-16-án került megrendezésre.

Az egész egy fantasztikus élmény. Nem csak a tinédzser korosztály veszi bele magát a con forgatagába, hiszen kisgyerekektől kezdve a felnőttekig, mindenkit meg lehet találni. Még csak beöltözni sem kötelező, habár tagadhatatlanul kihagyhatatlan eleme, hogy egy kicsit máshogy nézzünk ki, kicsit extrább dolgokat kapjunk magunkra, mint a hétköznapokban. Itt ugyanis senki sem fog kinézni, akár vékony vagy, akár kövér, akár fiatal, akár idős. Könnyedén meg lehet találni másokkal a közös hangot. Igaz, a legjobb baráti társasággal menni, mégis sok program – előadások, vetítések, játékok, bazár – van, amiket egyedül is ki lehet próbálni.

Én régóta nem csak szórakozni járok a MondoConra, hanem az Amai teaház alkalmazottjaként veszek részt rajta. Ezért kiállítói karszalaggal mehetek be már nyitás előtt sok más dolgos résztvevővel. Az ingyen jegynek igaz megvannak a hátulütői is. Például, hogy dolgoznom kell.

Mikor reggel megérkezünk egy kis kárörvendést azért érzünk, hiszen az igazi fanatikusok már nyitás előtt jóval a kapukban ácsorognak. Mi viszont elsétálhatunk mellettük egy másik kapuhoz, ahol a nagy főnöktől megkapjuk a kiállítói karszalagot, bemehetünk és elkezdhetünk dolgozni. A con előtt egy nappal már összeszerelik az Amai teázó pavilonjait, de a kisebb kellékeket még ki kell pakolni. A régi klasszikus játékok közül megtartottunk párat, például a maszkokat, amiket ingyen fel lehet próbálni, emellett a kívánságfalat (mint a Japán szentélyekben), az evőpálcikával való halászást és a tradicionális japán ügyességi és logikai játékokat. Még az arcnélküli mellől is versenyszerűen fel lehetett szedegetni az aranyrögöket evőpálcikával egy tálba. Újításnak számított viszont a Ghibli stílusú ugrálóvár Totoroval a közepén, ami a legtöbb embert vonzotta a ramen, fagyi és cuki termékek után.

Az összes apróbb kelléket el kellett rendezni és nem mellesleg az ugrálóvárat is fel kellett fújni még nyitás előtt. Szerencsére elegen voltunk minden feladatra, ezért nem volt nagy kavarodás és készen várhattuk a conozókat.

Az Amai Matsuri elrendezése sajnos szerencsétlen volt, teljesen körbe voltunk kerítve és az ugrálóvár a fotóparavánnal karöltve kitakarta a hátulra pakolt játékok nagy részét, ezért meglepően kevesen merészkedtek hátra. A kedves érdeklődök, akik viszont odajöttek és megkérdezték, hogy mit lehet itt csinálni, megkönnyítették a dolgunkat. Hiszen ez a munkánk és szívesen magyarázzuk el a játékokat, segítünk bennük és még le is fotózunk titeket a maszkokban, ha azt kéritek.

Külön élmény volt beszélgetni néhány cosplayerrel, akik örömmel mondták el, hogy mi miből készült és hogyan tették össze a fegyverüket vagy ruhájukat. Sajnos a munka miatt nem mehettünk messzire, ezért csak a környéken nézelődtünk, illetve azokkal tudtunk beszélgetni, akik nem röstelltek bejönni a Matsuri területére és kipróbálni néhány játékot.

Akik mégis bejönnek, azok között többféle résztvevő létezik. Vannak olyanok, akik ismerik a járást, éppen csak megkérdezik, hogy kipróbálhatják e a kipakolt játékokat, vagy rögtön rámutatnak az egyik maszkra, hogy azt szeretnék felpróbálni. Van, aki nem kérdez, csak jön és végigtapogat mindent, amit sajnos én nem tudok jó szemmel nézni, hiszen ha valamit nem rendeltetésszerűen használnak és valami baja lesz, azt rajtuk kérik számon és nem mellesleg a maszkokat nem véletlenül tőlünk kell kérni. Volt két 11-12 év körüli kislány akik például átgyalogoltak az egyik játékon, nem figyelve a lábuk elé, sikeresen rátaposva egy tálra, aminek hatására egy pár evőpálcika szétrepült, és amikor ezt észrevették, arra sem vették a fáradtságot, hogy felvegyék, amit szétrugdostak vagy elnézést kérjenek. Tudom én, hogy mindannyian emberekből vagyunk, de illik tekintettel lenni mások munkájára. Szerencsére komolyabb baj nem történt egyik nap sem. Továbbá jelen vannak még azok a conozók, akik tényleg élnek a mindent a szemnek, semmit a kéznek közmondással. Mikor kedvesen próbáltuk buzdítani őket a játékok kipróbálására, csak nemet intettek a fejükkel, pedig minden ingyen volt és nem mellesleg élménynek sem utolsó. Pedig amíg van kivel foglalkozni, addig mi sem unatkozunk. De talán a kedvenceim voltak, akik határozottan végigpróbálták az összes játékot, kihasználva a lehetőségeket és komolyan vették a feladatot.

Habár a két napi folyamatos munka elég fárasztó volt és a végére teljesen leamortizálódtunk, még így is szórakoztató volt. Sajnos a rendezvény többi részét csak akkor láttuk, amikor a munkaidő leteltével zombiként vánszorogtunk ki a kapuig, illetve amikor reggel kómában néztük a félig kipakolt standokat. Szerencsére még így is sikerült néhány bazárost végignéznünk, habár elsősorban az Amai árukészletét csodálhattuk. Mindenki figyelmébe ajánlom őket, hiszen maga a teázó is hangulatos és a termékeiket az év többi napján is meg lehet venni. Ide kattintva érhetitek el a honlapjukat.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: