BudapestKönyvekKultúra

A kommunizmus kultúrára gyakorolt hatásai

A kommunizmus és a hozzátartozó irányított kivégzéshullámok, Európa és talán a világ legnagyobb katasztrófái közé tartozik. Szavakkal talán ki sem fejezhető a pusztításnak az a mértéke, amit az emberiség elszenvedett ezekben az években. Rengetegen odavesztek, akik pedig valamilyen csoda folytán mégis túlélték, máig nem tudták kiheverni az átélteket.

Természetesen a kommunizmus az élet minden területére, így a kultúrára is kifejtette hatását. Számtalan film, könyv, visszaemlékezés, de még képzőművészeti alkotások is születtek a témában. Az alábbiakban, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából bemutatunk nektek pár ilyen alkotást, amelyek talán segítenek, hogy teljesebb képet kapjunk, ezekről a vérzivataros évekről.

 

Vegyük csak példának a Szovjetúniót!

Már Lenin és a bolsevikok diktatúrát vezettek be, az akkor még Oroszország néven működő országba. Többek között átvették a gazdaság irányítását is. Valószínűleg senkinek sem kell bemutatnunk az államosításokat, a munkatáborok kegyetlen világát, vagy a személyi kultuszt sem.

Ez utóbbi az, ami a mi szempontunkból érdekes lehet.

A Lenint követő Sztálin idején szintén nem vesztett jelentőségéből a cenzúra, a pártot, vagy a vezért dicsőítő művészet. Az utód, szinte egy az egyben átvette elődje ilyen irányú “reformjait”. Számos vers, könyv, képzőművészeti alkotás született ebben az időszakban.  A rendszerellenesnek bélyegzett művészek műveit viszont betiltották, az alkotó maga pedig sokszor került munkatáborba vagy tűnt el rejtélyes körülmények között.

Ennek természetesen Magyarországon is megmutatkoztak hatásai a szovjet befolyás miatt.

Például nem feledkezhetünk meg számos gyerekversről vagy úttörődalról, de számos köztéri szobor is készült ebben a korszakban. Ezeknek a képzőművészeti alkotásoknak egy része még napjainkban is megtekinthető Budapest XXII. kerületében, a külön erre a célra kialakított Memento Parkban. Összesen 42 szobor található itt, a Marx-szobortól kezdve, a Kun Béla emlékműig. Mindenkinek ajánlott betérnie legalább egyszer ide, azoknak, akik eddig hűvös közönnyel álltak ehhez a korszakhoz és azoknak is, akik kifejezetten szeretik a történelmet.

Ha már a szobroknál tartunk, érdekességképpen megemlíthetjük még a Bukarestben található Mihai Buculei Szárnyak című alkotását, vagy a prágai, Kommunizmus áldozatainak emlékművét. Sőt, ha igazak a hírek, nemsokára kis hazánkban is újabb emlékmű készülhet tisztelgésképpen Óbudán, a Duna-parthoz közel.

A kommunizmus a szépirodalmon is rajtahagyta a lábnyomát. Rengeteg, a témát feldolgozó regény akad, ilyen például Alekszandr Szolzsenyicin Ivan Gyenyiszovics egy napja című műve, amely szívszaggató részletességgel mutatja  be a munkatáborok szürke mindennapjait, vagy éppen George Orwell két leghíresebb regénye, az 1984 és az Állatfarm. Ez az utóbb említett mű, bármennyire is egyszerű kis történetnek tűnik, valójában rengeteg rejtett üzenetet foglal magában. Alcíme az, hogy Tündérmese, ami a valódi témáját tekintve kissé ironikusnak tűnhet. Egyedül olyan szempontból lehet találó, hogy a történet tulajdonképpeni főszereplői beszélő állatok, ami utalhat mesés jellegre.

Ha már a szereplőket nézzük, láthatjuk, hogy szinte mindegyikük megfeleltethető a kommunizmus egy-egy vezéralakjának. A főszereplő Napóleon, a történet helyszínét adó tanya egyik feltörekvő malaca például akár Sztálin is lehetne. Kutyákból kiképzett titkosrendőrségével végül még a hatalmat is sikerül átvennie a gazda, és összességében az emberek fölött. Mellette ráismerhetünk még Trockijra, de akár Leninre és Marxra is egy személyben, a túlteljesítési mozgalom vezéralakjára Sztahanovra, vagy akár magára az íróra is, a mindig szkeptikus Benjámin, a szamár alakjában. A regény alig burkolt társadalmi üzenetét látva, egyenesen csodaszámba megy az a tény, hogy már 1945-ben napvilágot láthatott.

Ebben az írásban természetesen nem tudtuk bemutatni a kommunista művészet minden formáját, az itt felsoroltak mellett még rengeteg alkotással volt nagy hatásra ez a korszak, akár a propagandáját, akár az ellenző műveket vesszük figyelembe. Ám egy közös van mindkét irányzat alkotásaiban: Nem szabad nekünk, az utókornak megfeledkeznünk róluk. Emlékeznünk kell a múlt ezen történéseire is, bármennyire fájdalmas is ez olykor. Meg kell őriznünk magunkban ezeket a szilánkokat, hogy tanulságul szolgálhassanak a jövő nemzedékeinek.

 

Hozzászólások