Álomgyár Interjú Könyvek romantikus történelmi

„Wow, ez tényleg velem történik?” – Budai Lotti a dedikálásokról

By

A tegnapi napon olvashattátok a beszélgetésünket Budai Lottival, hogy milyen volt neki Párizsban tartózkodnia, illetve ott alkotnia. Mennyi kutatást végez egy-egy regényéhez és abból mennyi kerül bele a regénybe. Most A nyugati szerető megjelenéséről beszélgettünk vele és arról, milyen egy könyvpremier előtt állni.

Tapasztalataim szerint elég aktívak vagytok a közösségi médiában ti, Álomgyáras írok. Saját oldal és csoport a Facebookon, na meg az Instagram. Elő szokott fordulni, hogy valamelyik olvasód felismert az utcán és úgy kért aláírást, fotót?

No, olyan még nem. De már volt rá példa többször is, hogy amikor bemutatkoztam valakinek – szerencsére elég egyedi a nevem – elkezdett furcsán nézni, hogy ez olyan ismerős. Amikor jön a felismerés, hogy „Ó, nem te írtad ezt vagy azt?”, na hát az hasonlóan szívmelengető mintha az arcomat ismernék meg.

A szamuráj lánya első kötete, A nyugati szerető nemrég jelent meg. Milyen érzés a megjelenés előtti várakozás, milyen feladataid vannak még ilyenkor?

Ilyenkor a könyvvel magával szerencsére nekem már nem sok. Bár hátra dőlni – azt hiszem, kollégáim nevében is beszélhetek – nemigen lehet, mert egy bemutató táján fejben és írásban már a következő regénynél vagy kötetnél járunk. De tagadhatatlanul nagyon izgalmas vagy inkább pezsdítő élmény egy-egy könyvünk bemutatója.

Milyen izgalmakkal jár a dedikálás? Jómagam is részt vettem már az Ágyas és úrnő második részének bemutatóján, milyen érzés a nagy tömeget látni? Szoktál izgulni, hogy mennyien fognak eljönni?

Természetesen. Mindig nagy az izgalom, hisz sok minden befolyásolja, hogy mennyien tudnak eljönni egy-egy ilyen eseményre. Például közeledik-e valamilyen ünnep, amire készülnek az emberek, jó-e az idő. Nem csodálkoznék, ha Angelikával egyszer még valami fordított esőtáncot is eljárnánk, hogy szép legyen az időjárás. Maga a dedikálás pedig hát nem is tudom. Az mindig egy nagyon pörgős nap, sok és persze kellemes izgalommal, amit a gyerekek éreznek karácsony előtt. És akkor elkezdenek jönni az olvasók…

Tudod, én még jóval kevesebb ideje írok, mint Angelika, és amikor tudatosul, hogy ide valaki miattam és a könyvem miatt jött el, szinte megszédülök, hogy „Wow, ez tényleg velem történik?”, főleg ha még dicsérő szavakat vagy ajándékokat is kapok, na, akkor tudok igazán meghatódni.

Biztos hatalmas feltöltődést kapsz minden ilyen alkalommal.

Hatalmasat! Jó ezekbe kapaszkodni, nagyon viszi előre az írást.

Hogy látod, milyen az új könyv fogadtatása? El szoktad olvasni az ajánlókat, kritikákat, amiket írnak a regényeidről?

Igen mindig. Az ajánlók és kritikák pozitívak, abszolút öröm őket olvasni. És már az első olvasói vélemények is érkeznek, eddig mindenki arról számolt be, hogy falta az oldalakat.

Érte már negatív kritika valamelyik regényedet? Ha igen, mennyire szoktad magadra venni?

Talán nem is kritika, inkább meglátás… Szerencsére nem vagyok sértődős, és ha valaki indokoltan tesz valamilyen észrevételt, hogy talán ezt-azt máshogy kellett volna, mindig bele gondolok és akár igazat is adok az illetőnek.

Mondanál egy példát ezek közül?

Talán a molyon olvastam, hogy A Borostyánszemű főhősnője Louise, aki a 17. században részesült katolikus nevelésben, ráadásul vidéken élt sokáig és nem is a szabadosabb elvű királyi udvarban, rögtön toleránsan és minden meghökkenés nélkül fogadja egyik udvaronc barátja homoszexualitást. Ami hozzáállás persze tökéletesen illik a karakteréhez, de beláttam, hogy ezen a szálon talán finomíthattam volna.

Még egy utolsó kérdésem lenne, így az interjú végén, hogy kaphatunk-e esetleg egy kis kulisszatitkot vagy érdekességet a következő regényedről, A párizsi gésáról?

Hát például majd ne lepődjünk meg, ha az első fejezetekben Eduard Manet vagy a kor Párizsának más nagy művészei sétálnak velünk szembe, vagy Mija személyesen lesz tanúja egy nagy mű születésének…

Nagyon jól hangzik! Némelyiknek fontosabb szerepe is lesz?

Bizonyos szempontból lesz az egyiknek jelentősége. Azt is elárulhatom, hogy Manet Olimpiájának. Addig lehet kutatni a festményen jelek után.

Nagyon szépen köszönöm az interjút, és sok sikert a továbbiakban is!

A képek Budai Lotti facebook csoportjából származnak, ahol ti is megtekinthetitek a dedikálásról készült fotókat!

„Amélie csodálatos élete módra pincérkedtem” – interjú Budai Lottival

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: