dráma Kategóriák Kiadók Könyvek Magánkiadás romantikus történelmi

Tomcsik Nóra – A változások kora

By

A könyvkiadás nem könnyű dolog, sok kéziratot visszautasítanak azok a kiadók, amik általában nem foglalkoznak első könyves írókkal. Ám elég csak a Harry Potter szériára gondolnunk, hogy rájöjjünk, az elutasított regények nem mindig rosszak, és néha korszakalkotók is lehetnek. Ez Magyarországon sincs másképp, az íróknak nincs könnyű dolguk, hogyha be akarnak futni publikált regényekkel. Rendes kiadókhoz bekerülni talán csak az Aranymosással lehet, egyéb esetben maradnak a magánkiadók, ahol fizetni kell a könyveink kiadatásáért. Ha ilyen regényt fogunk a kezünkbe, felmerülhet a kérdés, hogy van e ez a történet olyan jó, mint amit az Alexandra vagy a Libri polcain találhatunk, például az Atheneum vagy a Delta Vision jóvoltából. Vajon mi az oka annak, hogy az író a magánkiadás mellett döntött? Az írása nem üti meg a színvonalat, vagy a kiadó nem ismerte fel a történetben rejlő potenciált?

Mai könyvünk olvasása közben sokat gondolkoztam ezen a témán és az utóbbi hetekben egyre jobban belemerültem az első könyves írók és magánkiadók világába. Arra a megállapításra kellett jutnom, hogy a különbség érezhető a két kiadótípus között, ám ez nem jelenti azt, hogy ne vásároljunk magánkiadótól, mert bizony ott is találni gyöngyszemeket (ahogy más kiadott könyvek is lehetnek pocsékok).

 

Tomcsik Nóra regényét egyik kategóriába sem tudom besorolni. A történetét olvasva éreztem, hogy egy rendes kiadónál talán tapasztalt szerzőként sem állta volna meg a helyét annak ellenére, hogy a története, ami az 1900-as évek elején játszódik, minden szemforgatás ellenére olvastatta magát.
A könyvsorozat négy barát életútját mutatja be, hogyan keverednek el egymástól és miként alakul a sorsuk, ahogy felnőtté válnak az idő múlásával.
Igaz, hogy többük élményeit megismerhetjük, mégis Henry áll a középpontban, aki előbb takarító, majd inas, végül matróz lesz a regény során. El kell hagynia a Tóvidéket, barátait, és szerelmét is, részben azért, hogy kiszakadjon a szegénységből és vigye valamire az életben.

A történet és a cselekmények lefolyása nem túl részletes, gyakran napokat, heteket átugrunk, ami sokszor sietteti a dolgokat. Ebben a korban játszódó regénynél ez még nem baj, sőt kifejezetten előnyös, hogyha a sűrű hétköznapokban nincs mindig erőnk mély, bonyolult nyelvezetű könyvet olvasni, ráadásul a szereplők életét ismerhetjük meg, nem csak egy rövidebb szakaszt. A megfogalmazása egyszerű, könnyű vele haladni. Viszont a környezetről, ruhákról ritkán kapunk leírást, teljesen a mi fantáziánkra van hagyva a helyszínek elképzelése.

 

A történet sokszor meseszerű, hiszen hiába történnek bonyodalmak néha a szereplőkkel, nagyon sok szerencse is éri őket, ami elképzelhetetlen lenne a valóságban. A regény feléig szinte semmi rossz nem történik, a legtöbb dolog varázslatos könnyedséggel oldódik meg, és ez pont elég ahhoz, hogy a könyv további felében se aggódjunk Henryért, hiszen tudhatjuk, hogy semmi rossz nem fog történni vele. A sokszor elsietett leírások, hiányzó részletek pedig tovább rontják a helyzetet, hiányzik a feszültség és izgalom. Emiatt az olvasás közben sokszor Verne regényei jutottak eszembe, azok közül is leginkább a Senki fia. Igaz, a történetek között 50-100 év eltolódás van, mégis mind a kettő könyv, mesél, mesét mond, és mellőzi a modern, beleerőszakolt konfliktusokat. Tomcsik Nóra regényére azt tudnám a leginkább mondani, hogy Verne naív, leegyszerűsített változata.

 

A főszereplők nem tűnnek egyedinek, mind olyanok, mintha adott sémára épültek volna. Idővel szerencsére nem csak a cselekmény változik, de a karakterek is átmennek egy kis jellemfejlődésen, ami kifejezetten a regény előnyére válik. Egyedül talán Henry rendelkezik igazi személyiséggel, hiszen hiába származik szegény sorból, mégis jellemző rá a büszkeség, a jóhiszeműség, ami ad neki egy kis jellemet. Ezzel szemben a mellékszereplők sajnos eléggé kétdimenziósak és felszínesek. A negatív karakterek látszólag csak azért gonoszkodnak, mivel ez a szerepük a történetben, hogy rosszak legyenek. Hasonló a helyzet a pozitív résztvevőkkel is.

Még egy aspektusát meg kell említenem a regénynek, ami részben összeköthető a magánkiadóval, és sajnos rontotta az olvasói élményt. Nagyon sok javítás, főleg vesszők maradtak benne a szövegben. Gondolom valaki lebétázta az írást, kihúzta az oda nem illő írásjeleket, betűket, amiket az írónő elfelejtett kijavítani. Így rengeteg hibát találhatunk benne (ilyeneket: , ). Akár figyelmetlenség, akár egy dokumentációs hiba, remélem a következő köteteknél ennek több figyelmet szentelnek, mivel az igénytelenség látszatát kelti és talán többeket eltántorít a magánkiadásoktól.

A változások korát fiataloknak ajánlanám, akik fogékonyak a régi korokra, azon belül is az 1900-as évekre.

 

kép forrás: moly.hu, keswick.org

 

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: