Agave Könyvek Könyvek krimi sci-fi

Tom Sweterlitsch – Letűnt ​világok

By

Az idő múlása nagyon sokféleképpen jelenhet meg a filmekben és a könyvekben egyaránt, de a legnépszerűbb a halhatatlanság vagy az időutazás. Tom Sweterlitsch regényében ezúttal az időutazás kapott nagy hangsúlyt, és mindezt olyan keretekben, hogy garantáltan leesik az állunk a kötet során.

A könyv már az elején nagyot üt, olyan izgalommal kezdődik, hogy a következő fejezet után csak kapkodjuk a fejünket, hogy hogyan? Miért? Most akkor mi történt? De ahogyan haladunk előre a történetben, szépen mindenre választ kapunk, és mindezt olyan formában, hogy teljesen lenyűgöz minket az egész kitaláció, ami bárcsak ne lenne az! A Letűnt világok olyan szinten levett a lábamról, hogy a könyv közepe felé lassítani akartam, mert nem szerettem volna, hogy vége legyen.

A történet Shannon Mossról szól, aki a NCIS-nél dolgozik még a kétezres évek előtt, 1997-ben. Ám hamarosan kiderül, hogy az emberek birtokában van egy olyan technológia, ami képes előreutazni a jövőbe, Moss pedig ennek segítségével old meg bizonyos bűnügyeket. Egyetlen hátulütője, hogy az időbeni ugrások során felfedeztek egy Termunusznak elnevezett jelenséget, ami a világvégét jelenti, és minden ugrásnál egyre közelebb kerül a jelenhez.

A bárányokat feláldozzák, a patkányok életben maradnak.

A regény során Patrick Mursult-öt azzal gyanúsítják, hogy brutálisan megölte családját, az  érdekesség csupán csak az, hogy a férfi az USS Libra fedélzetén szolgált, ami a jelentések szerint sosem tért vissza a Mélyidőből – a jövőbeni látogatások – tett ugrásából, tehát a férfi elvileg meghalt/eltűnt. Shannon Moss kapja az ügyet, melyben nem csak a gyilkosságot kell kinyomoznia, hanem megtalálva Marian Mursult-öt is, Patrick tinédzser lányát, aki eltűnt a végzetes estén. Sharon előre utazik a jövőbe, hogy kiderítse, mi történt a Mursult családdal. A nyomozás során azonban felismerik és vissza kell térnie jelen idejébe, és bár számos információval gazdagodott Mursult és a Libra kapcsán a 2015-be való időutazása során, az ügyet nem sikerült teljes mértékben megoldania. Így hát folytatódhat a nyomozás a jelen időben mindaddig, míg fel nem fedeznek egy olyan dolgot, ami teljesen felkavar mindent és Mossnak újra, egy másik lehetséges jövőbe nem kell ugrania. A Terminus pedig egyre csak közeledik.

Tom Sweterlitsch második regényéről még a kötet előtt olvastam egy kritikát, melyben azt mondták, olyan, mintha egy videojáték lenne. Igaza volt annak, aki ezt írta. Ötletes, megszerkesztett, kitalált és jól felépített a sztori, ami végig fogva tart és nem engedi, hogy letedd a könyvet. A történet teljes mértékben lenyűgözött egyediségével és azzal, hogy olyan jól felépített sci-fi világot teremtett, aminek a létezését valóban el tudnám képzelni. Az EJP-ket, magát az ugrások folyamatát mind-mind el tudtam képzelni és valóban magam előtt láttam ezeket. Az egyetlen amit sajnáltam benne, hogy annyi lehetséges mellékág szerepelt, amik ott maradtak függővégben, még bőven lehett volna szőni a szálakat és hozzáírni plusz száz oldalt, hiszen a hangulat, a teremtett világ bőven megengedte volna.

Tehát igen, főleg a hangulat az ami magával ragad, hiszen számos dolog igen nyomasztóvá és mégis varázslatossá teszi ezt az egészet, hiszen minden egyes jövőbeni ugrás csak egy lehetséges változata a jövőnek, ami egyből megszűnik, ha az odautazók elhagyják azt az EJP-t, a lehetséges jövőt. És ez zseniális, ahogy számos zseniális gondolat található még meg a kötetben. Valamint néhány lírai leírás is, ami teljesen kiüt az szövegből, de mégis odaillő és gyönyörű.

Az, ahogyan vegyítette a tudományos fantasztikumot, a krimit és a horrorisztikus elemeket egy-két mitológiai szállal, az űr-idő utazással és a világvégével, olyan légkört teremtett, ami nem hagyja nyugodni az embert. Tudni akarja, hogy mi folyik itt, mi ez az egész és legfőgéppen azt, vajon Shannon Moss túléli-e az utazását, sikerül-e megállítani a Terminust?

Az élet erősebb az időnél.

Kifejezetten megnyert magának a főszereplő. Ahogyan azt az instagram posztunkban is említettem, teljesen lenyűgözött Shannon Moss. Erős karakternek bizonyult, aki számos nehézségen ment keresztül élete során. Édesapja elhagyta és legjobb barátnőjét is elveszítette, ami ösztönözte arra, hogy az igazság nyomában járjon. Így került az NCIS-hez is, ahol egy küldetés során elveszíti lábát és protézissel éli tovább életét. Ezáltal lett a lehető legemberibb számomra, mert imádtam, hogy a főszereplőnk nem tökéletes, nem világszépe, nem a legnépszerűbb ember, hanem egy átlagos, kemény, határozott ember, akivel könnyű együttérezni.

Az Agave Könyvek tavaly novemberben dobta  piacra a regényt, és bevallom, úgy gondolom többet ki lehetett volna hozni belőle. De Sweterlitsch így is zseniálisat alkotott és engem megvett magának. A sci-fi nem teljesen az én világom, mert általában lassan szoktam haladni vele, hogy mindent teljes mértékben megértsek, de most más volt a helyzet. Pár nap alatt, a vizsgák előtt-után teljesen kikapcsolt és csak húztam a szám, miért haladnak ilyen gyorsan a lapok. Rajongok Moss történetéért és szerintem ti is így lesztek vele, ha befektettek a könyvre.

Köszönet a recenziós példányért az Agace Könyveknek!

Alma Katsu – Éhség

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: