Könyvek

Tina Markus – Pircsi és a Zombizűr

A világ már nem olyan, mint régen, a Disney hercegnők és a régi, klasszikus meseszereplők ideje úgy tűnik, leáldozott. Helyüket Jégvarázs és társai vették át. Némelyik gyermek talán azt sem tudja, ki Piroska vagy Csipkerózsika, nem hallottak még a kis szabólegényről és a három kismalacról. Szomorú dolgok ezek, hisz a valamivel idősebb korosztály ezen nőtt fel, és örökre emlékezni fog például Andersen meséire.

Tina Markus, második meséjében egyáltalán nem szájbarágósan és erőltetetten kalauzol el minket Meseországba, írása nemcsak a gyerekeknek, de a kamaszoknak, sőt, megkockáztatom, hogy még a felnőtteknek is szórakoztató. Ahol kell, mesés, a helyzet úgy kívánja modern, és pont ezek különös egyensúlya miatt szippant be az amúgy sem hétköznapi történet.

“- Ez mi?
– Semmi, semmi, semmi. Csak a
telefonom. A játék, a királylányos, ez az
új, tudja. Tudja, amit most mindenki
játszik. Igen, izé, amikor a sárkány
elrabolja. Csak letettem, és pittyeg.
– Ki kell szabadítani a királylányt?
– Igen, igen, igen. De ezen a vacakon elég
nehéz ám, otthon, a nagy gépen már
eljutottam a nyolcas szintig. Mondjuk,
közben egyszer majdnem megöltem a
királylányt, mert véletlenül az ötösön
beomlasztottam a csővezetéket, de aztán
lett még egy életem. A sárkány elleni kard
is megvan ám. Ismeri? Ismeri a játékot? “

Főszereplőnk, Pircsi nem sokkal a bizonyítványosztás előtt azt veszi észre, hogy Piros mama eltűnt, méghozzá egy nagyon nagy kutyával, és nem is úgy, ahogy az emberek eltűnnek általában, hanem… máshogy. Mesésebben.

Követve őket az átjárón át a lány egy teljesen ismeretlen helyre kerül; az állatok beszélnek, nincs térerő, és a bokor tövében csücsülő béka valamilyen oknál fogva Hercegnőnek hívja. Beverte a fejét, vagy mi?

Innentől kezdve kettő – majd idővel három – szemszögből olvashatjuk a történetet. Piros mama régi barátjával, a farkassal próbálja kideríteni, mi történt Meseországban, ki a felelős az itt élők rettegéséért és bánatáért, melyet még a Jótündér sem tud eltűntetni. Pircsi Brekkenccsel a vállán útra kel, hogy megkeresse nagymamáját, végül pedig maga a főgonosz is megjelenik, ráadásul nem a megszokott fegyverekkel, hanem egy, a mi világunkból hozott laptoppal.

“- Szerencséd, hogy öreganyádnak
szólítottál! Mondd, honnan jöttél, és mi
járatban vagy erre, ahol a madár se jár?

– Én, öreganyám, Bikfalvára való vagyok,
és a harmatos csillámfüvet keresem. Nem
tudod, merre nő?
Piros mama arra gondolt, hogy mindjárt
elküldi Óriásföldre ezt a legényt, ha
tovább öreganyámozik. Aztán arra, hogy
milyen jó is lenne elkísérni, megnézni,
hol terem az a bizonyos harmatos
csillámfű. Közben biztos adódna pár
kaland, és akkor rájönne ez a legényke,
hogy ő mennyire nem öreg! De most más
feladata volt.”

Elsőre bárkinek úgy tűnhet, ez csak egy szokványos mese, melyben a főszereplő kardot ránt, majd egy vérre menő küzdelemben legyőzi az ellenséget. Azonban Piros mama sem csak dísznek van ott, és újratalálkozásuk előtt a lány egy csatában a Plants vs. Zombies tapasztalatainak hasznát veszi. Ketten együtt szállnak szembe a gonosszal, a végkimenetel pedig még ebben a mesében is kérdéses.

Olvassák általános iskolások, óvodások, kamaszok, de leginkább azok – kortól valamint nemtől függetlenül -, akik vissza akarnak repülni a múltba, újra akarják élni a gyerekkorukat, és egy cseppet sem szokványos, mégis elbűvülő, varázslatos történetet olvasni.

Hozzászólások