Könyvek

Szerb Antal – Utas és holdvilág

Az ember folyton vágyódik valami után. Pénzt akar, szerelmet vagy kalandokat, néha emlékeket, esetleg olyan időkbe visszatérni, melyek már elmúltak. Ezutóbbi vágy kellemes, jó gondolatban újraélni az eseményeket, de közben fájdalmas is. Mindig ott van egy kis szálka, hogy az emlékeinkben élő emberek megváltoztak, elmentek, talán már nincsenek is, nekünk pedig csak a szilánkok maradtak, amiket megrögzötten szorongatunk, és nem vagyunk hajlandóak magunk mögött hagyni őket, hiába sebeznek meg újra és újra. Szerb Antal 1937-ben megjelent Utas és holdvilág című regénye erről a különös fájdalomról és az élet, a fiatalság üldözéséről szól.

“Nosztalgia ellen nincs orvosság.”

Az egyszerűség hívei már az első pillanatban kinézhetik maguknak, ugyanis semmi túlzás, semmi dísz nincs a borítón, legyen szó a pótról, az eredetiről vagy a mostaniról. Szimpla, esztétikus és nosztalgikus, amivel megteremti a hangulatot a múlt szerelmesei számára.

Főszereplőnk, Mihály éppen a nászútját élvezi Olaszországban. Feleségével, Erzsivel járják a különféle városokat, meglátogatják a művészet- és a vallástörténelem minden jelentős – és nem jelentős – épületeit. A keskeny sikátorok, a régies utcák elvarázsolják a férfit, azonban egy nap összetalálkoznak Mihály egy régi bajtársával, Szepetneki Jánossal.

Az első kiadás borítója

A találkozás a vártnál jobban kavarja fel az utazást. A férfi elkezdi hiányolni a régi időket, és ahogy egy éjszaka mindent elmesél Erzsinek, a nosztalgia, a fiatalkora és a barátai utáni vágyódás egyre csak nő benne. Mikor egy véletlen folytán rossz vonatra száll, kihasználja a Sors furcsa fintorát, és ugyan sodródik az árral, de keresi Ervint, Évát, és bizonyos tekintetben Tamást is.

“– Semmi baja – mondta az orvos –, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
– Én? – kérdezte Mihály eltűnődve. – Semmit. Éltem.”

A történetet nem csak Mihály, de Erzsi, és Erzsi ex-férje, Pataki Zoltán szemszögéből is olvashatjuk, így megtudjuk, mi történik akkor, amikor főszereplőnk vándorol, és kirajzolódik a mellékszálak keszekúsza valója.

Hogy kinek ajánlott? Azoknak, akik visszavágyódnak a múltba. Akik kínzó módon szerelmesek egy-egy napba, időszakba. Azoknak, akik szeretnek régies, szűk, macskaköves utcákon járni-kelni, akik keresik a világban az antik dolgokat, egy másik korszak délibábját, akik vándorolni akarnak, de nem mernek kilépni a komfortzónájukból. Ajánlom a romantikusoknak, a nosztalgikusoknak, egy másik világ lelkeinek, a kalandoroknak, azoknak, akik millió életet akarnak élni és azoknak, akik csak egyet, de azt nagyon. Ajánlom mindenkinek, aki nem érzi jól magát ott, ahol van, aki irigykedik azokra, akik még az utcákon játszottak, nem a gép előtt, vagy azoknak, akik hetven forintos könyveket olvastak, nem Facebook posztokat, a régi századok rabjainak.

Moly

Hozzászólások