dráma fantasy kaland Könyvek Magánkiadás

Rózsaláng

By

Két hete a könyvek újraolvasásáról írtam nektek. Az akkori bevezetőmben a kedvenc könyvsorozatomat hoztam fel példának, amelyet most az elmúlt időszakban, mint ahogy hatodikos korom óta rendszeresen, elővettem újraolvasni. A sorozatot az eredetileg történész végzettségű Munkácsi Gabriella írta, aki a saját honlapja, blogja szerint asztroterapeuta, író, mesegyógyító. Én személy szerint az ilyenekben nem hiszek, bolond szerintem, aki médiumnak tartja magát. Pontosítok, az olyan médiumként számon tartottak, akik különféle szellemekkel, az ősökkel kommunikálnak, azok üzeneteit közvetítik (lásd: TLC csatorna Született médium műsora), szerintem nem többek szemfényvesztőknél. Felhozhatnánk, hogy mi van a nagy vallások követőivel, azok papjaival, hívőivel? Ők is egy szellemmel tartják a kapcsolatot és közvetítik egymás felé az üzenetet. De erről majd egy következő írásban olvashattok.

A Munkácsi könyvsorozata egy öt részes meseregény, s a Legendánk ciklus nevet viseli. Az öt részből eddig négy jelent meg Rózsaláng (2008), A sebesült király (2010), Viharok éve (2013) és Jóslat (2016) címekkel, az ötödik könyv pedig Napkard harcosa nevet fogja viselni. Az eddigi könyvek mind magánkiadásban jelentek meg a fóti Sárosi Kft nyomdájában, illetve a szegedi Generál Nyomdában. A sorozat eddigi borítóterveit Szendrei Tibor készítette el. Az első rész igazából egy világismertető, világbemutató könyv egy kis középkori lovagkultúrával megfűszerezve. A két árva főszereplő Vigo, aki kezdetben még a Hiúz nevet viseli és Lelle s saját világukból átlépnek egy másik világba, ha úgy tetszik egy párhuzamos univerzumba, a Hét Kör Világába, hogy segítsenek a világ baján és utána elnyerjék a megérdemelt jutalmat. E jutalom a Hét Kör Világából (rendre Négy Szél Köre, Szél Köre, Víz Köre, Föld Köre, Tűz Köre, Őrzők Köre és az Ősfa Szigete) származó, de hosszú ideig a másik világban tevékenykedő, nevelőapjukként fellépő Olav.

A gyerekek igen komoly jellemfejlődését követhetjük végig, egy tizenkét éves lányét és egy tizenöt éves fiúét, akiknek kell megmenteniük a Tűz Körének Világőrét, Rózsalángot, akit a tűz népéből származó, elkorcsosult szívű, velejéig romlott, több mint háromszáz éves férfi, Boszorkánymester ejtette fogságba. Ahhoz, hogy eljussanak a Tűz Körében lévő Hidegpusztára, ahol a Világőrt fogva tartja a gonosz, végig kell, hogy menjen a két ifjú az összes külső körön, meglátogatva egy öreg táltos, Vihartépő Kartal jó barátait, tőlük mindenféle hasznos tudást kell, hogy megszerezzenek, hogy le tudják győzni a Tűzgazembert. Ezzel az akciójukkal önkéntelenül is belesodorják magukat a hetven éve megosztott, belháborújától szenvedő tűznépnek, a jazigoknak a sorsába. Vezetőjük a Föld Köréből származó gyíksárkány, Rico, aki ötvenévnyi hidegpusztai rabságból szabadult meg, s ahhoz, hogy elnyerje a szabadságnak jelét, el kell kísérnie Lellét és Vigot az útján, segítenie kell őket az útjukba gördülő akadályok során, majd épségben ki kell vezetnie őket a föld alá épülő az évtizedekig börtönének számító bonyolult barlangrendszer zegzugos alagútjaiból.


Egy út kezdetén álltok. Nem tudhatjátok, mi vár rátok, de ha belevágtok, végig kell menetek rajta! Egyetlen lehetőségetek van a próbálkozásra! És visszafordulni nem lesz mód!


Első olvasatra kicsit megborzonghatsz, kedves olvasó, hogy mi ez a hülyeség (elnézést a kifejezésért). Két gyerek, világmegmentés, világőr(ök), körök, Vihartépő, gyíksárkány? Én is, amikor legelőször kezembe vettem a könyvet, ezt mondtam. Szkeptikus voltam vele kapcsolatban. Nem mondom, hogy minden könyvvel, történettel bánjatok távolságtartóan, kételkedjetek az igazságtartalmában, a valósághoz való hűségéhez, hanem azokat a műveket is vegyétek kezetekbe, amelynek a borítója és esetleg a hátoldalán lévő összegzés, ajánló, nem annyira tetszik. Mert lehet, hogy annyira a ti szívetekhez közel áll majd a szerző írásstílusa, hogy magába szippant titeket a könyv narratívája és soha többé nem akartok majd más történetet olvasni.

Véleményem szerint egy fantasy könyvnél fontos, hogy remek világa legyen, ahol megfér mindenféle különleges lény. Elfek, koboldok, lidércek, tündék, táltosok, varázslók, boszorkányok és egyéb más szerzetek hazájának olyannak kell lennie, ahol te is szívesen élnél. Harry Potter, Gyűrűk ura, Trónok harca, s még sorolhatnám. Mind-mind olyan világban és korban játszódnak, amelyben oly sokan szívesen élnének és tevékenykednének.

A jó világteremtés mellett fontos számomra, hogy a karakterek tudatosan fel legyenek építve, hogy a következő részben, részekben is tudjanak valami pluszt adni számomra. A Rózsaláng című könyvben ezek mind megvannak akár a Hidegpusztán váratlanul megjelenő jazig lovasok vezére képében, akár Lelle álmában megjelenő Duir képében, de még akár Ricot is idesorolhatnám, aki a történet végén az Ősfa elől a népe felkutatására indul. Mindenkiben van potenciál, hogy fejlődni tudjon, akár lelkileg, akár fizikailag. De ez nem csak a mellékszereplőkre igaz, hanem Lellére és Vigora is. Míg a leányzónak az itt kibontakozó fa és elf ereje mellett álmodó, látó oldalán lesz mit fejlesztenie a későbbiekben, addig a fiúnak a származása utáni vágyat, a túlzott hevességét, tüzes valóját kell megtanulnia kordában tartani. Mindketten már ebben a részben tanulgatják használni, kezelni a saját képességeiket, de a lehetőség mindkettejükben ott van, hogy ezt magasabb szintre emeljék.

A két ifjú kereső, kutató, világmegmentő szerepét nem csak a Rózsalángban, de A sebesült királyban is nyomon követhetjük, amelyről hamarosan írni fogok nektek.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: