GABO Könyvek történelmi

Robert Moore – Kurszk

By

A Gabo Kiadó jóvoltából lehetőségünk akadt elolvasni egy igazán izgalmas történetet. Robert Moore alkotása kifejezetten tetszett, hiszen a történetének volt alapja és logikája. A kalandregény tulajdonképpen Kurszk pusztulását írja le.

2000. augusztus 12-én szombaton két robbanás rázta meg a Barents-tenger vizét. Az Északi Flotta a világ legnagyobb harci tengeralattjárójaként ismert Kurszk elkezdett süllyedni a tengerfenékre. A hajó egy K-141 orosz 949A Anteyej típusú robotrepülőgép-hordozó atom-tengeralattjáró volt. Robert Moore újságíró minden részletre kiterjedően tárja fel a katasztrófa eseményeit, a könyvéhez pedig magas rangú orosz katonáktól szerzett információkat, és bejárása volt a szigorúan örzött tengeralattjáró bázisára. Ezáltal segít, hogy betekintést kapjunk egy olyan elzárt világba, ahol a hidegháború még nem ért véget. Az író feltérképezi a robbanás katonai és politikai hátterét is. A hajó már azok közé tartozott, amelyeket a Szovjetúnió felbomlása után építettek. Kikötője Vigyajevóban volt, Oroszország északi részén, nem messze Finnországtól.

A Kurszk építése 1992-ben kezdődött meg, majd 1994-ben bocsájtották először a vízre, majd ugyanebben az évben hadrendbe is állították. A dupla hajótörzs miatt ezt a fajtát elsüllyeszthetetlennek tartották, ám mint tudjuk, nem így volt. Az építmény érdekessége továbbá, hogy a mágneses tulajdonságai is kedvezőek, mert csak kis mértékben módosítja a Föld mágneses mezejét, ezáltal pedig megnehezíti a hajó felderítését is.

1999-ben a Kurszk sikeres felderítést hajtott végre a Földközi-tengeren, amelynek célja az USA Hatodik Flottájának megfigyelése volt a koszovói háború idején. A 2000-es hadgyakorlat a legnagyobb nyári gyakorlat volt a Szovjetúnió felbomlása óta. A Kurszk feladata volt, hogy hatástalanított torpedókat lőjön ki a végzetes napon.

A szerző elsősorban a családtagok, mentőalakulatok és a tengeralattjáró legénységének történetét meséli el, a Kurszk hátsó rekeszeibe szorult tengerészekét, akiknek csak perceik voltak hátra, miközben a világ nagy része elborzadva figyelte az életükért folytatott küzdelmeket.

Én személy szerint még kicsi voltam akkor, mikor a tragédia bekövetkezett, így nincsenek éles emlékeim róla. Se én, se más nem tudhatja, hogy mit éltek át, mi zajlott le bennük a tragédia bekövetkezte után. Egy robbanás a tenger mélyén valóságos sokk volt a számukra, amelynél szerintem nagyon jól tudták, hogy nem sok esélyük van kiszabadulni.

A legénység 23 tagja túlélte a robbanást (a hajóban összesen 118-an haltak meg), de csökkenni kezdett a hőmérséklet a meghibásodott hajó miatt. A túlélők parancsnoka, Kolesznyikov másodkapitány utolsó feljegyzését később közzétették, amely így szólt:

“Sötét van itt az íráshoz, de megpróbálom vakon. Úgy tűnik, nincs esélyünk, talán 10-20%. Reméljük legalább ezt elolvassa valaki. Itt a lista a más rekeszekből idegyűlt legénységről, akik most itt vannak a kilencesben, és megpróbálnak kijutni. Üdvözlet mindenkinek, nem kell kétségbeesni.”

Míg a Kurszkról szóló filmet erőteljesen lehúzták, mert túl hatásvadászra sikeredett, addig Robert művét több helyen is az egekbe emelték. Nem lett sem giccses, se nem a már említett hatásvadász jelzővel nem látták el. A szerző eredetileg újságíró, tehát nem véletlen, hogy ilyen mélyre ásott abba, mi is történhetett ott 2000-ben? Természetesen több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy mindezek csak feltételezések, hiszen nagyon kevés hiteles információ maradt meg az utókor számára. 

Az író megpróbálta rekonstruálni, hogy adott pillanatban milyen volt a helyzet a fedélzeten, mik lehetettek az okok, amelyek a tragédiához vezettek. Kifejtette, hogy milyen szinten nem foglalkoztak azzal, hogy mentőhajókat építsenek, kizárólag az atom-tengeralattjáró megépítésére fókuszáltak, az már nem számított, hogy ha valami történik odabent, hogyan jut ki a legénység. A mentésnél nehezítő tényező volt így a mentőhajók hiánya, illetve mindennemű jármű, amelyről végül kiderül, hogy már eladták őket.

A könyv érdekessége, hogy minden ember számára érthetően magyarázza el azokat a dolgokat, amiket amúgy egy-egy cikkből nem lehetne megérteni. Összefoglalja, felvázolja az eseményeket és megkeresi a kiváltó okokat. Nem fél leírni a véleményét és kifejteni azt, hogy az oroszok milyen hibákat vétettek mind az építés, mind pedig a mentés során. A kötet által bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, amely még létezik, de senki sem beszél róla, hiszen mindenki tudja, hogy az oroszok sosem nyughatnak, mindig kutatnak és fejlesztenek.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: