Geopen Könyvek szépirodalom

Olga Grushin – A Sor

By

A Sorban az a jó, hogy a címe pontosan olyan, mint maga a regény.

Első ránézésre teljesen érdektelen. És nem csak érdektelen, de semmitmondó is. Miért érdekes egyáltalán bármilyen sor, vagy miféle sor az, amiről regényt érdemes írni?

Igen, a könyv címe már-már nyugtalanítóan nem árul el semmit. Valamiért csak lényeges az a sor. De legalább azt jó lenne megtudni, milyen sorról van szó?
Azért ez mégis csak idegesítő. Itt van egy könyv, amiről szinte egyáltalán nem tudjuk kitalálni, miről szólhat, egy olyan címmel, ami egyáltalán nem kéne, hogy felkeltse az érdeklődésünket – mégis megteszi. 
Meglepő, mégsem váratlan fordulat ezek után, ha végül mi is beállunk az Olga Grushint olvasók sorába.

Hasonlóan meglepő, mégsem váratlan, hogy A Sor – egy szóban összefoglalva – tényleg egy sorról szól. Vagyis várakozó emberekről. Igen, ez az a sor.
Anna, az idősödő középiskolai tanár, egy téli napon az utcán sétálva pillantja meg először az ominózus kioszkot. Kisebb csoport ácsorog előtte tanácstalanul; a bódé zárva van. Azonban többen sejteni vélik, mit fognak árusítani, és olyanok is akadnak, akik biztosak benne, a bolt hamarosan kinyit. Anna tétovázik. A kioszkról ugyanis tényleg nem lehet megtudni semmit. Ha elkezdtük  olvasni a regényt, azon sem fogunk csodálkozni, hogy főhősünk végül beáll a sorba.

Bármilyen furcsa, a regény itt kezd igazán érdekes lenni.

Hasonló, ha nem is ennyire abszurd sorban állások egyébként nem voltak idegenek a második világháború utáni Oroszországtól. Grushin regénye ugyan képzeletbeli történelmi korszakban játszódik, de ennek éppen az a lényege, hogy a különböző rezsimek legjellegzetesebb elemeit vegyíti. Annyit tudunk biztosan, hogy néhány évtizeddel korábban történt valami – a ’17-es orosz  forradalomhoz hasonló dolog – , amit A Változás néven emlegetnek, és hogy az azt követő megtorlások egyik fontos következményeként Anna férje, Szergej nem folytathatja hegedűsi karrierjét. Cserébe a kezébe nyomtak egy tubát, ami az egész családból őszinte utálatot vált ki.

A fennálló rendszer másik  jellegzetessége a kommunizmus időszakára emlékeztet; a teljes foglalkoztatottságra irányuló törekvések eredményeként ugyan mindenki dolgozik valamit, ha nem is azt, amit szeretne – Szergej például akarata ellenére tubázik – cserébe viszont mintha az emberek megfosztattak volna mindenfajta szabadságuktól. A magyar történelemben jártasabbak számára ismerősen csenghet a közveszélyes munkakerülés fogalma, a munkaknélküliséget ugyanis börtönnel vagy pénzbírsággal büntették. A Sor Oroszországában is hasonló a helyzet, és mivel mintha mindenki megfigyelés alatt lenne, az sincs igazán biztonságban, aki dolgozik. Aki sorban áll, pláne.
Márpedig a sor kitartóan ott kígyózik, most már folyamatosan. Már hetek, hónapok óta. Anna most már nem adhatja fel a helyét, sem pedig a várakozást – ahogyan senki más sem. A munkahelyi kötelezettségek miatt azonban a sorban állás egyre nehezebbé válik. Eltelik még néhány hónap, és már egész családok várakoznak, több műszakban a kioszk előtt. Beáll hát Szergej, és a házaspár fia Alexandr is.
A kioszkról előtt egyre nő a sor, és a feszültség – a nyitás dátuma és az áru mibenléte még mindig ismeretlen.

A helyzeten az sem igen változtat, amikor már-már biztossá válik, hogy a bódéban a zeneszerző géniusz, az országban betiltott Szelinszkij koncertjére árulnak majd jegyet. Aki már egyszer beállt a sorba, az nem áll ki. Valamire csak jó lesz az a jegy. Mindenki másról álmodozik. Van, aki álmai megvalósulását látja benne, van aki ajándékba adná, és van aki eladná, hogy megszökhessen ebből az istenverte országból mindörökre. A reménykedés, a változásba vetett hit, és persze a rengeteg együtt töltött idő furcsa módon elkezdi összehozni a sorban állókat. Néhányan barátokra, mások ellenségekre vagy szerelemre találnak.
Vajon ezek közül mi várja főhőseinket, Annát, Szergejt és Alexandrt? Kiderül-e végül, mit árusít a rejtélyes kioszk?
Na, ezekre a kérdésekre nem fogok választ adni. Akit érdekel, álljon be a sorba, hátha kiderül!

Szelinszkijre és a történelmi párhuzamokra visszatérve, egyébként valóban megtörtént, hogy egy híres orosz zeneszerző koncertjére egy egész éven keresztül kellett várakozni. A valós eset Igor Sztravinszkijhoz fűződik, aki 1914-ben hagyta el Oroszországot – jobban mondva, a háború miatt már nem tudott visszatérni – , és csak 1962-ben lépte át újra szülőföldje határát.
A regénybeli Szelinszkij élete egyébként is sok ponton összecseng Sztravinszkijéval. Nálam ez külön jó pont, mindig értékeltem az olyan regényeket, amik kutatómunkára ösztönöznek olyan témákban is, amikkel egyébként nem biztos, hogy foglalkoznánk.
Ha másért nem, már ezért megérte belekezdeni.

A Sor az orosz-angol író második regénye. Az első, Szuhanov álomélete c. műve egyértelmű sikert aratott a kritikusok körében, A Sorról ugyanez nem mondható el. Olga Grushinnal szemben igen magasak voltak az elvárások, aminek valóban nem sikerült száz százalékig megfelelnie. Legtöbben az író korábbi tudatos, érthető szimbolizmusát hiányolják, mások arra panaszkodnak, hogy néha nehéz kihámozni egy-egy szóképből a valódi jelentést – tényleg elég sok szókép van benne. És az is igaz, hogy van néhány nem teljesen egyértelmű szimbólum; Szergej például nem érez szagokat, Annának nem jó a zenei hallása, Alexandr rosszul észleli a színeket, a nagymama pedig nem beszél. Nyilván van ennek valamilyen jelentése, a Szuhanov áloméletével szemben azonban az ilyen, és ehhez hasonló szimbólumok mögött mintha nem lenne jól kidolgozott koncepció.

Ettől függetlenül  A Sor nem rossz regény, és mind témáját, mind felépítését tekintve izgalmas. Egy kicsit olyan, mint a Godot-ra várva orosz kiadásban, és sokkal több – már-már üdítő – naivitással megfűszerezve. Nagyon fontos az is, hogy A Sorban az emberek együtt várakoznak, így nemcsak egyéni, hanem társadalmi és kulturális szimbólumnak is tekinthető.

Három főszereplőnknek köszönhetően legalább három, különböző szemszögből láthatjuk a sort és annak jelentését, mégis szabad kezet kapunk, hogy eldönthessük, számunkra mit jelent ez a történet.

Mi vajon mire várunk?

Borítókép, és további érdekes olvasmány
A cikk további képei

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: