Álomgyár Könyvek romantikus

Mi is elolvastuk az Egy év Rómábant!

By

Budai Lotti és Kékesi Dóra regénye után újabb lehetőséget kaptunk az Álomgyár kiadótól, hogy magyar szerző tollából olvashassunk. Baráth Viktória Egy év Rómában című regénye egy olyan világba kalauzol el bennünket, ahol megtudhatjuk milyen az, mikor úgy érezzünk minden összeomlik körülöttünk. Mikor nem látunk kiutat a sötétségből és csak a keserűséget érezzük.

A történet szerint Leila egy sikeres írónő, aki karrierje miatt Glasgow-ba költözött. Viszont az életben nem minden fenékig tejfel, és ezt ő is megtapasztalja. Problémák merülnek fel az életében, melyektől pánikbeteg lesz és ezt tablettákkal, valamint alkohollal próbálja meg elnyomni magában. A tragédia amit átélt, és a gyógyszer, illetve alkoholfüggősége végül írói válságba sodorja, amit a kiadója nem néz jó szemmel. Szerkesztője Jeremy, legjobb barátnője és pszichológusa, Joan segítségével elküldi őt Rómába, hogy felfrissüljön, ihletet merítsen és visszatérjen belé az élet.

Leilának pedig pont ez kellett. Az emlékek és az önsajnálat lassan teljesen felemésztette és elfelejtette, ki is ő valójában. Teljesen felőrölte őt a monotonitás és céltalanná vált. Elfelejtette, hogyan kell élvezni az éltet. Ki kellett szakadnia a megszokott környezetből és erre Olaszország tökéletes választás volt.

Segítségére Joan egy régi barátját, Raymond atyát küldi, ám Leila kezdetben visszautasítja az atya kedvességét. Végül a kényszer felül kerekedik a büszkeségén, és reggelente együtt kávéznak, míg nem a lány mégiscsak megkedveli a férfit, és egy gyönyörű barátság veszi kezdetét, aminek köszönhetően Leila szépen lassan elindul felfelé az emelkedőn, maga mögött hagyva a depresszió nyomasztó érzését.

Az Egy év Rómában egy küzdelmekkel teli történet, amely mélyen megérinti az olvasót. Mindkét főszereplő szörnyű dolgokon ment keresztül, és ahogy ez a történet során kiderül, Leila teljesen másként kezd el tekinteni mind a világra, mind pedig Raymond atyára, aki nem csak a város szépségeit mutatja meg a lánynak, hanem azt is, hogy hogyan kell mindezek után élvezni az életet. Azt, hogy a szépség itt van körülöttünk, és sosem szabad eldobni magunktól az életet, bármily rossz is történt velünk.

“Egy papnak beszélni a szexről olyan, mint a diétázónak mesélni, milyen mennyei csokitortát ettünk az előző nap.”

Nagyon tetszett Baráth Viktória írói stílusa. Nem meglepő, hogy korábbi kötetei az Első tánc és A főnök nagy sikereket ért el hazánkban, többek között az Aranykönyv-díjra is jelölve lettek. Jól építette fel a történetet és remekül megoldotta azt, hogy a könyv ne legyen végig negatív hangulatú, sőt, nagyszerű humorának köszönhetően itt-ott megmosolyogtatja az olvasót.

A kezdetekben bár hiába tetszett a regény alapkontextusa, Leila karaktere nem volt szimpatikus. Bunkó és arrogáns volt, aki olyan szinten sugározta magából a negativitást, hogyha az ember szembe találná vele magát a való életben, biztos hogy elmenne az életkedve. De pont ettől vált hitelessé az egész. Mégis mire számítsunk egy olyan nőtől, aki utálja az életét, ha nem erre?

Jonathan Raymond volt a mentsváram nekem is és Leilának is. Neki azért, mert erőt, boldogságot és célt adott, nekem pedig azért, mert rájöttem, hogy én is azok közé tartozom, akik inkább elkerülik az ilyen típusú embereket és ennek hatására elszégyelltem magam. Felmerült bennem a kérdés, tényleg ilyen lennék, aki cserben hagyja embertársait? Vajon én is otthagytam volna Leilát? A regény elérte, hogy főszereplőnk megváltozzon és megszeressem, nem csak a könyvet, hanem őt is.

Senkit ne rémisszen meg az, hogy Jonathannak a foglalkozása az, hogy az egyházat szolgálja. Bár olvashatunk benne Bibliai idézeteket, olyan párbeszédeket, mondatokat, amiktől egyes emberek a falra másznának, de ezt mind olyan körítéssel, hogy egy aprócska mosoly fog megbújni a szánk sarkában, ugyanis a korábban említett Baráth Viki humor mindenben kárpótol bennünket.

“– Basszus – szisszent fel Eunice. – Azt hiszem, mélyen katolikus lettem.
– Vagy csak azt szeretnéd, hogy mélyen benned legyen egy katolikus – bökte oldalba Sophie.”

Külön csavar a történetben, hogy az ateista írónő beleszeret az atyába. Bár Leila eleinte megpróbálja magába fojtani ezt az érzést, egy idő után érzi, hogy a férfi iránt érzett szeretete már túlmutat a barátságon.

Leila tisztában van vele, hogy gondolatai és érzelmei nem illendőek, ezért hallgatva Jonathan tanácsára, kapcsolatot kezd Fabio-val, aki nem más, mint bérházának tulajdonosa, valamint kollégája. Viszont ahogy olvassuk a regényt, rájövünk, hogy a fiatal pap is többet érezhet a nő iránt, és elkezdődik egy érzelmi hullámvasút, amin Viki tökéletesen kalauzol minket.

A könyv akkor válik igazán izgalmassá és bonyolulttá, mikor végre kilépünk Rómából, és meglátogatjuk Leilával és Jonathannal a fény városát, Velencét. A két főszereplő tulajdonképpen itt jön rá, hogy csak együtt lehetnek igazán boldogok. Vajon Leila és az atya hogyan fog dönteni? Vállalják az egymás iránt érzett szerelmet vagy megmarad csupán vágyálomnak?

Baráth Viktória legújabb könyve bemutatja nekünk, hogy mindenki megérdemli a boldogságot, és mindenkire vár a számára megfelelő pár. Azt, hogy mindenki megérdemli és megkapja a happy endet, ha nem adja fel.

Utáltam és szerettem egyszerre a könyvet. Mégis javaslom mindenkinek, azoknak is akiknek kétsége van afelől, hogy elolvassák-e. Ismerje meg mindenki Leila történetét és érezzék át min ment keresztül és jöjjenek rá arra, hogy mindig van kiút a mélyből. Olvassák el a regényt, és tanulják meg, soha ne adják fel az álmaikat.

Borsa Brown: Maffia trilógia

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: