Könyvek

Mészöly Ágnes – Darwin-játszma

Szinte mindenkinek fontos, hogy jól kijöjjön az osztálytársaival, hiszen négy-öt évet együtt kell töltenünk velük. De mi van az osztályfőnökkel? Legtöbbször kedvesek és mindig számíthatunk rájuk, második apukánkká, anyukánkká válnak, sokkal közvetlenebbek és bizalmasabbak vagyunk velük, mint a többi oktatóval. Azonban előfordulhat, hogy egy osztályfőnök, ha nem is gonosz, de nyegle, bátortalan, könnyen elnyomható a többi tanár által. Úgynevezett evolúciós zsákutca.

Hamar Kata jól kijön osztályával, nem töltik együtt minden idejüket, de amikor kell, ott vannak egymásnak jóban-rosszban. Összetartó közösség, melyben a kockák és a nagymenők megférnek egymás mellett.

“Amíg betöltött, azon elmélkedtem, hogy miért a kamaszok kommunikációs és alkoholproblémáival, elszigeteltségével meg ilyenekkel foglalkozik boldogtalan és boldog, amikor a körülöttünk élő fantasztikus felnőttek pontosan ugyanezekkel a problémákkal küzdenek.”

Azonban új osztályfőnökük nem mer kiállni ellenük, nem törődik velük igazán, nem veszi figyelembe a problémákat diákjai szemszögéből. Egy igencsak egyhangú felelés után Kata és barátai úgy döntenek, a maguk kamaszos módján elérik, hogy Kecskeméti Gábor leadja őket, esetleg el is hagyja az iskolát, hogy soha többet ne kelljen látniuk. Azonban a Darwin Daughters küldetése nem úgy végződik, ahogy vártuk.

A történet fokozatosan válik egyre komolyabbá. A mai fiatalok buliai, szerelmei és mindennapi gondjai mellett lassan bontakozik ki a bonyodalom, ami most is ugyanúgy érvényes, most is számít: a tanulók elnyomása.

Az ember azt hinné, könnyedén állást foglalhat vagy a felnőttek vagy a gyerekek pártján, de ahogy az élet sem fekete-fehér, úgy ez sem olyan egyszerű. Semmi sem az.

“Ha mindig ugyanaz a szar van, akkor azt egy idő után megszokod….”

Meg lehet érteni a nebulók érveit, de a végén mégis rajtuk csattan az ostor, mondván, ezt mégsem kellett volna. A jószándék semmi, ha elvetjük a súlykot. Akkor már senkit sem érdekel, hogy nem ezt akartuk.

Nem egy szimpla gimnáziumi tündérmesével van dolgunk. Az emberek és a problémáik valódiak, és bár nehéz elhinni, de ami velük megtörténik, az velünk is ugyanúgy megtörténhet. Lélektani, szívfacsaró, gondolkodásmegváltoztató regény, ami tipikusan az a “még-egy-fejezet” típus. Mielőtt észrevennéd, már ki is olvastad, és csak ülsz, próbálod öszeszedni a gondolataidat, a szavaidat. Csakhogy nem biztos, hogy sikerül.

“Nincs hova futni, a világ utolér.”

Ezért inkább felnőtteknek ajánlott. Látni azt, amit a jövő nemzedéke lát, engedni, hogy átadják tapasztalataikat, érzéseiket. Talán túlzás, de aki nagykorúként olvassa, másként fog nézni a körülötte lévő diákseregre. Könnyebb lesz megérteni őket, ekképp segíteni is tudunk rajtuk, és ami a Darwin-játszmában megtörtént, azt megelőzhetjük.

Moly

Hozzászólások