Könyvek

Marie-Aude Murail – Oh, boy!

Az utóbbi időben egyre változatosabb a könyvesboltok választéka. Mentális és testi betegségek, különböző problémák leküzdése, morális kérdések és filozófikus elméletek boncolgatása. Mindenki máshogy dolgozza fel ezeket, és éppen emiatt nemhogy a fent említett témák, de az örök topikok, mint a boldogság, a szerelem vagy gimnáziumi élet, sem mennek ki a divatból, újra és újra felbukkannak. Mi az, amivel ennek ellenére – legalábbis tapasztalataim szerint – igencsak ritkán találkozunk? Az árvaság valamint az örökbefogadás.

Szerencsére a mai társadalom már nem az a fajta, ahol csak úgy a kapualjban hagynak egy gyereket. A szülők, legyenek akárhány évesek is, felnevelik a gyermekeiket, amennyiben pedig ez nem áll szándékukban, már létezik az abortusz, noha nem éppen megmosolyogtató ez az eljárás.

Történetünk főszereplői a tizennégy éves Siméon, a nyolc éves Morgane és az öt éves Venise. Sok mindenben különböznek, néha összerúgják a port, de egy biztos. Testvérek, a testvérek pedig együtt maradnak, bármi történjék is. Miután édesanyjuk öngyilkosságot követ el, apjukat pedig évek óta nem látták, a gyerekeket a legközelebbi otthonba szállítják. Minden jel arra utal, hogy nincs olyan élő rokonuk, aki a szárnya alá vehetné őket.

“– Morlevent-ok vagy a halál!
A két fiú keze tüstént ökölbe húzódott, és Venise a sajátját rájuk téve fejezte be a rakást. Mauvoisin elmosolyodott az ingatag építmény láttán.
– Szabad? – kérdezte.
És két kezét háromszögalakban legfölülre helyezte, mintha tetőt tartott volna fölé.”

Azonban a koraérett fiú kutatni kezd, elkéri a polgártörvénykönyvet, teóriákat gyárt. Hiszen ki akarna idő előtt felnőni? Ki akarná megkockáztatni, hogy elszakítsák testvéreitől? Márpedig manapság egy házaspár sem fogadna örökbe három gyereket. Nekik együtt kell maradniuk.

“Bart leült a fotelbe, és a két fivér egymásra nézett. Ugyanaz a mosoly egyesítette őket, amelyben a gyengédség csúfolódással keveredett.
– Kösz mindenért – mondta Siméon.
– Kösz a többiért. 

Kösz, hogy figyelmeztetés nélkül beléptél az életembe. Kösz, hogy megváltoztattad a folyását és megváltoztattál engem is.”

Amikor egyszerre két Morvelent-utódot is talál a bíróság, megkezdődnek a tárgyalások és az ilyenkor elvégezendő eljárások. Csakhogy először egyikük sem akar a testvérek gyámja lenni, utána pedig bizonyos okok miatt mind a ketten. Egymást követik a bonyodalmak, a kapocs pedig, amit Siméon, Morgane és Venise törhetetlennek, elszakíthatatlannak hitt, veszélybe kerül a két gyámjelölt viszálya miatt.

Marie-Aude Murail humoros, abszurd köntösbe rejti az igencsak komoly témákat, melyek felbukkannak a könyvében. Szerepet kap a lélek és a test harca, a melegekkel szembeni előítéletek, a gyermekvállalás, a gyerekek és a felnőttek világnézete közt húzódó ellentétek, valamint az utóbbi hatása az elsőre. Gondoljunk csak bele! Legyen egy általános iskolás, egy tinédzser bármilyen érett és komoly, akkor is gyerek, akinek szüksége van előre kitaposott ösvényre, amiből elindíthatja a sajátját, ezt pedig néha hajlamosak vagyunk elfelejteni.

“Tíz nappal később Bart elvitte az öccsét az első érettségi vizsgára. Filozófia. Négy óra güzülés.
(…)
Négy órával később Bart érte jött a vizsgaközponthoz.
– Na?
– „Jogunk van-e a mássághoz?” – mondta válaszképpen Siméon.
Ezt a témát választotta ugyanis.
– A buziknak joga van az élethez, vagy rájuk kell varni a rózsaszín háromszöget? – fejtegette Bart a járdán riszálva magát.
Siméon észrevette, hogy a bátyja magára vonja a gimnazisták figyelmét, ököllel a vállára csapott.
– Hagyd ezt abba, vagy meg fogom bánni, hogy azzal zártam: „igen”.”

Egy regény az elfogadásról, az összetartásról, a harcról, a reményről és igen, a valóságról is. Ajánlom mindenkinek, aki ki akar kapcsolódni, aki szereti a komolytalannak tűnő komoly történeteket, aki egyediségre vágyik. Ajánlom azoknak, akik keresik önmagukat, az ösvényt, amin elindulhatnak, azoknak, akik éppen a saját ösvényüket készülnek elkezdeni, és legvégül azoknak, akik segítenek ebben nekik. Tudjátok, hogy nem vagytok egyedül!

Forrás: Moly  , Babanapló

Hozzászólások