Könyvek

Marie-Aude Murail – Lakótárs kerestetik!

A kutya különös esete az éjszakában. Egy képzeletbeli barát naplója. Egy kisfiú. Esőember. Ha ezeket a címeket halljuk, az autisták és a mentális fogyatékkal élők jutnak eszünkbe. Van, aki szánja őket, más empátiát érez, megint más nem tudja elfogadni őket. Egy biztos, nem vagyunk közömbösek irántuk. Egyre több regény, film, sőt sorozat – például a Good Doctor – dolgozza fel ezt az állapotot. Ők nem szólnak, szóljunk mi helyettük!

“– Istenem, add vissza nekem Sutyit! – könyörgött Kléber.
És félig sírva, félig nevetve hozzátette:
– Olyan bonyolult vele az élet, s mégis mennyivel egyszerűbb…”

Marie-Aude Murail Oh, boy! című könyve által vált ismertté. Akkor az árvaság és a homoszexualitás kapta a főszerepet, ezúttal pedig egy értelmi fogyatékkal élő fiatal férfi és kistestvére köré épül a történet. Az írónő védjegyévé vált humor itt is ugyanúgy jelen van, aki szereti a könnyed, néha szívfacsaró és nagyon komoly, mégis vicces történeteket, nem fog csalódni.

Barnabé, alias Sutyi huszonegy éves, és bár el tudja látni magát, megérti a körülötte lévő világot és felfogja annak ingereit, mégsem tudna egyedül boldogulni. Kléber tizenhét éves, és nem éppen toleráns édesapja miatt úgy dönt, nemcsak, hogy kiveszi bátyját az elmegyógyintézetből, de megpróbál, mondhatni új életet kezdeni. Folyton-folyvást a társ- és albérlők hirdetéseit nézegeti, miközben egy percre sem meri magára hagyni bátyját, aki örökre gyerek marad.

Végül négy fiatallal költözik össze, akik mind másként viszonyulnak Sutyihoz. Miközben valaki mindennap vigyáz rá, Kléber iskolába jár, próbál becsajozni, éli a kamaszok megszokott életét – és közben egy pillanatra sem feledkezik meg testvéréről. Ahogy fogynak az oldalak, úgy változik meg minden karakter Sutyi hatására, úgy ismerjük meg, kinek mi árnyékolja be az életét, mi rejlik a külvilágnak mutatott maszkjuk mögött. Ahogy a valóságban, úgy itt is lesz, aki hatalmas szerepet tölt be a testvérpár életéven, lesz háttérben megbúvó karakter és lesz időnként felszólaló, kiismerhetetlen szereplő, akiről nehéz lesz eldönteni, pozitív-e vagy sem.

“Enzo odahajolt hozzá, és homlokát óvatosan Sutyi fejéhez ütötte.
– Ding – mondta Sutyi, akit mulattatott a dolog.
– Tudod, hogy haverok vagyunk? – súgta oda Enzo.
– Aha – súgta vissza Sutyi.”

Noha a cselekmény vicces és aranyos, maga a téma igenis komoly, olyan, amire megéri időt szánni. A társadalom elfogadóbb és segítőkészebb, mint volt. Mindenkinek jut figyelem. De akkor miért aktuális még mindig ez a téma? Miért nem tudunk legalább egy kicsit segíteni azoknak, akik örökre gyerekek maradnak?

A Lakótárs kerestetik! egy olyan könyv, ami a gondtalanság és komolytalanság illúziójába ringat, és amikor felébredsz, tudni fogod az igazat. Mindenkinek más lesz, ahogy egyik ember sem egyforma. Ha találsz valakit, aki olvasta, ne ítéld el, mert a véleménye különbözik a tiédtől! Próbáld meg az ő szemszögéből, más perspektívából nézni mind a regényt, mind a világot, és meglátod, érdekes lesz! Talán olyan dolgokra jössz rá, amik mindvégig az orrod előtt voltak, rejtve.

Ajánlom mindenkinek, aki tudja, milyen érzés másnak lenni.

Forrás: Moly

Hozzászólások