Könyvek

Lány, idegen, nő vagy akit akartok, most AZ ABLAKBAN – A. J. Finn

Mióta kijött a Lány a vonaton, azóta újra felkapott lett a thriller zsánere, és csak úgy, mint pár éve a vámpírok esetében, most mindenki hátborzongató tartalmakat akar alkotni. A nagysikerű bestseller sokakat megihletett, köztük A. J. Finnt, a Nő az ablakban íróját is.

A thriller feladata, amit már az elnevezés is sejtet, hogy megborzongassa az olvasót. A veszélyeztetett főszereplő általában csak sejti, hogy bajban van, de a történet végéig sem az olvasó, sem a főszereplő nem szembesül magával a veszély forrásával. Ilyenkor együtt izgulhatunk a karakterrel, dobogó szívvel olvashatjuk a sorokat, ahogy egyre közelebb kerülünk a plottwisthez.

Az Alfred Hitchcock által megteremtett műfaj most újra reneszánszát éli, de újabb elemekkel vegyíti azt. Ahogy már a Lány a vonatonnál láttuk, úgy itt is a főszereplőnk tudatlanságát és bizonytalanságát a sajátos állapota jelenti. Anna, a Nő az ablakban című könyv főszereplője nem elég, hogy alkoholfüggőséggel küzd, de még az agorafóbia is megnehezíti a mindennapjait. A tény, hogy pánikrohama van már attól, hogy csak egy lépést tesz a külvilágba, beszűkíti a lehetőségeket. A regény által érezhetjük milyen nehéz egy ilyen embernek, aki csak a saját otthonában érzi magát igazán biztonságban. Lehet, hogy a személyes tapasztalatok közrejátszottak ebben, de én teljesen meg tudtam érteni Anna helyzetét. És gondoljunk csak bele, amikor a veszély már ott is fenyeget, ami eddig a védelmünkre volt, a saját otthonunkban.

AH magazin (@ahmagazin) által megosztott bejegyzés,

Ehhez a védtelenség érzethez csatlakozik még Anna alkoholfüggősége és a különböző lelki problémái miatt szedett gyógyszerek keveredése, ami miatt nem csak a többi szereplő számára, de neki is megkérdőjelezhető lesz, hogy bizonyos dolgok tényleg megtörténtek-e. Az olvasó pedig szintúgy kétségek között gyötrődik, hiszen ő csak Anna szemszögét ismeri.

Az igazi bonyodalom akkor történik, amikor új szomszédok érkeznek a környékre, akiknek a lakására Anna tökéletesen rálát. Ebben az esetben is él az egyik hobbijának, miszerint a saját ablakából figyeli meg az új családot, Russeléket. Közben régi filmeket néz, sakkozik és az agora nevű fórumon próbál segíteni a hozzá hasonlóknak.  Ja igen, Anna gyermekpszichológus volt, míg egy bizonyos tragédia a háza falai közé nem szorította. Pár napon belül megismerkedik a Russel család női tagjával, jól szórakoznak együtt és Anna rögtön a szívébe zárja Jane-t, és a fiát, Ethant. A dolgok azonban nem folynak sokáig békés mederben (ami Anna állapotát tekintve eddig sem volt túl békés), hiszen Anna valami olyat lát az ablakából, amit talán jobb lett volna elkerülni. Végignézni, ahogy Jane-t leszúrják és a nő a haláltusáját vívja az ablak előtt. Itt kezdődik az igazi thriller és a kérdések sorozata. Anna nem nyugszik, igazságot akar szolgáltatni Jane-nek, aki barátságos volt vele és nem nézte dilisnek. Ki lehetett a gyilkos? Megtörtént mindez egyáltalán? Plottwistek hatalmas sora következik, amiket egyértelműen nem szeretnék végig lelőni.

Tény, hogy az író nehéz szituációt választott első könyve témájának. Egy olyan ember szemszögéből megírni a történetet, aki az események 90%-ánál nincs teljesen magánál, embert próbáló feladat. Nehéz hitelesen átadni a részegség nyújtotta bódulatot, vagy azt a depresszív hangulatot, pániktól felfokozott pillanatokat, amiket Anna átél. Nem mondanám, hogy A. J. Finn tökéletesen oldotta meg a feladatot, mivel a regény szórakoztató lett. Talán nem ez a legjobb jelző, amit egy thriller történet kaphat, ezért merem ajánlani olyan olvasóknak, akik nincsenek hozzászokva a félelmetes, borzongató történetekhez, esetleg nem bírják olyan jól az elméleti terrort.

AH magazin (@ahmagazin) által megosztott bejegyzés,

Szórakoztató. Könnyen lehet haladni vele. Talán az író stílusának és Anna helyzetének kettős kombója adja ki ezt, hogy nem kell megerőltetnünk magunkat az olvasás közben. Gyakran olyan sok a párbeszéd, narráció nélkül, hogy sokszor úgy éreztem nem könyvet, hanem inkább egy film forgatókönyvét olvasom és állandóan figyelmeztetnem kellett magam, hogy ezt a történetet egyelőre nem viszik vászonra.

Mégis, ami egy igazán különleges alaphangulatot ad a regénynek, az a sok apró, személyes gondolat, amiket Annán keresztül ismerhetünk meg. Az író szokatlan képeket fest le előttünk, direkt rosszul használt szóképekkel, metaforákkal és megszemélyesítésekkel éri ezt el. Talán ezzel próbálta jobban visszaadni Anna sokszor bódult állapotát. Az eszköz jól működött, engem legalábbis megfogott, még ha a dolgok képlékenysége inkább hiányérzetet keltett bennem, nem pedig bizonytalanságot.

A vége jól ki lett találva, a fordulatok sorának nagyobb része meglepett. Habár néhány beleerőltetett apróság rontott a végképen és az utolsó fejezet még inkább összetörte a képet, összességében egy élvezhető könyvnek mondanám. Mégis bántam volna, ha lemaradok erről a könyvről, ezért köszönettel tartozom az Alexandrának.

Aki egy kis pihenőt szeretne tartani a komoly könyvektől és egy kis laza nyári borzongásra vágyik, vegye a kezébe ezt a könyvet. És ha elolvastad, ne felejtsd el a kommentekben leírni a véleményedet!

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.