Könyvek

Krausz Emma – Osztálykép

 

Néha egy pillanat műve az egész. Szerelem első látásra, amikor mindent egy lapra teszel fel, vagy amikor elveszítesz valami fontosat. Az élet ezekből a mostokból tevődik össze. Némelyik megmarad, és van, amelyik a feledés homályába merül.

Krausz Emma, [bekezdés]-díjas írónő első könyve, az Osztálykép is egy ilyen pillanattal kezdődik. Rikító, vörös rúzzsal, az ajtó nyikorgásával és a férfivécé csempéjének hidegével.

– Egyvalamit tudok mondani neked, Ákos. Utálhatod magad azért, ami vagy, de érdemes? Egész életedben önmagaddal kell élned. Ha utálni akarsz valamit, akkor utáld azt, amit teszel, mert azon tudsz változtatni, azon viszont nem, aki vagy.

Levente visszahúzódó, a tanulmányait az első helyre tevő, szorgalmas és lelkiismeretes fiú, aki kétszer is meggondolja, kinek mit mondjon. Talán családi háttere miatt ilyen következetes, esetleg az iskola, a múlt az oka? Mindenesetre amikor rányit az osztálytársára, Ákosra, ahogy éppen sminkeli magát, a fiúnak eszébe se jut szétkürtölni felfedezését. Még másik párt is hajlandó lenne kérni magának a történelemfeladathoz, ha lehetséges lenne.

A két fiú a kezdeti nehézségek után, melyeknek Ákos bizalmatlansága az oka, ismerkedni kezd, fokozatosan lesznek egymás életének részei. Levente barátokat szerez, kilép a komfortzónájából, ugyanakkor Ákosról is kiderül, hogy több, mint egy focista, aki magasról tesz az iskolára és a szabályokra.

A szerző persze a mellékszereplőknek is elég teret hagyott. Olyanok bontakoztak ki egyes fejezetekben, mint a csendes Márk, a régies szóhasználatú, figyelmes Ida, vagy a lázadó, másokat eltipró Dorina. Mindenkinek megvan a maga története, és el is mondják. Nem maradnak kérdések.

– Szeretni bátorság, nemtől függetlenül.

Az Osztálykép könnyen olvasható, a nyelvezete egyszerű, a cselekmény pedig magával ragadó – éppenhogy nem olvassa ki egy ültében az ember. Csavaros, lélektani, a szeretetről szóló ifjúsági regény, ami nem csak a fiatalabb korosztálynak ajánlott, hanem mindenkinek. Annak is, aki Ákos, és annak is, aki Levente szemén keresztül látja a világot. Mert még ha úgy is tűnik, hogy nincs melletted senki, sosem vagy egyedül.

http://www.ahmagazin.com/konyvek/edouard-louis-leszamolas-eddyvel/

Hozzászólások