Könyvek

Klisé AWAKENS – Elise Kowa: Air Awakens

Játsszunk egy játékot! Elmondok pár állítást, ti pedig ezek alapján próbáljátok kitalálni, melyik könyvről van szó. A főszereplő egy lány, akiben elméletileg nincsen semmi érdekes, átlagos ember, esetleg még könyvmoly is. Egy nap azonban kiderül, hogy különleges, ezáltal egy olyan kultúrához tartozhat, ami az átlag emberek számára ismeretlen vagy félt. Neki erről a lehetőségről eddig fogalma sem volt, de idővel az is kiderül, hogy még ezek között a különleges lények között is egyedülálló szerepe van. Idővel két férfi figyelmét is megkapja, az egyik egy gyerekkori barátja, a másikhoz azonban, valami rajta felül álló erő köti.

Ki találta ki, hogy melyik könyvről beszéltem? A megfejtés: nagyjából minden (fantasy) Young Adult irományról valaha. De most konkrétan az Air Awakens című regényről van szó, az USA today bestseller írójának, Elise Kova tollából.

Egy olyan fantasy világban járunk, ahol a varázslók olyan rétegét képezik az embereknek, akiktől félnek, megvetik őket. Vhalla sincs ezzel másképp, könyvtáros tanoncként sok könyvhöz hozzáfér és ismeri a világuk történelmét – valamennyire. Az ő nézetében a sok háborúról, ami jelenleg is dúl, a sok pusztításról a varázslók tehetnek, az az erő képes hatalmas rombolásra. A végzetétől, génjeitől azonban ő sem menekülhet, felébred benne az, amiről még ő sem tudta, hogy ott van, az erő a varázslásra. Ezt is csak akkor tudja meg, amikor a varázslók tornyába viszik, ahol szembesítik őt a tényekkel. Vhalla nem akarja elfogadni az erejét, a saját, megszokott életét szeretné élni. Ragaszkodik hozzá, hogy kitépjék belőle ezt a varázslatot, ahelyett, hogy megtanulja használni. Végül haladékot kap, jó pár hetet, míg eldöntheti, hogy megszabadul e az erejétől vagy megtanulja használni. Képbe kerül a koronaherceg, aki szintén varázsló és tekintettel a közöttük megszületett mágikus kötelékre, és Vhalla különlegességére, úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi és tanítgatni kezdi. Az események néhol nyugodtan, néhol felfokozottan mennek tovább, folytonos hullámvölgyekbe érve és abból kikecmeregve.

,,You will have only ever lived through everyone else’s experiences.”
,,Csak mások tapasztalatain keresztül fogsz élni.”

Az érzéseim végig vegyesek voltak, ahogy olvastam a könyvet. Az első száz oldal számomra nem nyújtott semmi izgalmat, ám utána már kezdtek érdekesen alakulni az események. Habár a megalkotott világ nem adott semmi újat és emiatt csalódnom kellett. A történelem varázslókra és háborúkra vonatkozó részén kívül vajmi kevés derül ki abból, hogy milyenek a viszonyok az emberek között, mik az erkölcsi normák, szociális helyzetek, nem is beszélve a vallásról, amik a fantasy zsánerű könyveknek fontos elemeit szokták képezni. Emiatt ütköztem párszor ellentmondásokba és sok esemény, kapcsolat, karakter lett számomra hiteltelen. Egy olyan világ, ahol harcok folynak, a varázslók is mindennaposak (noha egy toronyban élnek külön másoktól), és már vagy száz éve annak, hogy irtották őket, butaságnak tűnik az az elmaradott eszme, amivel a birodalom fontos emberei hozzájuk állnak. Nincs eldöntve, hogy a régi korokra hajazó fantasy világát teremtette meg az írónő, vagy inkább modern gondolatokat, a mai világ helyzetét próbálná szemléltetni. Sajnos a kettő kizárja egymást, nagyon nehéz összeegyeztetni ezt a két dolgot úgy, hogy bizonyos helyekben ne üssék ki egymást, ne cáfoljanak rá állításokra. Nem csak a varázslók helyzete macerás így, hanem az emberek közötti kapcsolatok, amikben a régi időkben a vallás nagy szerepet játszott. Itt azonban az egybekelés előtt is lehet olyan dolgokat tenni, amik amúgy nem lennének helyesek és megengedhetik maguknak a karakterek, hogy ne legyenek vallásosak, hiába jön le úgy a történetből, hogy ennek a hitnek legalább olyan meghatározó szerepe van, mint nálunk a kereszténységnek volt a középkorban. Ez a tény kissé már rögtön a könyv elején elvette a kedvem és nem tudtam hogyan viszonyuljak Elise Kova világához, mivel a továbbiakban sem kaptam több támpontot. A fantasy regényeknél szokás, hogy egy, a valóságban létezett korhoz igazítják a technikai fejlettséget és a normákat, ezentúl próbálják formálni a maradékot, különleges lényeket, mágikus dolgokat. Vagy pedig teremthetsz egy zsírúj világot, ahhoz viszont pontos leírások kellenek, tények, amiket megismertetsz az olvasóval.

,,Why did growing up shrink her mind?”
,,A felnövés miért zsugorította össze az elméjét?”

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

A történet felépítése is hagy némi kívánnivalót maga után. Ahogy már a címből és bevezetőből is rájöhettetek, a regény tele van a megszokott YA klisékkel, amiktől én már a falra mászom. Aligha van rosszabb olvasási élmény, mikor már a sokadik ugyanolyan könyvet olvasod, ugyanazokkal a fordulópontokkal, elemekkel és karakterekkel, csupán a körítés változik. Ez a váz itt is megvan. Néha az volt az érzésem, az írónő megpróbál újítani, egy kis üde változatosságot vinni bele. Ám minden alkalommal, mikor végre élvezni kezdtem a különbségeket, visszatértünk a kiindulóponthoz. Olyan volt, mintha Elise Kova félne attól, hogy újat alkosson, ezért visszamenekül a megszokott, biztonságos klisékhez.

A karakterek ugyanúgy nem nyújtanak túl sok újdonságot, ahogy a történet sem. A főszereplőnk, Vhalla az, aki már elég kidolgozatlannak tűnik, egy olyan karakternek, akit nekünk kell megteremteni a jellemvonások híján. Nem kapunk bizonyítékot azokra a jellemzőire, amikkel az írónő körülírja nekünk őt. Néha egy üres bábunak tűnik, néha pedig már-már úgy néz ki, hogy nem csak légüres térről van szó. Ezt akár jellemfejlődésnek is el lehet könyvelni, és ezt szeretném kiemelni mint egy jó aspektusa a regénynek. Habár a karakterét leginkább a kapcsolata a herceggel formálja meg és alakul át a regény végére. Kifejezetten tetszett, ahogy a könyvet lezárták ilyen szempontból, hiába volt ez az átalakulás kicsit ugrásszerű. Hiteltelenné teszi a tény, hogy ő maga végig elszenvedője az eseményeknek, még csak nem is alakítja a történéseket, hanem az ereje az, ami az ő tudatán kívül néha belekontárkodik dolgokba. Ugyanolyan az áldozatként szerepel végig, szenvedésének alig van tényleges célja. Őszintén, egy tizenkét éves kislány vágyálmára emlékeztetett.

,,If she could use magic on her hair, her life would be complete.”
,,Ha tudna varázslatot használni a haján, az élete teljes lenne.”

A többi karakter sincs szinte sehogy sem megalkotva. Hiába tudjuk, hogy kik a legjobb barátai Vhallának, ki az aki közel áll hozzá és kire néz fel, túl kevés időt töltünk velük ahhoz, hogy igazán kötődhessünk. A külsejükön kívül alig derül ki róluk valami, nem tudunk aggódni értük vagy örülni nekik. A regény kezdete óta alig látjuk őket, ezért olyan mintha Vhalla sem töltött volna velük annyi időt, mint amennyi le van írva. Az ideiglenes főgonosz is elég jellemtelen lett, olyan, aki csak azért lett megalkotva, hogy gonoszkodjon és Vhallát kínozza, a végzetébe küldje, oda, ahova az írónő akarja. Itt is felüti a fejét a fentebb említett probléma, az össze nem illő világról.

A jellemtelen karakterek közül kivételt képez a koronaherceg, Aldrik, aki legalább egy üdítő kis változatosságot jelentett nekem ebben a klisécunamiban. Az idealizált férfikép helyett inkább egy olyan jellemet jelenít meg, akit meg kell ismerni ahhoz, hogy tudjuk, nem olyan szörnyű ember. Hasonlóan történik itt, mint a Szépség és a Szörnyetegben. A kapcsolata Vhallával is egész szépen fel van építve, mondhatni követhetően alakul.

Kicsit olyan volt nekem ez a könyv, mintha Elise Kova elolvasta volna az Alkonyatot, megnézte volna Aang legendáját, esetleg hozzáolvasott volna még egy-két YA fantasyt és úgy döntött, hogy ő szeretne egy ilyet írni.

A YA irodalom rajongóinak tudom ajánlani ezt a regényt, ők bizonyára élvezni fogják. Akik viszont kifejezetten fantasyt szeretnének olvasni, azok nézzenek körül máshol.

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.