F fantasy humoros K kaland Könyvek Könyvmolyképző new adult romantikus thriller young adult

Kifejező borítójú könyvsorozatok

By

Manapság a könyvpiacon egyre nehezebb újat alkotni. Végső soron a könyv is egy termék, amit valahogy el kell adni. Ehhez pedig, ha beismerjük, ha nem, nem elég csak a jó tartalom. Hatványozottan igaz ez a könyvsorozatokra, bár ott talán annyi könnyebbség merülhet fel, hogy akiket már korábban megragadott a történet és kíváncsiak a folytatásra, azok le fogják venni a polcról a következő kötetet is, bármilyen a borítója. Viszont azok meggyőzésére, akik fenntartásokkal állnak bizonyos könyvekhez, nagy segítség lehet a szépen kivitelezett külső. De vajon melyek tartoznak a legkedveltebb és legkifejezőbb borítójú könyvsorozatok közé?

 1. Michelle Hodkin  Mara Dyer sorozata

Nem tudjuk ki, hogy van vele, de mi valamiért szerelmesek vagyunk az olyan borítókba, amelyek víz alatti jeleneteket ábrázolnak. Michelle Hodkin sorozata pedig pont ilyen. Az összes rész egy sémára készült, mindegyik hozza ezt a misztikus, bizonyos elemeiben kissé homályos hatást, ami remekül reflektál a történetre. Főszereplőnk, a címben említett Mara Dyer, aki egy, az egész életét megváltoztató tragédia után, családjával együtt új városba költözik, hogy mindent elölről kezdjenek és tiszta lappal indítsanak. Marának azonban az átlagos gondok mellett meglehetősen furcsa és egyre rémisztőbb problémákkal is meg kell küzdenie. Mindezt úgy, hogy a barátai halálát okozó baleset következtében amnézia alakul ki nála. Az írónő, a sorozat minden könyvében remekül eljátszik az olvasókkal, előszeretettel vezet minket az orrunknál fogva, egészen addig, míg már a főszereplőhöz hasonlóan mi sem tudjuk eldönteni mi a valóság, és mi nem az.

2. Bree DeSpain – The Dark Divine sorozat

Annak ellenére, hogy ezek a könyvek nem teljesen váltották be a hozzájuk fűzött reményeinket tartalom szempontjából, semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül a borítóik mellett. A fekete háttér minden egyes esetben szépen kiemeli a hófehér, női lábakat, de emellett változatosságot is képes belevinni pusztán azzal, hogy mindig más-más színű anyag jelenik meg a különböző részek borítóin. Hasonló megoldással találkozhatunk itt is, mint a nagy sikerű Twilight első részének címlapján, bár, míg ott kezekkel dolgoztak, itt lábakkal érték el ugyanezt a hatást.  Ezek után gondolhatjuk, hogy itt is, valamiféle paranormális történettel lesz dolgunk. A főszereplőnk Grace Divine, a helyi lelkész lánya, akinek bátyja sötét titkot őriz. Senki sem tudja mi történt azon az éjszakán, mikor véresen jött haza, Grace gyerekkori barátja Daniel pedig eltűnt. Évekkel később azonban, mikor Daniel újra felbukkan az életükben Grace-nek választania kell közte és a bátyja, Jude között.

 3. Sarah J. Maas – Üvegtrón sorozat

Ismételten egy olyan sorozat, amelyről csak áradozni tudunk. Nemcsak a jól felépített karakterek és a fantasy világ miatt, hanem a külsejük miatt is. Habár általában nem állnak valami közel hozzánk az ilyenfajta „jócsajokpáncélban/álligfelfegyverezve” borítók, ennél a sorozatnál viszont valamiért nagyon betaláltak. Nemcsak azért jók ezek a borítók, mert részenként mindig újabb és újabb háttérszíneket kaphatunk, hanem azért is, mert érdemes megfigyelnünk, ahogy a főszereplő arca egyre inkább megváltozik, pontosan úgy, ahogy ő maga is változik a történet során.

Maga a sztori Erileában, egy lenyűgözően felépített új fantasy-világban játszódik, korábban emlegetett főszereplőnk pedig Celaena Sardothien, ennek a birodalomnak a leghírhedtebb és egyben legkeresettebb orgyilkosa. Ő azonban történetünk kezdetén egy embertelen bányában raboskodik,- elfogása után, mígnem egy nap a herceg magához rendeli, hogy a Bajnokaként álljon ki, egy, a király által meghirdetett versenyen. Ha a lány győz, visszanyerheti a szabadságát. Szóval a tét hatalmas, ám a Celaenának nemcsak az ellenfeleivel kell megbirkóznia. Meg kell fejtenie a palotában és a saját magában lakozó titkokat is, mielőtt még túl késő lenne.

4. Dan Wells – Nem vagyok sorozatgyilkos sorozata

Az egyik személyes kedvencünk. Bátran kijelenthetjük, hogy Dan Wells napjaink egyik legtehetségesebb és sokoldalúbb írója, mindemellett pedig az egyik leginkább könyvei külsejére is gondot fordító. Elég ha csak alaposabban szemügyre vesszük a Nem vagyok sorozatgyilkos című trilógiáját. A belbecset tükrözi a külcsíny. Már a legelső darab is nagyon figyelemfelkeltőre és kifejezőre sikerült, az élethű, véres betűkkel és foltokkal, valamint a vágásnyommal. Ráadásul a következő két kötet szintén követi ugyanezt a sémát, kisebb-nagyobb változtatásokkal. A történet egyébként egy tizenöt éves srácról, John Wayne Cleaver-ről szól, akinek igen különös hobbija van: imádja a sorozatgyilkosokat és mániája, a gyilkolás különböző módjainak tanulmányozása. Olyannyira, hogy már orvosi segítségre van szüksége, pszichoterapeutához jár. Rögeszméjén az sem segít, hogy édesanyja vezeti a városka hullaházát. Egy nap azonban rejtélyes gyilkosságok kezdenek elharapózni a városban, amik felkeltik a fiú kíváncsiságát, így hát nyomozni kezd. Ténykedése során azonban egyre csak hullákba botlik és lassan már az ő szerepe ismegkérdőjeleződik. Nem könnyíti meg a dolgot, hogy saját maga előtt sem titok, hogy szociopata. De nem sorozatgyilkos.

 

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: