disztópia GABO Kategóriák Kiadók Könyvek romantikus

Kiera Cass – A párválasztó

By
Nehezen fogtam ezt a könyvet a kezembe. Sokáig nézegettem a könyvesboltok polcain, de valahogy nem tudott megfogni. Talán azért, mert nem rajongok a tévében sem az ilyen típusú sorozatok iránt, hát akkor a könyv miben lenne más? Végül mégiscsak hozzám került és nem bántam meg. Egyáltalán.
Maga, ez a disztópikus könyv egészen megfogott. Nem azt mondom, hogy letehetetlen volt, de nem volt rossz kicsit sem, lehet a további kötetek olvasása közben még a kedvenceim közé is kerül. Az elején, mikor a különböző kasztokról olvastam, egyből az Éhezők Viadala jutott az eszembe. Egy kicsit húztam is a számat, de végül rájöttem, azt leszámítva, hogy a számok emelkedése a társadalmi helyzetet tükrözi, nem sok hasonlóság van a két könyv között.

A történet Illéában játszódik, aminek a keletkezése nagyon érdekes, mikor olvastam csak ámultam a kidolgozottságán. A negyedik világháború lezajlása után, a korábbi Észak-Amerika nem bírta elviselni azt, hogy létrejött a Kinai Amerikai Állam. Érdekesen hangzik, nem? A korábban említett kasztok egyestől nyolcasig vannak. Az egyesek a királyi család, míg a kettesek és hármasok a további vagyonosok. Négyestől lefelé romlanak a viszonyok, a hatosok, hetesek már éppen-hogy csak nem nincstelenek, míg a nyolcasok már teljesen elveszettek. A férfiak nem házasodhatnak felfelé és igen ritka az, ha a nők, a saját kasztjuk alatt esküdnek.

Akárcsak az Éhezők Viadalában, itt is meg van szabva, hogy a különböző családok mit dolgozhatnak. Az ötösöknél, mint például a Singer családban, mindenki művész. Az édesapa szobrász, az anyuka énekes, ahogy a mindössze tizenhat éves főhősünk, America is. Mivel öten vannak testvérek és a legidősebb már teljesen kirepült a családi fészekből, neki is dolgoznia kell. A családból egyedül az öccse lóg ki, Gerad, aki a képzőművészetnek ellentmondva, futballozni szeretne.

Az életük nem könnyű, és a sok munka ellenére a megélhetésük nehézkes. A megoldás egy olyan dolog, amit America egyáltalán nem pártol. Egy levelet kap, miáltal bekerülhet a Párválasztó című adásba, ahol Maxim herceg kegyeiért versenyezhet egy tucatnyi lánnyal. Édesnyja nyüstöli, hogy jelentkezzen, hiszen ezzel a családok jelentős mennyiségű támogatást kapnak, de ő nem tudja azt, hogy a lánya szíve már másért dobog. America ugyanis két éve él titkon boldog párkapcsolatban hatos számú barátjával Aspennel. Végül ő győzi meg a lányt, hogy jelentkezzen, nem számolva a következményekkel, hogy barátnője bekerül a kiválasztott lányok közé.

Nos igen, America bekerült a kastélyba és első dolga volt közölni a herceggel, hogy ne is álmodjon arról, hogy ők valaha együtt lesznek. Egy nagyszájú, őszinte csaj, aki idő közben ízig vérig hercegnővé alakul. Persze nem volt felhőtlen az iránta való bizalmam, mert időnként elég kellemetlen dolgokat művelt, de ilyenek ezek a szerelmi háromszögek, mert igen, ez azzá alakul. Bár megmondja, hogy nem lesz sose királynő, azért mégis beleszeret Maximba. És mikor máskor kell felbukkannia Aspennek? Hát persze, hogy akkor! És ki nem fogja elárulni ezt a hercegnek? Hát persze, hogy America!

Ami különösen tetszett a könyvben, az nem csak a borítója, ami gyönyörű (és külön boldogság, hogy az eredetit megtartották), hanem a sok szerethető karakter. Mivel a főszereplőt már kivégeztük, legyen az első Maxim. Egy visszahúzódó átlagos fiú alakját kelti, aki csak arra vágyik, hogy legyen egy boldog kapcsolata, amiben a párja America lenne. Az elején nem szimpatizáltam vele, de a végére nagyot nőtt a szememben, és ha elolvassátok vagy elolvastátok, (majd) tudjátok, hogy mire gondolok. Szerintem ezzel ti is így vagytok. Nagyon megkedveltem az ‘ellenfeleit’, egytől egyig, még a kettes kasztban való Celestet is, aki amúgy a természetéből adódóan egy hárpia. May nagy kedvenc volt, mint testvér, és kis áruló, aki nem sírt a sütitől. Nagyon bírtam és sajnáltam, hogy olyan keveset szerepelt. Remélem a továbbiakban több minden derül majd ki róla.

Összességében nem volt egy rossz könyv, sőt. Megértem, hogy miért vannak oda érte  nagyon sokan és sajnálom, hogy csak most sikerült elolvasnom.

Személy szerint én nem nevezném ezt disztópikus könyvnek, mert ugyebár kasztok vannak benne, megjelenik a szegénység és a lepusztultság, de mi ezt nem nagyon érezzük. Hiszen mi a kastélyban vagyunk, humor és szórakozás mindenhol, egyedül Mer mesél a pusztulásról Maximnak, aki ezen segít változtatni.

 

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: