Könyvek

Kiera Cass – A szirén

Kiera Cass neve, a nagysikerű Párválasztó sorozatról lett híres. America disztópikus története után – ami sokak számára klisés volt, a GABO könyvkiadó jóvoltából most egy új, romantikus young adult könyvet olvashatunk az írónőtől, ami egyszerre gyönyörű, időnként meglepő, és végtelenül szomorú. Egyszerűen csak imádni lehet!

Főszereplőnk Kahlen, a történet elején szirének által vált hajószerencsétlenség áldozatává, ám az Óceán megkönyörült életén, és így csatlakozott ő is éneklő nővéreihez, hogy együtt szolgálják Őt. Onnantól kezdve a lánynak száz éven keresztül kell énekének segítségével táplálnia más emberek halálával az időnként háborgó, időnként pedig szelíd anyaként viselkedő vizet. Mivel a szirének hangja halálos, ezért némaságba burkolózva, az emberektől bizonyos tekintetben elszigetelve élnek, amely mély depresszióba vonja Kahlent.

A borító, akárcsak a Párválasztó történetnél, egyszerű és magával ragadó. Tökéletesen tükrözi a kort, amiben Kahlen élt, az Óceánt, amelyben él, és magát a könyv hangulatát. Letisztultsága vonza az ember tekintetét.

Számtalan dolog fogott meg a könyvben, ami miatt teljesen beleszerethetünk. Ilyen például a szirén lányok megalkotása. A legtöbben, ha meghalljuk ezt a szót, a középkori mitológiában megformált alakokra gondolunk. Gyönyörű nőkre, akik lábak helyett uszonnyal rendelkeznek. Esetleg az ókori képek alapján olyan nő, aki madárlábon áll, szárnyakkal. De egyikünk se, legalább is én biztosan nem olyannak képzeltem volna el őket – hiába a borító – mint hétköznapi lányok, akik gyönyörű testtel és két lábbal vannak megáldva, ráadásul el is tudnak vegyülni az emberek között.

“A könyvek világát mindig biztonságosabbnak tartottam a sajátomnál.”

Kahlen, Miaka és Elizabeth, a három szirénnővér ugyanis megpróbál hétköznapi életet élni, akárcsak elődeik tették. Mikor nem az Óceánt szolgálják énekükkel, a lányok mindent elkövetnek, hogy valamelyest elvegyüljenek az emberek között. Bár időről időre újabb városba, országba költöznek, hogy titkukat megőrizzék, ott tartózkodásuk ideje alatt mélyen belevetik magukat a szórakozásba, az éjszakai életbe és a kikapcsolódásba, annak reményében, hogy kicsit még embernek érezzék magukat.

A már nem is annyira fiatal lány, egy ilyen könyvtári látogatása során ismerkedik meg a fiatal, mindenki számára szimpatikus fiúval, Akinlivel. A regény, innentől kezdve nem csak Kahlen bűntudatával, fájdalmával foglalkozik, ami a gyilkosságok miatt alakul ki benne, hanem betekintést nyerhetünk egy olyan kapcsolatba, ami már nem csak szerelemről szól, hanem annál sokkal többről.

“A szeretetnek mindig marad helye. Még akkor is, ha olyan kicsi, mint a rés az ajtón. Az is elég.”

A könyv egy igazi hullámvölgy. Találkozhatunk benne szomorúsággal, gyötrelemmel, végtelen boldogsággal, bosszúval, vívódással, anyai szeretettel, szerelemmel és minden olyan érzelemmel, amit egy ember átélhet. Mindemellett olyan fontos témákat érint, mint például a családon belüli erőszak, gyász vagy éppen a szeretet. És ami a legfontosabb, hogy bár a történet alaphangulata végtelenül szomorú Kahlen bűntudata és magányossága miatt, mégsem válik unalmassá, mert a könyv tele van fordulatokkal.

A történet során szinte minden egyes karakter teljes mértékben elnyerte a szimpátiámat. Mindenkinek saját vonásai, személyisége volt, még az Óceánnak is. Bár néha nagyon kegyetlennek bizonyult egy-egy tette, mégis olyan szépen volt kidolgozva, természetesnek és élőnek tűnt. Egyszerre volt ijesztő, hatalmas, szelíd és magányos anya. Míg az elején elítéljük, a közepén megértjük, a végén úgy sajnáljuk és értjük meg tetteit. Imádtam a felépítését. Talán miatta ragadott magához az elején a könyv. A szeretetteljes kötődésétől az egyetlen szirénhez, Kahlenhez, aki foglalkozik vele.

Mindegyik lány egy külön személyiséget kapott. Miaka a művész, Elizabeth pedig a vadóc lázadó. Padma a megtört, felejteni kívánó lány. Hozzám legközelebb mégis Aisling, a bölcs, leszolgált idejű szirén állt. Tudása és világlátása igazán figyelemreméltó volt.

” – Tudom. – Átkaroltam a térdemet, és nagyon ostobának éreztemmagam. – Először azt hittem, hogy ez csak egy múló vonzalom. Csak tíz napig tartott az egész. Hogyan lehet tíz nap alatt szerelembe esni? De mindennap rá gondolok. Amikor Hozzá megyek, elrejtem a fejemben, mert tudom, az Óceán mit mondana. “

Az egyetlen olyan eleme a műnek, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, arra maga a könyv is felhívja a figyelmet. Kahlen és Akinli meglepően kevés időt töltött együtt. Furcsálltam, hogy ilyen kötelék alakult ki közöttük ilyen rövid együtt töltött idő alatt. Azt, hogy ilyen könnyen szerelembe estek szavak nélkül. A lány szavai nélkül. Nem igazán volt ínyemnek való, mégis túl tudtam lépni ezen. Kiera Cass olyan szépen írta le a kapcsolatukat, Kahlen szenvedését, szerelmét és félelmét, magát a magyarázatot, hogy miért volt elég ennyi idő, hogy egyszerűen csak túllendülünk ezen a tényen.

A történet egy gyönyörű lírai mű, ami valószínűleg mindenki szívét megérintheti. Bár Kiera Cass még a Párválasztó sorozat előtt alkotta meg, egyáltalán nem érződik rajta. Egy alaposan, szépen felépített sztoriról beszélünk, és bár a könyv közel háromszáz oldal, mégis olyan érzés van bennünk a végén, mintha csak most kezdtük volna olvasni. Aki szereti a romantikus, fantasy történeteket, vagy a mitológia iránt érdeklődik, bátran merem ajánlani!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?