Könyvek

Késtéltől az Egyszerig


A napokban ért véget Leiner Laura Bexi könyvsorozata. A Késtél 2013-ban jelent meg, és a Szent Johanna Gimi, valamint a Bábel és az Akkor szakítsunk után nem csoda, hogy az olvasók rögtön rákaptak, hiszen fent említett műveivel is hatalmas sikereket ért el.

“Budai Rebeka, aki tizenhat évesen egy gimnáziumi együttesben játszott, egy átlagos napon zenés videót posztolt az egyik közösségi oldalra. A dal pillanatok alatt hihetetlenül népszerű lett, és Rebekát felkarolta Körte, a tetoválóművészből lett zenei menedzser. Azóta az egész ország Bexiként ismeri a tinisztárt.
Bexit most egy zenei tehetségkutató műsor elődöntőjébe hívják, hogy duettet énekeljen Nagy Márkkal, az egyik versenyzővel. Menedzsere tanácsára a lány eleget tesz a felkérésnek, mert kell a reklám a hamarosan megjelenő második lemezének.
És ezzel kezdetét veszi egy nagyon zűrös hét…”

Bár jómagam is imádtam Cortezt (az osztály többi fiútagjával együtt), de úgy érzem, Laurának ezúttal sikerült egy tényleg minden szempontból, a hibái miatt is tökéletes férfi főszereplőt alkotnia. Nagy Márk nem csak Bekinek és a könyvbéli márkereknek lopta el a szívét egoizmusával és igencsak jégcsapolvasztó megmozdulásaival, monológjaival, hanem az olvasóknak is, legyen szó bármelyik korosztályról.

Bexi rengeteg mindent tanított meg nekünk amellett, hogy általa betekintést nyerhettünk a zeneipar és a hírnév legmélyebb bugyraiba. Egymásra halmozta a hibákat, Körte oldalán állva figyelte barátai ténykedését, és amikor kellett, mindig ott volt, vagy ha nem, akkor ezt mindig kompenzálta valamivel, és mivel nem volt tökéletes, nem tudott mindig mindent megcsinálni, s ezáltal megmutatta azt is, hogy mindenki ember, mindenki hibázhat, de ez sosem a világ vége, akkor sem, ha annak látszik.

Persze valamilyen módon mindenki belopta magát a szívünkbe; Aszádék az elengedhetetlen poénjaikkal, Kemál a márkerségével, Evelin a kitartásával, Lili az érettségével, Körte az apáskodásával és minden megszólalásával, Daniella az aranyos kislány álcája mögé ejtett pitbull-személyiségével, és így tovább.

Márkerek a Késtél publikálása óta voltak, vannak és lesznek Magyarország minden pontján, továbbra is várni fogjuk, hogy Tomi elsétáljon, és mindig szúrós szemmel fogjuk nézni a Gerinátorokat.

Milliónyi dolgot mondhatnék még, amolyan “101 ok, amiért Késtél” listát is össze lehetne állítani Sanyiból, A 15percEurópából, Márk-lelöki-Bekit esetekből, csókjelenetekből, el-elejtett vallomásokból és poénokból, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy Leiner Laura nem csak egy könyvsorozatot adott nekünk – sohasem volt így egyik művénél sem -, hanem gyerekkort, vidító, vicces jeleneteket, pillanatokat, amikor pattanásig feszült idegekkel faltuk a sorokat. “Awww” megszólalásokat minden alkalommal, amikor Márxi volt (vagy Berk). De legfőképp a valóság egy olyan darabkáját, ahova elbújhattunk, körülnézhettünk, és levetíthettük magunknak Budai Rebeka életének egyik legfontosabb darabkáját kisebb megszakításokkal.

És ez a három év még most is egy márkcsintásnyi időnek tűnt, ahogy a Szent Johanna gimi is. Úgy lett vége, hogy szinte észre sem vettük, a fejünkben még mindig ott vannak az első és a második, sőt, az összes kötet emlékei, mintha csak tegnap kaptuk volna a kezünkbe az kezdő részt.

A világ összes betűje, szava nem lenne elég ahhoz, hogy kifejezzem, mennyire szerettem Nagy Márk és Beka történetét, de talán minden márker vagy akár gerinátor nevében mondhatom:

Köszönjük, Leiner Laura. Az egészet.

Forrás: Starity

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .