Könyvek

Jennifer Niven – Veled teljes a világ

Jennifer Niven a Veled minden hely ragyogó című regényével tört be a köztudatba, melyben mindkét főszereplő gyászol; egyikük az elhunyt testvérét, a másik pedig a gondtalan, teljesen normális életét és a lelkét. A szerző akkor a halált, az elmúlást és a láthatatlanságot választotta eszközének, most viszont tabutémákat szőtt bele újabb könyvébe, a Veled teljes a világba.

Már az alapkoncepció különbözik a többi történettől. Főszereplőnk, a tizenhat éves Libby Strout anyja halála után bánatevésbe kezd, és hamarosan már csak úgy ismerik, mint Amerika Legdagibb Tinijét, főleg miután a saját házából kell kiszabadítani. Nem túl fényes kezdet. A lányt, miután egészségügyi és lelki kezelések hosszú sora után visszatér a világba, kortársai ugyanúgy megbámulják, mint régen, zaklatják a súlya miatt. Semmi sem változik.

Másik elbeszélőnk, Jack Masselin a középiskolai hierarchia egyik legmagasabb lépcsőfokán áll barátnőjével, Caroline-nal. Ők azok, akik folyton szakítanak, aztán végül mindig egymás mellett kötnek ki. Jacknek szerető családja és jófej barátai vannak, és az arcvakságával is úgy-ahogy boldogul, bár akadnak kisebb-nagyobb gondok. Mégsem érzi úgy, hogy szüksége lenne valamire. Szinte teljesnek látja az életét, amíg az ő története össze nem fonódik Libbyével.

Olyanok, mint tűz és víz, az érme két oldala, de amikor kénytelenek együtt tölteni a délutánjaikat, ezek az ellentétek lassan megszűnnek, és egy őszinteségen és bizalmon alapuló kapcsolat bontakozik ki kettejük között. Az írónő nem arra helyezi a hangsúlyt, hogy Libby túlsúlyos, Jack pedig arcvak, és a két boldogtalan fiatalt össze kell boronálni, hogy szebbé tegyék egymás életét. Épp ellenkezőleg. A lány felé ugyanúgy érkeznek a rosszindulatú megjegyzések az első fejezettől kezdve, és a fiú sem dönt úgy, hogy szerelme miatt kitálal betegségéről.

“– Fura, nem? Dacára annak, hogy alapjában véve egyedül vagyunk itt belül – ver a mellkasára –, könnyen elveszíthetjük önmagunkat.”

Jennifer Niven minden problémát mindennaposnak állít be a regényében. Libby semmivel sem kevesebb vékonyabb embertársainál, és nem a túlsúlya miatt vállik többé a cselekmény előrehaladtával, ahogy Jack döntéseit sem a prozopagnóziája határozza meg, hanem ő maga. A két karakter fő problémája csak egy alap, amire a személyiségük épül, de nem határozza meg őket, legalábbis nem teljesen, csak részben. Ahogy egyre több oldalt hagyunk magunk mögött, kibontakozik a lényeg, egy sokkalta mélyebb és komolyabb probléma, melyet a fent leírtak gondosan előkészítettek.

Libby inkább maga ellen küzd, mint a diákok ellen. Semmi önbizalma nincs, csak a tánc nyújt neki menedéket, amikor egyenlőnek érzi magát mindenkivel, többnek érzi magát és úgy érzi, bármire képes. A történetben fokozatosan ébreszti rá az olvasót az élet nagy dolgaira, azokra, amikre senki sem gondol. Hogy van, amin nehezen vagy egyáltalán nem lehet változtatni, hogy minden helyzetben ki kell hoznunk magunkból a legjobbat akkor is, ha a környezetünk ellenünk van. Hogy ha van egy álmunk, akkor tennünk kell azért, hogy valóra váljon, nem szabad hagyni, hogy mások elbátortalanítsanak. És végül azt, hogy a boldogságot csak akkor vehetik el tőlünk, ha hagyjuk magunkat.

Jack kutatja arcvakságának okait. Egymaga. Megtehetné, hogy elmondja a hozzá közel állóknak, de nem meri. Fél a körülötte lévőktől. Mert mi van, ha valaki ellopja a kocsiját, aztán a betegségét kihasználva úgy tesz, mintha segítene keresni? Nem bízik senkiben, így a végsőkig egyedül birkózik meg a prozopagnóziájával. A mindig mosolygó, laza fiú egy, az embertársaitól rettegő, bizonytalan gyermeket rejt, akinek fogalma sincs, kire támaszkodhat, kit hívhat, ha baj van. Ez pedig eléggé elkeserítő.

“Ami pedig a többieket illeti: IGENIS VALAMENNYIEN KELLETEK VALAKINEK!
Akármekkorák vagytok: kicsik vagy nagyok, magasak agy alacsonyak, szépek vagy csúnyák, barátkozók vagy zárkózottak. Ne hagyjátok, hogy bárki az ellenkezőjét bizonygassa nektek! Akár még magatoknak se higgyétek ezt el!
Főleg magatoknak ne!”

Egyszerre aranyos és szívbemarkoló, egyszerű, de nagyszerű. Olyan könyv, ami már az első oldalon belelopja magát az olvasó szívébe, és minden fejezet után könyörög a folytatásért. Tele van aranyköpésekkel, motivációval és üzenettel. Mindenkinek mást mond.

A világnak ajánlom. Te, aki megbújsz az árnyékban! Te, aki próbálsz kitűnni! Te, aki segíteni akarsz a gyermekednek, de nem tudsz! Te, aki válaszokat keresel! Te, aki nem találod önmagad! Olvasd el! Leld meg a saját üzeneted a sorok között!

Moly

Hozzászólások