Könyvek Scolar szépirodalom

Janne Teller: Semmi

By

Miért éppen valami, miért nem inkább semmi?” – Heidegger 

Nagyjából ugyanezzel a felütéssel kezdődik Teller méltán híres regénye is, a Semmi. Minden teketóriázás nélkül, rögtön belecsapunk a közepébe.

Az alapkonfliktusa tulajdonképpen egyszerű; egy nap az iskola egyik tanulója, Pierre Anthon elgondolkodik, és arra a jut, hogy az élet igazából teljesen értelmetlen. Előbb vagy utóbb úgyis meghalunk, ráadásul a földtörténethez mérten rettenetesen rövid időn belül – teszi hozzá Pierre Anthon –, akkor meg, tényleg, mi értelme? És ha nincs értelme, miért kellene bármit is csinálni? Például iskolába járni.  

Ezért aztán a fiú úgy dönt, nem is megy többé. Helyette felmászik a kertjükben egy szilvafára és onnan figyeli, hogyan megy iskolába minden gyerek a környéken, minden áldott reggel. A fizikailag, és a gyerekek szemében is prófétai magaslatokba emelkedett Pierre Anthon ezeket az alkalmakat használja arra, hogy volt osztálytársaival is megossza az élet értelmetlenségével kapcsolatos gondolatait – ezzel nem kis rémületet keltve.

Teller ezen a ponton tulajdonképpen megfordítja az eredeti (heideggeri) egzisztencialista kérdést. A regény ettől a ponttól ugyanis a “miért éppen semmi, miért nem inkább valami” gondolat mentén halad tovább.

Persze, ki is akarná elfogadni, főleg gyerekként, hogy a létezés felesleges? Ez egy veszélyes gondolat, és ezt a regény szereplői kivétel nélkül érzik. Valamit tehát tenniük kell, hogy bebizonyíthassák, Pierre Anthon téved. Az életben vannak fontos és értelmes dolgok. Legalábbis úgy tűnik. De mi lehet az? Ez már kevésbé egyértelmű, és a baj itt kezdődik.

Akik olvasták a nagy klasszikus Legyek Urát, vagy éppen a kortárs Battle Royale-t, azoknak talán kevésbé meglepő, hogy a Semmi ifjúsági regény, vagyis elsődleges célközönsége a gimnazisták. A hasonlóan provokatív regények mindig nagy vitákat váltottak ki, sokak szerint a fiataloknak nem kellene ilyen dolgokról olvasni, nem tesz jót a lelki fejlődésüknek. Nyilván nem véletlenül került egy időre tiltólistára a dán író könyve is. Az érem másik oldala, hogy a hasonló tiltások oka általában az, hogy a mű – legyen az regény, színdarab vagy zene – társadalmi szempontból fontos és neuralgikus pontra tapintott.

Teller könyvével kapcsolatban is hamarosan bebizonyosodott, hogy a közönség számára nagyon is érdekes, és a tiltás feloldása után szinte azonnal hazai és nemzetközi bestsellerré vált. Ezen felül számos díjat is kapott, a dán eredeti és a fordítások egyaránt. Természetesen, mint minden jó ifjúsági regény, a Semmi nem csak kamaszoknak szól.

Az igazság az, hogy a fiatalokat nem csak ma, hanem az elmúlt évtizedekben, de akár évszázadokban is foglalkoztatta a lét értelmének kérdése. Az egzisztenciális szorongás az egyik legelemibb félelem, ami – akár tudomást veszünk róla, akár nem – már akár kisgimnazista korban is foglalkoztatja a gyerekeket. Rengeteg pszichés nehézség, érzelmi zavar tünete az értelmes és jelentésteli élet megkérdőjelezése, céltalanság és az ehhez kapcsolódó kilátástalanság érzés. A mai társadalom bizonytalan, folyamatosan változó értékrendje pedig különösen nehézzé teszi a kérdés feloldását. Mivel a tartós szorongás további lelki-, és magatartásproblémákat szül, nyilvánvaló, hogy legalábbis lehetővé kell tenni a témával kapcsolatos párbeszédet.

A Semmi is egészen hasonló helyzetet vázol fel. A gyerekek ugyanis nem beszélnek szüleikkel Pierre Anthonról – aki így névtelen félelem tárgyává válik –, helyette saját eszközeikkel próbálnak küzdeni ellene. Ahogyan az sejthető a felvezetésből, a kezdeti konfliktus elharapódzik és hamarosan kegyetlenkedésbe fordul. A történtek azonban, szemben A Legyek Urával, nem maradnak végig csak a gyerekek közt. Teller könyvében nem csak az a zseniális, ahogyan az iskolások gondolkodását, egymás közti viselkedését bemutatja, hanem az is, hogy a konfliktusba bevonja a szülőket, a helyi közösséget és a társadalmat is. És bár a történet vége nagyjából sejthető, azért sikerül jó néhány sokkoló és elgondolkodtató fordulattal gazdagítani.

A Semmi azonban nem csak témaválasztása miatt megrázó. Teller kemény, sokszor mégis érzékeny stílusa hiteles és feszült alaphangulatot teremt, ami fogságban tartja az olvasót, minden rossz érzés ellenére is. Hogy az egyes szám első személyű elbeszélő ráadásul egy gyerek, végtelenül őszintévé és furcsa módon tisztává teszi a történetet.

Janne Teller, dán író egyébként szintén azok közé tartozik, akik a nemzetközi sikerükhöz képest későn jelentek meg, és még ma is viszonylag kevés könyvükkel képviseltetik magukat a magyar piacon. Szerencsére, miután 2013-ban a Budapesti Bábszínház bemutatta a Semmi alapján készült előadását, illetve miután az író 2016-ban a Nemzetközi Könyvfesztiválon, majd 2017-ben a Bábszínházban tett látogatást, úgy tűnik, végre felfigyelt rá a hazai közönség is. A Semmit követően megjelent Minden, majd kisvártatva Macskaköröm című regénye is.

 

Képek:
Kiemelt kép
A Bábszínház előadása – Éder Éva fotója

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: