Könyvek

Jane Corry – Vértestvérek

Az Elveszve után egy újabb thriller került terítékre. A 21. század kiadó jóvoltából sikerült végre elolvasnunk Jane Corry második regényét, a Vértestvéreket, ami pozitív meglepetés volt számomra. A férjem felesége után az írónő nagy népszerűségre tett szert, így nem csoda, hogy ezt a regényt már hatalmas várakozás övezte és az olvasók kíváncsian várták, hogy ezúttal mit alkotott Corry.

Három kicsi lány.
Egy jó.
Egy rossz.
Egy halott.

Már a borító is nagyszerűre sikeredett. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy úgy döntöttem, el akarom olvasni ezt a könyvet. A borító talán még jobban hangsúlyozza a történet lényegét, mint a fülszöveg. A két kabát, a középen kihagyott hely, a felirat. Kell ennél több egy borítóra, ami egy jó krimit ígér? Nem.

A történet váltott szemszögben halad előre, időnként vissza-visszatérve a múltba. Alison művészeti oktatóként dolgozik egy felnőttképzésen, illetve egy börtönben, míg Kitty egy otthonban lakik fogyatékkal élőként, és habár Alison élete normális, mégse tudott túllendülni a baleseten. Ő is viseli a baleset nyomait, akárcsak Kitty. Ugyan ő nem vesztette el emlékezetét mint utóbbi, a lelkét lassan szétemészti a tudat, hogy míg egyik társa meghalt, a másik korlátozott és amnéziás lett, ő megúszta az esetet. Amit akár meg is akadályozhatott volna.

Kitty ezzel szemben nem emlékszik a balesetre. Sérülései nem csak emlékeit vette el, a lábát nem tudta mozgatni, az egyik keze nem működik rendesen, valamint hiába tiszta a tudata, nem tudja megformálni a szavakat.

Már itt a regény elején elgondolkodtam rajta. Ha Alison meg tudta volna akadályozni a történteket, Kitty pedig fogyatékkal élő lett, melyikük a rossz? Aki sérült lett vagy aki nem tett semmit?

Az írónő különös gondot fektetett arra, hogy átérezzük min megy át Alison, hogy mennyire ostorozza magát. Hogy tudjuk, nem dolgozta még fel azt a szörnyűséget, ami tizennyolc évesen történt vele, ugyanis a lány az ólomüveg órájáról ‘lopkod’ üveget, amivel bántalmazza saját magát. Sajnáljuk őt, de mégis büszkék vagyunk rá, mivel a regény során végig küzd azért, hogy feldolgozza az eseményeket és normális életet élhessen.

Ahogy a kín és a szorongás gyarapszik az ember fejében, az még egy nyílt vágásnál is veszélyesebb. Végül muszáj tenni valamit.

Kitty ezzel szemben egy erős személyiségnek bizonyult. Akaratos, érzékeny és bámulatos küzdőszellemmel rendelkezett a könyv során. Pont ezért is sajnáltam, hogy az ő szemszöge kevésbé került előtérbe a regény egy bizonyos részén.

Érdekes volt egy korlátozott személy világába belelátni. Elgondolkodni, hogy nekik milyen lehet az élet, hogy érzik magukat az otthonban a többi fogyatékkal élő között. Milyen érzés az, ahogy a gondozók, az emberek bánnak velük. Nem ijesztett el ez a szemszög, sokkal inkább lenyűgözött. Ahogyan az is, hogy az írónőnek sikerült mindenféle előítélet nélkül írnia róla.

A történet lassan bontakozik ki, amit a múltba való visszatekintések csak még jobban összezavarnak. A mozaikdarabok pedig ott hevernek az olvasó előtt és elgondolkoztatják. Nemcsak arról, hogy mi fog történni, hanem arról is, hogy ő vajon hogyan reagált volna. Vajon ő mit érezne Alison vagy Kitty helyében? Ő mit tenne?

A lánytestvérek közötti kapcsolat elég összetett tud lenni. Egyszerre féltékenységgel terhelt és szeretetteljes.

Ahogy a címből kikövetkeztethettük, a családi kötelék fontos szerepet kap a regényben, azon belül is a testvérek, illetve a lánytestvérek közötti viszonyra világít rá. Arra, hogy milyen az, mikor teljesen különböztök a testvéreddel. Arra, hogy milyen, mikor nem édestestvérek vagytok.

Alison és húga között nem volt jó a viszony a baleset előtt, és tulajdonképpen ennek köszönhető az, ami történt. Történetük által megtanuljuk értékelni testvéreinket, átgondolni mindazt, hogy van-e értelme marcangolni, tépni egymást, minden apróságon összeveszni.

Nővérek között kéz a kézben jár a szeretet és a gyűlölet. Nincs ennél szorosabb kapocs két emberi lény között.

Jane Corry nem okozott csalódást, végig ott volt a könyvben a kívánt feszültség, a fordulatok és a lehetőség, hogy az ember elmélyedjen egy olyan világban, ami elgondolkodtatja őt. Olyan érzelmekkel és eseményekkel teli, ami teljes mértékben leköti az olvasót. A mondanivalója nagyon komoly, mégis gördülékeny a sztori, és ettől olyan jó. Észre se vesszük és máris vége van.

Ha egy igazán jó pszicho-thrillert szeretnél olvasni, akkor ez a neked való könyv. Van benne minden, feszült várakozás, fordulatos cselekmények és megannyi érzelem.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Hidasi Judit – Elveszve

borítókép forrása: x

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?