dráma kaland Könyvek Libri

Hyeonseo Lee – A lány hét névvel

,,Megrázóan szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré.”
Hyenseo Lee a világ egyik legkeményebb diktatúrájában született és cseperedett fel, majd szökött meg onnan 17 évesen. Az ő történetét olvashatjuk-e lapokon, mik az egész világot megrendítették.

By

A lány hét névvel című könyv egy nagyon érdekes életrajzi olvasmány Hyeonseo Lee-ről. Most elgondolkodhatunk kiről van szó, ugyanis nem egy híres színész vagy zenész, nem egy politikus vagy világ megváltó történész. Egy egyszerű, hétköznapi lány, aki egy olyan kommunista országban élt és cseperedett fel, amit rengeteg titok övez. Ez a hely pedig nem más, mint Észak-Korea.

Ezzel a témával igen sokat foglalkoznak a filmesek és a sajtó, ám kevés ember van aki nap, mint nap ott élte életét, megszökött majd pedig kellő részletességgel beszámolt az ott átéltekről.

Már iskolás korában kötelező volt, hogy kivégzéseken vegyen részt.

Hyeonseo Lee, 1980-ban született és egész gyermekkorát a világtól elzárva, hazugságokkal körülvéve töltötte a legbrutálisabb diktatúrában. Már óvodásként azt sulykolták beléjük, hogy a kedves vezetők azok akik megvédik őket, kiknek cselekedeteit számos természeti csoda is alátámasztja. Az ott élő emberek nem ismertek más vallásokat, nem hittek másban, csak abban, hogy Kim Ir Szen (az ország államalapítója, illetve elnöke 1948 szeptember 9-től, haláláig 1994 július 8-ig) az isten. Nekünk kívülállóknak furcsának tűnhet, de annak aki ilyen agy mosott közegben nő fel, nincs miért megkérdőjeleznie, a történetek valódiságát.

„Az osztálytársaival hetente egyszer nyilvános önkritikát kellett gyakorolniuk: mindenkinek egy bűnét be kellett vallania, és valaki mást is megvádolni.”

Az ott élő emberek senkiben sem bízhatnak, jobb esetben csak a szűk családjukban, de van, hogy még bennük sem, ugyanis mindenhol besúgók vannak, akik minden olyan történést ami ellenszegült a törvénnyel, jelentenek. Ha valaki bűnt követ el, nem csak őt, hanem az egész családját letartóztatják és munka táborokba küldik, ahonnan nincs vissza út.

Ahhoz, hogy valaki be vagy ki vándoroljon az országból, engedély kell, amit csak kevesen kaphatnak meg. Ám a külvilágot még sem tudják teljesen kizárni, így találkozott az író is a Kínából, Japánból és Dél-Koreából, becsempészett tárgyakkal, például a kedvenc popkazettájával.

Hyeonseo Lee, szerencsésnek számított, ugyanis a családjának jó szongbun-minősítése (A társadalmi státusz és a rendszerhez való hűség alapján felállított sajátos kasztrendszer) volt, így jobban éltek, mint az átlag. A lány a szüleivel a Jalu folyó partjához költözött, aminek a túl oldalán, már Kína terült el. Édesanyja is kereskedett csempészárukkal és ha bár oda figyelt, hogy ne legyen túl feltűnő, egy színes televíziót megtartott, amin Hyeonseo betekintést nyerhetett a folyó túloldalán lévő országba, hiszen csak az ottani csatornát tudták fogni és hiába nem értette a mandarin nyelvet elképesztőnek tartotta a képernyőn túli világot.

„”Együnk kétszer egy nap!” – a rezsim kampánya.”

A lány hiába élt a mély szegénység közepén, szinte semmit nem érzékelt belőle. Amikor átment egy osztálytársához, szembesült vele, hogy ők már hetek óta nem ettek és testük elkezdett felfúvódni. Ezzel egy időben pedig egyre több koldus és csavargó tűnt fel az utcákon.

Ám ami miatt Hyeonseo Lee a szökés mellett döntött, az nem ez volt. Látta a televízió műsorait, hallgatta a popzenéket és egyre inkább elfogta a kalandvágy. Majdnem 18 éves volt, mikor úgy döntött, ő bizony átszökik Kínába. Egyik este egy csempész és a neki udvarló határőr segítségével, sikeresen átkelt a folyón. Csak pár napra készült, egy gyors látogatásra, aztán vissza akart térni, eredeti életéhez, ám a sors közbe szólt és az embereknek feltűnt távozása. Innen fogva pedig túl veszélyesé vált a visszatérése és a családját is féltette, hogy engedetlensége miatt nehogy őket büntessék meg.

Az emberek úgy gondolták a szökés a nehéz, de valójában csak ezután történtek az igazi megpróbáltatások, minek következtében kalapunkat emeljük ezelőtt a nő előtt. Többször több helyen is megpróbálta újjá építeni az életét, de a család hiánya mindenhol elviselhetetlen volt számára és rengeteg akadályba ütközött. Érdemes elolvasni a teljes történetet, ugyanis nagyon sok tanulságot és elképesztő dolgokat tartogat.

A történtek után  tévéműsorokban, demonstrációkon és még az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt is felszólalt az észak-koreai helyzetről.

Hyeoneso Lee tudja, hogy a jelenleg hatalmon lévő Kim Dzsongun őrült diktátor, de abban reménykedik, hogy maga alatt vágja a fát és abban, hogy egyszer a két Koreai ország újra egyesülhet. Vajon a legutóbbi békekötés lendíteni fog ezen a helyzeten?
Ha érdekel ez a téma és az Észak-Koreával szomszédos Dél-Koreai élet akkor itt olvashatsz róla bővebben.

„Én még mindig szeretem a hazámat. Hiányzik a téli, hóborította hegyek látványa, a petróleum és az égő szén szaga. Hiányzik az ottani gyerekkorom, apám biztonságot adó ölelése, az alvás a meleg padlón. Elégedettnek kellene lennem az új életemmel, de én még mindig az a hjeszani lány vagyok, aki tésztát szeretne enni a szüleivel a kedvenc éttermünkben. Hiányzik a biciklim és a folyón túl elterülő kínai táj.”

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: