Könyvek

Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

Egy könyv, ami garantáltan kiöl belőled minden ellenérzést az ifjúsági regényekkel kapcsolatban

Hajdú-Antal Zsuzsanna nevével korábban csak a valóban lelkes, sőt már-már fanatikus blogolvasók találkozhattak, 2016-ban azonban megjelent debütáló regénye, a Léggömbök is. És milyen szerencse ez az olvasóközösségnek!

A történet a szokásos klisékkel indul: a jótanuló, kissé magának való Dorka beleszeret az osztálytársába a helyes és persze jómódú Matyiba. A fülszöveg meglehetősen keveset árul el a történetről, sőt többeket talán arra késztethet, hogy letegyék ezt a könyvet, de azoknak innen is üzenném, hogy mindenképpen adjanak ennek a történetnek egy esélyt, mert kicsit sem azt kapjuk, amit az ízelítő beharangoz.

„Ekkor kezdődött minden. Ekkor kezdődött az életem.”

Nagyon nehéz magáról a műről spoilerek nélkül beszélni, de azért igyekszem összeszedni pár gondolatot. Ami egyáltalán nem könnyű, tekintve, hogy a történet egyszerűen ledózerolt. Az olvasónak mindenképpen fel kell készülnie rá, hogy ez a könyv keményen meg fogja taposni a lelkét. De annyira, mintha három rocker két hónapon keresztül egyfolytában pogózna a tetején. Ráadásul 45-ös acélbetétes bakancsban.

De akkor vágjunk is bele! A női főszereplőnk, mint már említettük Dorka, a 17 éves kissé önmagát a közösségből kirekesztő lány, aki szüleivel él egy panellakásban. Vele szemben itt van a látszólag tökéletes ellentéte Matyi, aki a népszerű arcok közé tartozik, alacsonysága ellenére a kosárcsapat sztárja, mindennek tetejébe pedig még gazdag is. Ahogy az már előre borítékolható egy ilyen regénynél nem kell hozzá sok idő, hogy összejöjjenek Dorkával. Azt hihetnénk itt a vége, boldogan éltek,  jön a happy end, de NEM! Ó, de még mennyire, hogy nem!

Dorka karaktere nekem kifejezetten szimpatikus volt, bár voltak olyan döntései, amik miatt önkéntes lakásfelújításba kezdtem ( értsd: a falat kapartam) és szívesen fejbevágtam volna őt egy masszívabb péklapáttal. Bár ami miatt később igazán megkedveltem, ahhoz gondolkodásilag is teljesen kislánynak kellett lennie a kezdetekben. Ez pedig a jellemfejlődés, az, hogy hogyan válik egy tinédzserből váratlan események hatására felnőtté.

A férfi főszereplővel Matyival már kicsit nehezebb volt megbarátkoznom. Értem valamilyen szinten a kinyilatkozásait, de amit felmentő körülményként fel lehetne hozni (direkt ködösítek ám!)  az sem lehet magyarázat mindenre. Úgyhogy sajnos nekem egészen a könyv végéig nem vált szimpatikussá. Alapvetően persze sejtem, hogy az írónő arra törekedett, hogy egyik szereplő se legyen csak jó vagy csak rossz, mindenkinek legyen hibája, de tartok tőle, hogy Matyit a való életben se nagyon kedvelném. Amit viszont egy egész picit hiányolok az a mellékszereplők alaposabb kidolgozása. Láttam ugyan ilyen irányú próbálkozásokat, de sajnos ez számomra nem volt elég. Viszont maga a stílus kárpótolja az embert a legtöbb hibáért.

Valóban nyomokban fel lehet fedezni egy kis hasonlóságot Gayle Forman és a szerző írásmódja, stílusa között, de közel sem annyit, mint amennyit a borító hirdet. Összefoglalva tehát nagyon ajánlanám Hajdú-Antal Zsuzsanna kötetét mindazoknak, akik a fiatalabb korosztályba tartoznak és mindazoknak akiknek korábban fenntartásaik voltak az ifjúsági regényekkel kapcsolatban.

„Vigasztaljon, hogy mindig lesz, aki szeretni fog.

Akinek te leszel a legfontosabb.”

 

Hozzászólások