Könyvek

Guillaume Prevost – Időkönyv

Történetünk főszereplője Sam, egy tizennégyéves fiú. Anyja balesetben életét vesztette, és bár most lenne leginkább szüksége különc apjára, a családfő a könyv elején már egy hete eltűnt. Miközben dodzsói riválisával, Monkkal macska-egér játékot játszik és kortársaihoz hasonlóan alig várja a közelgő nyári szünetet, a fiú apja után próbál nyomozni. Egy nap egy faragott kőre bukkan a lakásuk pincéjében, és itt kezdődik talán élete legnagyobb kalandja.

“A döntő előtti utolsó negyedóra valóságos lidércnyomás volt. Mindenki buzdította vagy tanácsokkal látta el, ő pedig szédelgett és émelygett. Pont mint ha használta volna a faragott követ… A kő! Hát igen, de jól jönne most! Mondjuk, egy kis kiruccanás Japánba, mindegy, hogy melyik korba. De hiába gondolt tiszta erejéből az érmére meg a napra, semmi sem történt. Itt fog meghalni a Saint-Mary-i dódzsóban, az őrjöngő tömeg szeme láttára.’

A regény központjában a legnagyobb szerepet az időutazás kapja. Felbukkan az ókori Egyiptom, a belgiumi Brugge és Iona szigete is, egy hódító vikingcsapattal.

Maga a könyv főleg gyerekeknek készült, megtalálhatók benne az olyan sablonkarakterek, mint a kedves, aggodalmaskodó nagymama, a főhős életét megkeserítő, gorillatestalkatú osztálytárs vagy a különc és “teljesen átlagos” főszereplő, akiből később nagy valószínűséggel a világ megmentője lesz.

“Reggel pedig…Összezárva a trágyaszagú, folyton zajongó hálótárssal, Sam nem talált jobb elfoglaltságot, mint hogy az ablakból nézze a szerzetesek ténykedését. Vívóedzéssel kezdték a napot; a jelmezük a Csillagok háborúja hőseire emlékeztetett, a szerencsétlenkedésük pedig a Videogag amatőr szereplőire. Még az is megfordult Sam fejében, hogy vajon nem egy tévés kalandshow forgatását látja-e: ˝Harmincan vannak, maguk vannak egy lakatlan szigeten, és megfogadták, hogy úgy élnek, mint a szerzetesek 1000-ben. Nézzék, ahogy füveken élnek, kardoznak a sárban, és énekelnek éjfél után! Kedves nézők, szavazzanak! Önök választhatják ki minden szombaton, hogy a következő héten ki legyen az apát.”Stb. 
Csak éppen kamera nincs.”

Ennek ellenére mind egyediek a maguk módján; Monk nemcsak egy izomagy, aki mások elagyabugyálásában leli az örömöt, Lili több egy hormontúltengéses kamaszlánynál, és Sam is tartogat még meglepetéseket, nem beszélve az egy-egy helyszín erejéig megjelenő szereplőkről.

Az ember azt hinné, hogy ezek után maga a cselekmény is egyhangú és kiszámítható, azonban a szerzőnek sikerült meglepnie az olvasókat. Mindvégig fenntartja az érdeklődést, a függővég pedig eléri, hogy a rajongók tűkön ülve várják a(z) – eddig még le nem fordított – folytatást.

Szóval, a kellemes csalódás után bátran ajánlott gyerekeknek, kamaszoknak, felnőtteknek egyaránt, ha sorsfordító olvasmány nem – bár ki tudja -, pihenő egy nagyobb regény előtt, még lehet belőle. És bár igen nehéz megtalálni, a tanulsága is megvan; ne add fel akkor sem, ha kilátástalannak tűnik a helyzet, mert a megoldás akkor és onnan jön, amikor és ahol nem számítasz rá.

Nemcsak az újat lehet értékelni, és ami az elején sablonosnak tűnhet, az is okozhat kellemes meglepetéseket.

Annak ajánlott, aki el akar merülni az emlékekben, mikor még megelégedett az ilyen típusú könyvekkel, és akik mindeközben meglepetésekre is vágynak, új dolgokat tapasztalni a komfortzónájukon belül maradva.

Ez nem olyan könyv, ami már az elején beszippant, és amikor leteszed, úgy érzed máshogy nézel a világra. A faragott követ ízlelgetni kell, lassan elmerülni benne, de legfőképpen nem úgy nekikezdeni, hogy valami nagyra és világrengetőre számítunk.

Moly

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .