Könyvek romantikus young adult

Gabrielle Zevin – Egy könyvmoly regényes élete

By

Milyen gyakran látunk már olvasó fiatalokat vagy idősebbeket az utcán? Lassacskán ott tartunk, hogy telefonon kívül semmi nincs az emberek kezében, esetleg egy újság a legszaftosabb celeb pletykákkal és politikai hírekkel. A kamaszokat “megijeszti” egy hosszabb regény, ha valami olvasnivaló a kezükbe kerül, akkor abban képek vannak, a betűk hatalmasak, és magazinnak hívják. Lassan ott tartunk, hogy a könyvek ideje leáldozóban van, csak e-bookokban élnek tovább a történetek.

“Jó reggelt, könyvjelzők! Jó reggelt, könyvek! Jó reggelt, könyvesbolt!”

Alice Island véletlenül pont olyan hely, ahol a technika még nem vette át az uralmat, vagy legalábbis nem teljesen. Ez többek között A. J. Firkry könyvesboltjának köszönhető, és annak, hogy a lakosságot leginkább az idősebbik korosztály alkotja. A boltban szinte csak szépirodalmi művek kaphatóak, valamint olyan regények, amik a begyöpösödött özvegy tulajnak elnyeri a tetszését.

Történetünk egy ellopott Tamerlánnal, Edgar Allan Poe első, “egy bostoni” aláírású regényével és egy magára hagyott kétévessel kezdődik. A negyvenéves A. J. igyekszik beletanulni az apaságba, és teljesíteni a gyermek édesanyjának utolsó kívánságát; felnevelni Mayát, fontossá tenni számára az olvasást.

“Csak egy kérdést tegyél fel valakinek, ha minden fontosat tudni akarsz róla: Mi a kedvenc könyved?”

Hála a kislánynak, A. J. élete olyan mederbe kerül, amivel mindenki elégedett. Maya segít neki a könyvesboltban, kitágítja a férfi érdeklődési körét, egyúttal nyitottabbá is teszi a világra, a változásokra, melyekkel felesége halála óta köszönőviszonyban sem volt. Szerepet kap még boldogságában Amelia, egy könyvügynökség alkalmazottja, akivel a lehető legdöcögősebben indul a kapcsolatuk.

“– (…) A könyvesbolt vonzza a jó embereket. Az olyanokat, mint A.J. és Amelia. És én szeretek a könyvekről beszélgetni olyanokkal, akik szeretnek a könyvekről beszélni. Szeretem a papírt. Szeretem a tapintását, szeretem, ha érzem, hogy ott lapul a zsebemben. Szeretem az új könyvek szagát is.”

A leírás ellenére nem Amy és A. J. viszonyára helyeződik a hangsúly, nem a romantika áll a reflektorfényben. Sokkal inkább az, hogy az olvasás, a könyvek világa mekkora jelentőséggel bír, ha nem lökjük el magunktól. Mennyi mindenre képes egy könyv, egy könyvesbolt. Minden egyes fejezet a főszereplő egy-egy könyvajánlójával indul, amik a történet haladása során egyre változatosabbak és személyesebbek lesznek, ahogy a férfi emlékekhez köti az olvasmányokat és leírja a véleményét lányának, hátha elolvassa és esetleg szeretni fogja.

“Ha nem találod a szavakat, vedd őket kölcsön.
Azért olvasunk, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Azért olvasunk, mert egyedül vagyunk. Olvasunk, és nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk egyedül.”

Az Egy könyvmoly regényes élete gyönyörűen mutatja be, ahogy több kapcsolat is létesül regények és antológiák, novellák által, függetlenül attól, hogy a felek ízlése mennyire különbözik. Az olvasó elé tárja azt a világot, ahol az Island Books nemcsak egy menedéket ad az oda betoppanóknak, de egy olyan helyet is biztosít nekik, ahol ismerkedhetnek az alapján, mit vesz le a másik a polcról.

“Néha csak a megfelelő pillanatban talál ránk egy-egy könyv.”

Ritka manapság az olyan könyv, ami ennyire az olvasás sokszínűségére és fontosságára helyezi a hangsúlyt, Gabrielle Zevin ráadásul mindezt úgy csinálja, hogy nem dörgöli a nem olvasott emberek alá, miről maradnak le, fokozatosan szeretteti meg velük a könyveket egy olyan történet által, ami millió ember életét írja le úgy, hogy észre sem vesszük, ezzel egy másik üzenetet is közvetítve a társadalomnak; az emberek olyan sokszínűek, akár a könyvek. Némelyiküktől kiráz minket a hideg, van, akit hiába próbálunk megismerni, megkedvelni, egyszerűen nem megy, gyakran félreismerjük őket, de végtére is rengeteg tapasztalatot szerzünk általuk, ami aztán a hasznunkra válhat.

És hogy kinek ajánlanám? Elsősorban az irodalomkedvelőknek, azoknak, akiknek nem új a könyvek birodalma, akik szeretik és tisztelik ezeket a kinyomtatott csodákat. Másodsorban pedig mindenki másnak. Hiszen ahogy ennek a regénynek, úgy nekem is az a fő küldetésem, hogy megszerettessem másokkal az olvasást, legyen szó öregről, fiatalról, fiúról, lányról, extrováltról vagy introvertáltról. Talán valaki, aki a videójátékok bűvöletében él, vagy a sminktudását akarja fejleszteni, esetleg nyitott az idegen kultúrák felé, rátalál erre a cikkre, felkelti a figyelmét a cím, az idézet, a történet, és máris volt értelme szélnek eresztenem A. J., Maya, Amy és a többiek történetét. Szóval itt az én üzenetem neked, neked és neked: járj nyitott szemmel, ne a borítója és ne a címe alapján válassz könyvet, mert sosem tudhatod, mi van a sorok között.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: