Könyvek krimi pszicho-thriller

Fiona Barton – Az ​özvegy

By

Az özvegy kétségkívül érdekes könyv, amely egy kegyetlen és érzékeny témát dolgoz fel, ami nem más, mint a gyermekek ellen elkövetett erőszak. Kényes téma, amiről igen nehéz jól írni, én mégis úgy gondolom, Fiona Barton-nak sikerült.

A történet szerint eltűnt egy kislány és a rendőrség nyomozást indít, mellyel eljutnak Jean Taylor házához, ahol megvádolják férjét, mint emberrablót. Glen váltig állítja, hogy semmi köze az esethez, a rendőrség azonban folyton-folyvást újabb bizonyítékot talál, ám mégsem eleget ahhoz, hogy börtönbe zárhassák. Idő közben a média rászállt a házaspárra, az életük pedig kezd tönkre menni. Az emberek kerülni kezdik őket, a média mindenhol a nyomukba van, az állásaikból kénytelenek újra és újra felmondani, hacsak hamarabb ki nem rúgják őket. De vajon tényleg Glen az emberrabló? Ő vitte el az ifjú kis Bellát házának udvarából?

Mindezt megtudhatjuk a könyvből, Jean ugyanis úgy dönt, férje halála után végre elárulja az igazságot, miszerint Glen valóban bűnös-e.

A regény érdekessége, hogy úgy tart téged fogva, hogy igazándiból izgalomra okot adó cselekmény nem történik. Semmi akció, vagy hihetetlen brutalitás, mégis lebilincsel az olvasmány pusztán azzal, hogy feszült légkört teremt. Egy olyan gyilkosságot vezet fel, aminél nincsen holtest, sőt, az se biztos, hogy megtörtént a haláleset. Utalások, homályos leírások, tele van bizonytalansággal Az özvegy és ez nagyon tetszett benne.

A történetet több szemszögön keresztül ismerhetjük meg az időben oda-vissza ugrálva, ami jelentősen megkönnyíti számunkra a végkimenetel megismerését. Nagyjából már a kötet felénél, ha tudni nem is tudjuk általa, de sejtjük a csattanót. Mindezek ellenére úgy gondolom, ez egy remek ötlet és kivitelezés volt, ugyanis az írónő nagyszerűen bánt ezzel a fegyverrel. Tudta mikor kiről szeretnék olvasni, hol kell elvágni a fejezetet, hogy fent tartsa a feszültséget és odaláncolt vele a könyvhöz. Ráadásul sokszor elbizonytalanított, hogy ebben a történetben vajon ki lehet a jó és ki lehet a rossz? Valóban Glen? Vagy talán Jean? Netalántán maga az édesanya vagy valaki teljesen más, aki a háttérbe szorul? Itt tényleg csak mindent sejthetünk.

Olvashattunk Jean Taylor, az özvegy és annak férjének szemszögéből, Bob Sparkes serifféből, az újságíróéból, Kate Waterséből és az elrabolt kislány anyjáéból is. Külön érdekesség, hogy a sztori végig egyes szám harmadik személyben íródott, kivétel azoknál a fejezeteknél, amelyek az özvegyről szólnak, ott ugyanis Jean narrálja végig az eseményeket, ezzel elérve, hogy őt sokkal közelebb érezzük őt magunkhoz. Tudjuk milyen szörnyűséget élt át és azt, hogy milyen nehéz volt feldolgoznia a tényt, hogy az imádott és hőn szeretett férje talán emberrabló, bűnöző.

Nem olvastam a Lány a vonaton című könyvet, így azt nem tudom nektek ígérni, hogy ez a kötet jobb lesz annál, mint ahogy a borítón is írják. Azt viszont elmondhatom, hogy bár kezdetben számomra kicsit lassú volt, azonban egy idő után teljesen lebilincselt és pár óra alatt végigpörgettem az egészet. Szerettem a feszültséget és a sztorit. Csodáltam Jeant, miközben szerettem a seriffet és utáltam a médiát. Érdekes volt, az egyszer biztos.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Philip Roth – Nemezis

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: