Agave Könyvek disztópia Könyvek sci-fi szépirodalom

FELJÖVÖK ÉRTED A VÁROS ALÓL hogy együtt csalódhassunk – Pék Zoltán

By

A magyar regények sajátos varázsáról már nem egyszer írtam a könyvekkel foglalkozó cikkeimben, hiszen van abban valami különleges, ha a saját országunkról, városunkról és embereinkről olvashatunk egy kötet lapjain, nem is beszélve arról, ha ezt még megspékelik valamivel, úgy mint a Sárkánycsalogatóban vagy a Para körútban. Ezért voltam nagyon lelkes, mikor megláttam Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című regényét, ami a jövőben játszódik Budapesten. Kit ne érdekelhetne egy disztópikus város, ami ráadásul a mi fővárosunk?

Történetünk évekkel a modern történelmet meghatározó Merénylet után kezdődik, ahol Pest és Buda újra külön városokként üzemelnek. Buda a vallásos, ódivatú rész, míg Pest a modern, fejlődésben hisz. Itt él a főszereplő, Corvinus, aki dolgok megkereséséből és eladásából szerzi a pénzét. Hirtelen azonban szokatlan munkát kap, nem valamit, hanem valakit kell megkeresnie, egy gazdag pár eltűnt gyerekét. Míg Corvinus Samu után kutat, (valamennyire) megismerhetjük a múltját és megfigyelhetjük, ahogy egy sokkal nagyobb bonyodalomba keveredik.

Pék Zoltán fordítóként dolgozott eddig és ez az első megjelent regénye, amit a 2015-ös könyvhéten mutattak be. Elsőkönyves íróként azonban elég bonyolult zsánert választott, hiszen a scifi még egy gyakorlott írónak sem egyszerű feladat. Megteremteni egy olyan világot, ami még nem létezik a technika fejletlensége miatt és hitelesen leírni mindezt, nem könnyű. Pék Zoltán írói stílusa pedig semmiképp sem passzolt össze nekem ezzel a témával. Amilyen érdekes lett volna Budapestet és a magyarságot a jövőben látni, annyira hangolt le a regény. Az író stílusa nem illik ehhez a zsánerhez, hiszen Corvinus szemszögéből mesél el mindent. Sok a befelé figyelés, az érzések és behatások alapján leírt gondolatok, érzések, ezért kevés környezet és világleírást kapunk, nincs elég tényleges ismertetés ahhoz, hogy megismerhessük a világot. Alig megyünk el olyan épületek vagy terek mellett, amik ma léteznek és talán még ebben a jövőbeli Budapesten is helyet kaphattak. Éppen ezért nem lesz magyar a regény. A szereplőknek sincsenek meg azok a jellemvonásaik, amik miatt magyarnak érezhetjük őket. Szomorú, de leginkább akkor éreztem, hogy egy Magyarországon játszódó könyvet olvasok, amikor az egyik szereplő így szólalt meg: na dzsaljunk!

,,A paranoia huszadik századi kifejezés, elavult, a mai fordítása éberség.”

 

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

Corvinus érzésekre hagyatkozó leírásai miatt nem csak a világot, környezetet nem ismerjük meg, hanem az összes többi karaktert sem, akik túl keveset szerepelnek ahhoz, hogy megkedveljük vagy megutáljuk őket. Senki sem tesz ránk mély benyomást, a furcsa nevek miatt pedig könnyedén össze lehet zavarodni, hogy pontosan ki kicsoda. Egyiküknek sincs igazi mélysége, fennáll a papírkarakter komplexus, vagyis egyikük sem egy egyedülálló jellem, hanem csak azért léteznek, mert az író megteremtette őket, hogy eljátsszanak egy-egy szerepet, a gonoszét vagy a jófiúét. Sajnos ez a főszereplőre is igaz, habár az ő jellemtelensége komplexebb. Míg a regény elején egy igazi badassnek tűnni akaró cinikus férfit ismerhetünk meg, akinek félve ejtik a nevét, addig a történet végére egy tesze-tosza kiüresedett antikarakter lesz. Itt talán valami karakterfejlődés próbált végbemenni, csak hát elég rosszul lett megoldva.

Pék Zoltán írói stílusa nem kifejezetten rossz, csak a scifihez nem illik. Két végletet ismer csak. Vagy hosszan, csapongva ír, ami a szépirodalmi műfajoknak sokkal jobban áll, vagy rövid mondatok halmozásával próbál hatásosnak tűnni, ami egy idő után már csak nevetséges lesz. A legtöbb könyvkedvelő, író tudja, hogy a szövegek igazi dinamizmusát a változó mondhat hosszúságok adják. Néha kell rövid. Néha pedig hosszabb, hogy ne váljon monotonná a szöveg. Zoltán azonban egy modern, minimalista stílust próbált elérni, ami miatt úgy tűnik, hogy a regény egy vázlatát olvassuk.

Számomra ez a könyv egy hatalmas csalódás volt, de nem szeretném az írót hibáztatni, hiszen kezdőként nagy fába vágta a fejszéjét. Vigasztal a gondolat, hogy több időráfordítással és egy kis segítséggel még fejlődhet.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: