Könyvek

Ezért ne drogozzatok, gyerekek – A kék Horváth Gábortól

Emlékeztek még, amikor azt mondtam a John meghal a végénről, hogy annyira képtelen agymenés a cselekmény, hogy nem lehet benne logikai buktatót, hibát találni, mivel egy cseppnyi logika sincs benne? Mégis élvezhető volt, remek könyv, David Wong sokszor nem ódzkodott egy kis minimális naturalitástól sem, ami csak valósabbá és testközelibbé tette a lehetetlent. Horváth Gábor A kék című könyvében sincs sok logika vagy szépen vezetett dramaturgiai ív, és nem is volt számomra élvezhető.

Még gondolkozom rajta, hogy csak kulturálatlan vagyok ahhoz, hogy megértsem A kék mögöttes tartalmát és mélységeit vagy csak szimplán egy rossz könyvet olvastam. A legjobban ahhoz tudnám hasonlítani, amikor a kézügyesség nélkül született emberek Pollockot utánozva fröcskölik össze vásznat modern, absztrakt művészetként eladva aztán az “alkotást”. Ezt a könyvet is modernnek mondanám, de nem feltétlenül azért, mert a mi korunkban játszódik, hanem az írási stílus miatt. Vagy párbeszédből állnak az oldalak vagy leírásból. A kettőnek a vegyítését ritkán láthatjuk, mivel az író rájött, hogy minek írna le cselekményeket, mikor azt hangulatutánzó szavakkal tökéletesen bele tudja implikálni a párbeszédekbe (pl. blugy blugy).

Mikor megláttam a megjelenések között, egyből arra gondoltam, hogy nekem ez kell, eszeveszett agymenés lehet. Érdekes témát vetett fel, ami megfogta a fantáziám és rettentő kíváncsi lettem hogyan lesz ez kibontva. Sehogy. Sok sok témát lehetne feszegetni, a vallásosságot, különböző kultúrák vallásait, a Bibliát, a marihuánát és esetleg egyéb drogokat vagy akár még az alvilágot, gengszterek életét is. A történet lényege, hogy Fitti rájön, a marihuána a Tudás fájának a leszármazottja és nemesítéssel egészen vissza lehet menni az Édenig, és az eredeti, a legtökéletesebb mariskát elszívni, illetve ez esetben megenni. Rögtön semmi felvezetést sem kapunk ahhoz, mindez hogyan került ki, a főszereplőnek szimplán volt egy hallucinációja, még csak nem is a könyv jelenében, hanem valamikor tinédzser korában. Halkan megsúgom, hogy a fű normális esetben nem okoz hallucinációkat, de most fogjuk rá arra, hogy Fitti, a fő “agya” a nemesítésnek véletlenül egy jobb adaghoz jutott hozzá.

AH magazin (@ahmagazin) által megosztott bejegyzés,

És hogy ezután, hogy halad a cselekmény, kérdezed? Össze-vissza. Nincs kifejezetten fő cselekményszál, a dolgok pedig nem is igazán történnek, mivel sok oldalon keresztül csak összezavaró párbeszédeket olvashatunk, olyan szlengszavakkal, amiket még én sem ismerek, amikor pedig végre jön valami leírás, éles ívet veszünk, másik cselekményszálra kerülünk és a végére már a fene se tudja, hogy mi a rosseb történik. A rövid tartalom által ígért egyre durvább drogos partyk sem igazán igazak. Vannak drogosok, vannak durva dolgok (random orgiák, ürülék, fogyatékosság), de egyiket sem nevezném bulinak. Legalábbis a hagyományos értelmében semmiképp sem. És hogy hol van itt a beígért mindent elsöprő szerelem? Sehol. De legalább mindenféle testnedv folyik mindenre és mindenkire.

Jó, de legalább a szereplők jók? Ha abortuszra keresel indokot, vagy valami elrettentőt a drogozás ellen, akkor nyugodt szívvel ajánlom figyelmedbe Fitti bandáját, a ki tudja már mennyi jó barátot, akik már gyerekkoruk óta kitartanak egymás mellett. Lehet a szegényes bemutatás miatt, vagy a néhol kidolgozatlanság miatt, de bevallom, egy-két szereplőt még mindig keverek. Még a baráti összetartásukat sem tudnám felhozni pozitív vonásként. Szerencsénkre az író már a könyv legelején felhívja rá a figyelmünket, hogy ilyen emberek sajnos léteznek és ha bárkire ráismerünk akár magunkban, akár valaki másban, célszerű szakembert keresni. Ezt én is nyugodt szívvel tudom ajánlani. Egy pozitív karakter sincs a könyvben, akivel azonosulni tudnánk, vagy aggódni érte, talán csak a macskáért, akinek azonban aligha van szerepe a sztoriban.

Egészen pontosan kétszer nevettem fel a könyv olvasása közben és egyszer gondoltam egy megszemélyesítésre elismerősen. Ezeket vagy a lektor (esetleg egy másik jótékony lélek) írta át, vagy az író nem reménytelen eset. A sok idióta, kretén humortalan vicc mellett még el is fért egy-két tényleg humoros szöveg. Egyébként pedig az egész sztori olyan szürreális, hogy nem tudjuk elhinni, nem tudunk elmélkedni rajta, még akkor sem, ha ezzel a festészetbe vászonra szarkenésre átültetett történet valami komolyat is szeretne elmondani.

Kinek tudom ajánlani? Hétköznapi könyvmolyoknak semmiképpen sem, kivéve ha valami elrettentőt akarnak, amitől örökre elijednek a drogoktól és esetleg más emberektől is. Azoknak sem merem nyugodt szívvel ajánlani, akik valami tényleg nagy hülyeséget szeretnének olvasni. Talán, aki nem szokott rendszeresen könyvet olvasni és nincs igénye semmi kifinomultságra, élvezni fogja.

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.