Dean Koontz – A suttogószoba (Jane Hawk 2.)
A Jane Hawk sztori nem ért véget az előző kötettel. A Sötét zóna után Dean Koontz A suttogószobával tért vissza, továbbvezetve minket Mrs. Hawk történetében, ezúttal is csupa küzdelemmel és izgalommal fogva tartva.
Az előző részből már tudhatjuk, hogy Jane Hawk az öngyilkosságok után kezdett nyomozni, ami jelentős számban megnőtt az utóbbi időben. Ezek áldozatai közé tartozott férje, Nick is, aki korábban boldog házasságban élt vele és fiukkal, aki most a gonosz erők elől elrejtve, biztonságos környezetben éli mindennapjait, édesanyja nélkül. Ugyanis a szervezet, akik ellen Jane nyomozást indított, megfenyegette az asszonyt, ha nem hagy fel az üggyel, megerőszakolják és megölik kisfiát, Travist.
Jane természetesen nem hagyott fel a nyomozással és a mélyebbnél is mélyebbre beleásta magát. Olyan szinten, hogy egészen az alaptó házáig jutott, mintákat és számos információt szerezve arról a vegyületről, amit az emberekbe fecskendeznek, majd kedvük szerint programoznak, miután az agyban összeálltak. Az akció viszont nem zárult teljes sikerrel. Jane főnöke az FBI-nál, Nathan Silverman az életét veszti Jane által, a férfi ugyanis szintén áldozatául esett ennek a bizonyos listának, ami kiválasztja, kinek kell öngyilkosnak lennie.
Tehát az előző kötetnél ott tartottunk, hogy Jane a háta mögött hagyta az alapító, Bertold Shenneck és felesége, Inga villáját, miközben renegát ügynökké avanzsálták és ő lett a világ legkeresettebb szökevénye. Már önmagában is izgalmas lezárás.
A suttogószoba ennek ellenére mégsem vele kezdődik, hanem Cora Gundersunnal, aki egy általános iskolában tanít. Cora is a “Hamlet-lista” áldozatává vált, ezért hiába szerette mindenki, tanítványai rajongtak érte, ő mégis öngyilkos lesz. Az érdekesség, amiért mi mégis nyomon követjük őt azaz, hogy előtte rengeteg embert mészárolt le, egy titokzatos ember kérésére.
Halála után előkerül egy napló, aminek írására Cora egyébként még csak nem is emlékezett. Soha nem olvasta vissza a teleírt oldalakat és nem is emlékezett, mi állt benne. Általa a nőt őrültnek titulálták, de Jane tudta az igazat. Ő az egyetlen, aki tudja, mi miért történt.
A könyvben Jane tovább hat fejezetek keresztül kutatja a Hamlet-lista készítőit, az Aspasia megalkotóit és mindeközben tovább bujkál az igazságügy elől. Ebben a részben nem is igazán a harcokon, a küzdelmeken és az akciójeleneteken van a hangsúly, hanem sokkal inkább magán Hawkon. Azon, hogy a nő miként éli meg az eseményeket, mivé válik az út során és azon, hogy milyen érzés elszigetelten élni. Azon hogy milyen fájdalmak és érzések kavarognak benne. Mindemellett pedig azon, hogy milyen politikai és hatalmi háttér húzódik emögött az irányítómechanizmus megalkotása mögött.
Sajnos ez a rész számomra nem volt olyan izgalmas mint az előző. Rengeteg jó jelenet volt, viszont sokminden lezáratlan lett és bár ez segíti azt, hogy várjam a következőt, mégse hagyott bennem akkora nyomot, mint a Sötét zóna. Sokkal inkább tekinthető ez a kötet egy átvezető résznek az első és a harmadik könyv között. Kíváncsi vagyok, hogy abból mit fog kihozni a szerző, vajon Jane végre célba ér? Megtalálja azt, amit keres?
Mindemellett azért imádtam a könyvet, nagyon szeretem Jane Hawk sztoriját, akaratát és lendületét. Habár se férjem, se gyerekem, teljes mértékben át tudom érezni őt és az indítékát. És habár nem élő személy, tisztelem a kitartását és elkötelezettségét, nagyon menő csaj!
Összességében továbbra is rajongok Dean Koontzért, a történetéért, mert még így is megüti a thrillerek általam megalkotott alapmércéjét. Izgalmas és magával ragadó a stílusa, képzelőereje pedig valami zseniális. Aki végigolvasta az előző részt, ezt se hagyja ki. A könyv végeztével maradnak bennünk kérdések, lezáratlan szálak, de hé, van még hátra két könyv!
A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!
