David Levithan – Nap nap után
Sokakat megijeszt a nemlét. Belegondolni, hogy mennyi mindenről maradsz le, hogy nem láthatod, ahogy a számodra fontos emberek gyerekeket nevelnek fel, vagy azt, hogy az ország valami nagy fejlődésen megy át. És ráébredni arra, hogy a halál után nem biztos, hogy a mennybe vagy a pokolba mész, esetleg újjászületsz, hanem az is lehetséges, hogy szimplán csak eltűnsz.
“A”-nak nincs családja, aki forró öleléssel várja haza. Nincsenek barátai, háziállata. Legfeljebb egy-egy napra, de aztán mindennek csak az emléke marad meg, míg “A” vándorol a vele egyidősek testében. Megvannak a saját szabályai: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe!
Történetünk elején Justin testében ébred. Rutinosan ássa elő az emlékeit, és ez alapján cselekszik, valamint válaszol. Tizenhat évesen már nem kevés tapasztalattal rendelkezik.
Rhiannon Justin barátnője. Kedves, odaadó, különleges, a fiú mégsem viszonozza azt a végtelen szeretetet, amit ad neki. A lány mégis hűséges marad hozzá, inkább bentragad egy biztonságos párkapcsolatban, semmint újra megismerje a magányt. “A” pedig beleszeret, és itt borul mindkettőjük jól megszokott napi rutinja.
Rhiannon keresi azt a Justint, aki kedves volt vele, akivel végre felhőtlenül boldog volt, és aki másnap reggelre eltűnt. Főszereplőnk pedig, hiába történik vele minden ugyanúgy, mint az elmúlt másfél évtizedben, nap nap után csak a lánnyal akar lenni.
Noha a hangsúly a fő szerelmi szálon van, David Levithan a többi ideiglenes karaktert is emlékezetessé teszi. Hugo, Marco, Nathan, May. Millió ember, más és más múlttal, családi háttérrel, társadalmi ranggal.
“A” helyzete nem könnyű, ahogy senki másé sem. Bármit akar csinálni, gondolnia kell annak a testére, akiébe belebújt, Rhiannonra, arra, hogy mivel járhatnak később a cselekedetei, a kockázatokra. És persze az említett lány sem könnyíti meg mindezt.
A Nap nap után sok mindenről szól; milyen biztos pont nélkül élni, csak sodródni a világban ide-oda; milyen belegondolni, hogy csak árnyék vagy, és ha meghalsz, senki sem fog emlékezni rád, nem lesz temetésed, tényleg csak eltűnsz, és senki sem fogja tudni, hogy léteztél; milyen végre valaki állandót és maradandót találni, valakit, aki vár rád, és milyen aztán elengedni; milyen reménykedni, és aztán csalódni. Szörnyűnek hangzik, abszurdnak, lehetetlennek, és még belegondolni is fájdalmas, hogy “A”-nak mindezt át kellett élnie.
Pont ezért hihetetlen, megunhatatlan és letehetetlen ez a könyv: mert el sem tudod képzelni, mi lesz a vége.
http://www.ahmagazin.com/konyvek/hamarosan-mozikban-a-nap-nap-utan-erkezik-a-filmes-borito/