Könyvek

Cynthia Hand – Amikor búcsúzunk

“Lex különc lány. Matekórán agymenő társaival kártyázik, és busszal jár suliba, mert kiszámolta azt, hogy a 179 tanítási nap 549,53 dolláros benzinköltséget eredményezne. Barátjával, Steven-nel készülnek a Massachusettsi Műszaki Egyetemre és a Harvardra. Boldog élete van, teljes a családja, vannak barátai és egy szerelme, senki sem úgy néz rá, mint aki bármelyik pillanatban összeomolhat. Egészen aznapig, mikor minden megváltozott…
Lex most az a lány, aki elvesztette az öccsét, és úgy érzi, ebből az állapotból soha többet nem tud már kitörni. De azt is jól tudja, változtatnia kell. Változtatnia kell neki és az édesanyjának is. S ami a legfontosabb, tudnia kell megbocsátani, az apjának, az öccsének, Tylernek, de legfőképp önmagának. Ezért szép lassan elkezdi összerakni élete széthullott darabkáit, és próbálja felfedni, mi is történt Tyler halálának éjszakáján. Viszont van egy titka, amit senkinek sem mondott el: egy üzenet Ty-tól, ami lehet, hogy mindent megváltoztathatott volna.
Lex testvére már örökre eltűnt. Ám ahogyan a lány is rájön, egy szellemnek nem kell valósnak lennie ahhoz, hogy meggátolja a továbblépést.”

Az Amikor búcsúzunk 2015-ben került a boltokba, és még ugyanebben az évben Loósz Vera fordításával és a Botos Tamás készítette borítóval megérkezett Magyarországra is a Maxim Könyvkiadótól. A borító egyszerű de nagyszerű, világos színeivel és látványvilágával rögtön megragadja a figyelmet. Mélabús, szívbemarkoló, ugyanakkor gyönyörű. Tökéletesen tükrözi a könyv hangulatát.

“Gyanítom, sablonosan hangzik, de sosem tudhatod, mikor lesz az utolsó alkalom. Amikor megölelsz valakit. Ha megcsókolod. Amikor elbúcsúzol.”

Cynthia Hand egyáltalán nem primitív módon mutatja be, milyen elveszíteni valakit, aki egész életedben ott volt melletted, milyen a gyász és az azt követő időszak. Jómagam még nem estem át ezen, mégis nehéz volt sírás nélkül olvasni, mert ennek ellenére teljesen át tudtam érezni, mi játszódhat le a főszereplőben.

Az olvasmány valós tükröt mutat azoknak, akik nem esnek át a hozzájuk közel állók siratásán, hanem külső szemlélőként élik meg az eseményeket – például, ha a szomszédod egyik hozzátartozója halálozik el. Ezen emberek nem tudnak mást tenni, mint bíztató szavakat és sablonszövegeket mormolni, mint valami varázsigét ( “Minden rendben lesz.”, “Itt vagyunk melletted.”), de a szerző könnyedén rávezet minket ennek helytelenségére, hiszen nem érzik át a fájdalmat, nem tátong betölthetetlen űr a mellkasukban, ők csak azt látják, hogyan válnak önmaguk árnyékává azok, akiket a halott hátrahagyott. Ez nem probléma, így vannak osztva a szerepek, és nem lehet rajtuk változtatni. Annyit tehetünk, hogy kitartunk mellettük, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy nekik könnyebb legyen – már ha ez lehetséges.

Lex szemszögéből nem csak a halált láthatjuk másképp – a szerelem, a jövő, minden új értelmet nyer. Ez a könyv képes megváltoztatni az olvasót. Irányít, és miután befejezted, mindent úgy teszel majd, mintha az utolsó alkalmad lenne. A “szeretlek”-ekbe több érzelem kerül, az ölelések szorosabbak, a kimondott szavak őszintébbek lesznek – tapasztalatból mondom.

Sírni talán nem fogsz – igazából nem is szükséges, van olyan fájdalom, amit nem lehet könnyekkel eltűntetni. De valami meg fog változni benned, miután kivégezted az utolsó sorokat, nem leszel ugyanaz az ember.

Cynthia Hand Amikor búcsúzunkját jó szívvel ajánlom mindenkinek – aki elvesztett egy számára fontos embert, aki el sem tudja képzelni, milyen érzés egy szeretteit koporsóban látni, vagy aki egyszerűen új nézőpontból akarja szemlélni a világot.

Ti gyászoltatok már hozzátok közel álló személyt? Hogy éltétek meg? Mennyire tudtok egyetérteni Alexis-szel?

Források: Kelly Lupi olvas , Moly

Hozzászólások