Könyvek

Bosnyák Viktória – Tündérboszorkány

A Békés Utcai Általános Iskola elhagyatott könyvtárában különös dolgok történnek. A könyvtáros néni nevéhez hűen igazán morcos, egyesek szerint egyenesen ijesztő Morcz Aranka. Laci és az ikerlányok, Sári és Dóri, illetve Dóri és Sári azonban szerencsére nem olyan ijedősek. Végül persze az is kiderül, hogy nem minden az, aminek látszik…

A Maros Krisztina készítette borító már az első percben kitűnik a többi könyv közül, elég csak a színére gondolnunk. Világoskékes-zöldes, jellegzetes. De a külső nem minden; amint kinyitjuk, találkozhatunk néhány korábbi olvasó véleményével, kezdve a tizenéves kislányoktól egészen a 279 éves (!) N. Analfáig – ezutóbbinak sokkal több szerepe lesz egy odabiggyesztett üzenetnél.

Aki könyvmoly, könnyen beleképzelheti magát a főszereplő Laci helyébe. Nap mint nap a polcok között sétálgatni, nem törődve a könyvtáros néni vagy bácsi morcos röntgenpillantásával, emberek közt szlalomozni az utcán, kezünkben az aktuális könyvvel, óra alatt sunyiban kinyitni egy olvasmányt és kikerülni a matematika és egyéb tantárgyak hatásköréből ; biztos te is átélted már valamelyiket ezek közül legalább egyszer.

Igen? Na ugye! Ha pedig még az agyzsibbasztó vicceket is kedveled valamelyest, akkor a Tündérboszorkány neked való, lehetsz a játszótéren fogócskázó kilencéves vagy táppénzen lévő apuka is akár. Bosnyák Viktória irományai könnyen érthetőek a gyerekeknek, ezzel együtt felhőtlen szórakozást nyújt az idősebb korosztálynak is. Élmény olvasni fiúként is, lányként is, egy szó mint száz; bárki olvashatja kortól és nemtől függetlenül. Garantálom, hogy nem fogod egyhamar letenni, bár ez kis problémát jelenthet, ha éppen a buszon vagy vonaton ülsz, és nem négy órát kell utaznod.

A szerző viccesre vette a figurát, ezt pedig nem úgy értem, hogy szakállas, divatjamúlt poénokat mond, amiken már csak elfintorodik az ember, nem ám! Viktória meglepő precizitással forgatja ki a közmondásokat és szólásokat úgy, hogy a fejünket fogjuk, közben meg az éppen közelben lévő áldozatnak m utatjuk a humoros részeket.

” Úgy tervezték, másnap egészen korán mennek iskolába, hogy tanítás előtt beszélhessenek a fiúval. Tervük azonban dugába dőlt. ( Kérlek, ne akard tudni, miért épp dugába! A lényeg az, hogy a terv beledőlt.)”

Ez és ehhez hasonló szókiforgatások találhatóak a könyvben, kezdve a “lóhalálában” kifejezéstől a “fánk” szó értelmezéséig, elég csak felcsapni az egyik oldalt.

A történet mindeközben egy manapság igen nagy problémát taglal, mégpedig a fiatalok olvasási szokásait. Miért nem nyitnak ki más olvasmányt a tankönyveiken kívül? Mi rettenti el azokat, akiket nem zavar a terjedelem? Észrevétlenül kapjuk meg az amúgy eléggé egyértelmű válaszokat, miközben az oldalak egyre csak fogynak, a lap szélén felbukkanó pókocska pedig szépen lassan leereszkedik a papír aljára, majd a kötet végére visszamászik megszokott kis fészkébe.

Felkeltette az érdeklődésed az ajánló, esetleg további irományokra áhítozol az írónőtől? Megnyugodhatsz, a Tündérboszorkány további két részben okoz hasfájást, és nem az időközben elfogyasztott nassolnivalótól – ugyanis aligha fog eszedbe jutni a szotyis tál után nyúlni, maximum amikor már korog a gyomrod.

 

Hozzászólások