Könyvek

Becca Prior – Stockholm szindróma

“Mikor ​elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 

Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja.
Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket.
Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat.
Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők.
Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.”

Minden kétséget kizárólag mondhatom, hogy a Stockholm szindróma a legsokszínűbb könyv, amit valaha is olvastam. Bekategorizálhatatlan, kifürkészhetetlen csoda. Szerepet kap benne egy rejtély, mégsem krimi, a kapcsolatok, mégsem családi, ijesztő jelenetekkel díszített, mégsem horror, és még sorolhatnám. Részletes leírások vezetik be az olvasót szépen lassacskán a maffia világába. Megtanulhatjuk belőle, mit jelent elfogadni valakit, illetve, hogy mi az a feltétlen szeretet.

A cselekmény legfontosabb része a címben szereplő “betegség”. Ennek lényege, hogy az áldozat vonzalmat kezd érezni fogva tartója iránt, így könnyebben át tudja vészelni a képlékeny időszakot, hisz van egy biztos pont, amibe kapaszkodhat, egy utolsó fűszál. Az olvasmány során nem egy ember próbálja meggyőzni az ifjabb Hayest arról, hogy amit Harris iránt érez, puszta szindróma, mulandó és ideiglenes, azonban ezen páros esetében ez szerencsére korántsem igaz – erre többször is kapunk úgymond visszaigazolást -, hiszen Jake korántsem viselkedik úgy, mint egy elrabló, és a pörgő események ellenére sem múlik el szerelme az említett iránt.

A szerelem vak, főszereplőink esetében képletesen és képlettelenül, mégis ez teszi olyan csodálatossá a kapcsolatukat. Brian szeme be volt kötve, amikor beleszeretett Jakebe, Jake pedig legnagyobb félelmének vallhatta, hogy Bry azután is szeretni fogja-e, hogy először látta. A belbecs a fontos, nem a külcsin, az pedig, hogy a hacker rabságuk alatt úgy viselkedett ahogy, megmutatta, milyen is ő valójában.

Persze nem csak az ő kapcsolatuk adja a morált: két másik kedvencem, Nath és Javad néha külön, néha együtt mutatják meg, mennyire megváltoztathatja az embert a múltjának akár egy szilánkja is, illetve mekkorákat tévedhetünk, ha az előítéleteinkre támaszkodunk. Javad a valaha volt legszimpatikusabb gazdag ficsúr, köze sincs azokhoz a kis-királyfikhoz, akik hiába kapnak meg mindent, még többet akarnak, és azt hiszik övék a világ.

Míg az előző könyvajánlóban, a Joss Stirling által alkotott Lélektársakat boncolgató cikkben  csak nem lehetett tudni, ki a gonosz, addig itt folyton változik az ellenség. Az rabló, majd másvalaki, és megint egy újabb személy. Becca Prior nagyon is ért hozzá, hogyan keverje-kavarja a szálakat, bábmesterként irányítja nemcsak a karaktereket, de magukat az olvasókat is, anélkül, hogy észrevenné.

Ezen kívül említésre méltó az alvilág úra, Morgan Hayes, aki nem csak azt mutatja meg nekünk, milyen is az igazi szerelem – látszik, Brian kire ütött -, de azt is, milyen egy jó vezér. Noha legtöbbször rideg, és a számára fontos emberek védelméért nem fél durva eszközökhöz folyamodni, de Lummierevel ellentetben ő igazságosan dönt, és kellően meghálálja mások jótetteit, sőt! Nem véletlenül olyan hűségesek hozzá az alkalmazottai – és itt nem arról van szó, hogy messze földről rettegi a nevét az egész planéta.

Mesélhetnék még Jake öccséről, aki már az első pillanatban belopta magát a szívembe, a Franciáról, akit folyton félreismerünk, Lukeról és Leóról, a szerencsétlen külső szemlélőkről, vagy akár Permről, aki igazi katona, és igazi bajtárs, de ehelyett csak azt tudom mondani: megéri olvasni.

Főképp azoknak ajánlom, akik nem rettennek vissza a homoszexualitástól és a Becca Prior-féle nyers, nyílt fogalmazásmódtól, de akik emellett még a sokszínű szereplőket és a kiszámíthatatlan cselekedeteket is szeretik, azoknak élmény lesz maguk mögött hagyni az oldalakat, majd vissza-visszatérni, ahogy én is tettem.

Aki olvasta már, mit gondol róla? Mi ragadt meg bennetek legjobban?

 

 Forrás: Moly

Hozzászólások