Barczikay Lilla – Szobortánc
Már korábban volt szerencsénk az írónővel interjút készíteni, ezért is örültünk nagyon, mikor végre kézhez kaphattuk legújabb könyvét, a Szobortáncot az Ad Librum Kiadó jóvoltából.
A fülszöveg meglehetősen rejtélyes, nem sokat árul el a történetről, bár kellően figyelemfelkeltő és jól megírt ahhoz, hogy az érdeklődésünket felkeltse.
A borító a maga letisztultságában gyönyörű, rendkívül jól reflektál a történetre. A lány arcának töredezettsége egyszerre köthető a címben említett szobrokhoz, de szintén utalhat a lelki megtörtségére.
A történetben két főszereplőt kísérhetünk végig, akik személyisége sok tekintetben nem is állhatna távolabb egymástól, sok vonásukban azonban azonosak.
Ott van Temi, aki egy elmegyógyintézetből szabadul négy év után és első útja rögtön a szülővárosába, a testvéreihez vezet. A régi-új környezetben nagyon oda kell figyelnie, hogy kordában tartsa az érzéseit, nehogy egy-egy kirohanása ártatlanok életébe kerüljön. Ezért mindent meg is tesz, kiállja bátyja folyamatos piszkálódásait, leplezetlen ellenszenvét, nem roppantja össze húga állapota, sorra próbálja leküzdeni a démonait.
Aztán ott van a másik főszereplőnk Lynn, aki meg se próbálja kontrollálni magát, őt a harc, a vadászat és áldozata félelme élteti.
Ők ketten kezdetben nagyon különböző utakon járnak, azonban véletlenek egész sorozata után elválaszthatatlanul összefonódik a sorsuk.
A regény, hiába csak 160 oldalas, egy percre sem válik unalmassá, végig pontos, jól követhető a történet. A karakterek érdekesek, a háttértörténet jól kidolgozott, az akciójelenetek kellően pörgősek. A történet csavart csavarra halmoz, egyszerre világít rá a családi kapcsolatok fontosságára és a múltunktól való továbblépés jelentőségére is.
A szereplőink képességei sem rögtön mutatkoznak meg, szépen lassan épülnek. Először csak finoman elrejtett utalásokat találhatunk a szövegben, amelyekből szépen lassan építhetjük össze a kerettörténet nagy egész puzzle-jét.
A könyv romantikus fantasyként van definiálva. Ennek a második része teljesen érthető és helytálló, az első viszont már elég gyenge lábakon áll. Találkozhatunk ugyan pár finomabb jelenettel, ahol láthatóan a szereplők közti kötődések kerülnek a középpontba, viszont semmi olyan konkrét elem nem tűnik fel, ami teljességgel, megingathatatlanul alátámasztaná ezt a besorolást. Ez viszont nem maga a regény hibája, inkább csak egy kategorizálási elcsúszás.
A véget olvasva, pedig nagyon remélem, hogy nem önálló kötetről, hanem sorozatról van szó, mert ilyen függővéget hagyni az olvasóknak nem lehet, folytatás nélkül.
Összességében elmondható, hogy a Szobortánc egy rendkívül eredeti alapötlettel és kidolgozott szereplőkkel operáló fantasy, amit minden műfajt kedvelő, vagy a műfajjal még éppen csak ismerkedő olvasó bátran kézbe vehet, mert nem fogja tudni letenni.